37:28-as győzelmet aratott a női válogatott Tatabányán Románia nemzeti csapata ellen. A magyar csapatban öt játékos is négy gólig jutott, a szélsők pedig 16 lövésből 14-et értékesítettek.
Florentin Pera komolyan átalakuló csapata nézett farkasszemet a már-már zavarbaejtően változatlan magyar válogatottal. „Összeszokottak, hiszen egy országban játszanak” – hangzott az elemzőnek szánt gondolat a stúdióban. Ez nagyjából előre is vetítette, hogy sokat nem tudhatunk az ellenfélről, ahonnan Neagu, Buceschi és Pintea is hiányoztak.
A mieink a Böde-Bíró, Szöllősi-Schatzl, Kuczora, Vámos, Füzi-Tóvizi, Klujber, Győri-Lukács kezdővel álltak fel. Az első perceket nyugodtan nevezhetjük tapogatozó jellegűnek. Gyors labdafelhozatalokkal táamdtuk a román falat, Klujber öt perc alatt háromszor is lőhetett, a pontosság azonban ekkor még hiányzott. A védekezésünk nem állt össze, hiányoztak a megállító faultok, azonban Böde-Bíró védései ismét tartást adtak a csapatnak.
A 10. perc környékén elkezdett működni a magyar csapat hátsó tengelye, Florin Pera 9:5-nél nem is várt tovább és időt kért.
Hosu helyett Ciuca érkezett a román kapuba és általában is elmondható volt, hogy a vendégek már a félidő közepén sokat cseréltek, míg nálunk Golovin mester a kezdőt tartotta fent.
Pera időkérése és a magyar cserék után a román csapat közelebb került, Stoica többször könnyen lőtte át a falat és a jobbátlövőbe érkező Gogirla is jól szállt be. 13:10-nél már a Kácsor – Vámos – Simon hármassal rohamoztak a mieink, a falban pedig Bordás Réka dolgozott. A vendégek közelebbjöttek, ám a félidő végén újra nyílt az olló és jobban dolgoztak a cseréink is. A szünetre 17:13-as előnnyel mehettünk.
A második játékrészre cseréltünk a széleken és Janurik érkezett a kapuba, aki azonnal védéssel nyitott. A félidő eleje deja vu érzést hozhatott elő azokból, akik az előző ciklusban sok válogatott meccset láttak, ugyanis szinte semmi nem működött lányainknál. 19:18-nál nem is tehetett más az immár Szilágyi Zoltánt is magában foglaló szkmai stáb, mint időt kértek. A meccs szoros maradt, a románoknál Ostase remek teljesítményt nyújtott. Nálunk Kuczora gólerős játéka, Simon aktivitása és Faluvégi hatékonysága volt kiemelhető.
Az 50. perc környékén a vendégek mintha elvesztették volna a fonalat, jöttek az eladott labdák, a védések is „elfogytak”, nálunk pedig Kácsor is megvillant – bizonyítva klubedzőjének, hogy érdemes lenne a Bajnokok Ligájában több lehetőséget adni neki.
Az utolsó percekben Pásztor Noémi is pályára került, a CSM Bukarest beállósa rögtön góllal jelentkezett.
A kilencgólos magyar győzelem összességében megérdemelt, időnként jól játszva, azonban még mindig hosszabb áramszünetekkel tarkítva kézilabdáztunk Tatabányán. Csapatunk előrébb tart, mint mai ellenfelünk, ám ha őszinték vagyunk, okosabbak nem lettünk azzal kapcsolatban, ki milyen formában van és ki hol helyezkedik el a csapaton belül.
Magyarország – Románia 37:28 (17-13)
Vélemény, hozzászólás?