A szakértők többsége gondolkodás nélkül rávágná, hogy a magyar és a svéd válogatott közül az utóbbi az erősebb. Viszont 2024-ben a két csapat háromszor játszott egymás ellen, ebből kettőt a magyar csapat simán nyert, a harmadikat a svédek hozták hosszabbításban.
A legutóbbi (és ebben a naptári évben minden bizonnyal legutolsó) találkozó statisztikai adatait próbáljuk áttekinteni. A statisztika előnye és hátránya ugyanaz: egy csomó szám, úgymond élet nélkül. Hosszú távon (és itt egy mérkőzés hatvan perce már hosszú táv lehet) az adatok kiegyenlítik az egy-egy látványos eseteből fakadó, kiugrásokat. Nem látszik, mekkora hibát vétett a kapus, vagy éppen a szélső egy-egy esetnél, de megmutatja, amit magunktól talán észre se vettünk, mert nem volt igazán feltűnő.
Na, de vegyük először a szokásos fő adatokat! A mérkőzésen a magyar csapat 50, a svéd 44 alkalommal lőtt kapura. Egyfelől ezek, ha nem is kiemelkedő, de viszonylag magas számok, jó iramú, pörgős mérkőzést jeleznek. Másfelől a két szám közt szignifikáns eltérés mutatkozik, a 6-tal több kapuralövés azt jelenti, hogy nem csak kapuban, de mezőnyben is jobb volt a magyar válogatott, többször tudott helyzetet kialakítani, könnyebben került lövőhelyzetbe. Az egyes lövésfajtáknál nincs a két csapat közt szignifikáns különbség, egyedül a beálló posztnál feltűnő, hogy magyar részről 2, míg a svédeknél 7 kapuralövés jött a posztról.
A magyar válogatott az 56. percben 12 góllal vezetett (32-20), majd az immáron valós tét nélküli végjátékot a svédek nyerték 5-0-ra, kicsit kozmetikázva az eredményen (és igen kevésen múlt, hogy az utolsó lövésüknél időn túl került a labda a hálóba). Erre az öt percre még visszatérünk, az akkori események az általános statisztikai adatsornak is kicsid odavernek. Ha ezt egy pillanatra figyelmen kívül hagyjuk, azt fogjuk látni, hogy a magyar csapat végig dominálta a meccset: a svédek összesen háromszor, az első félidőben, tudtak két gólt lőni egymás után. Ezzel jöttek fel előbb 7-3-ról 7-5-re majd 12-8-ról 13-12-re. Ezen (meg a legvégén) kívül sosem tudták csökkenteni se a hátrányukat.
Feltűnő, hogy, a tavaszi selejtezőhöz hasonlóan, mennyire meg tudta a magyar védelem fogni a Jamina Robertset: a svéd balátlövő összesen kétszer lőtt kapura (két gólt szerezve két perc alatt a második félidő közepén). Igaz, kiosztott 8 gólpasszt, ami azért meggyőző szám.
Magyar oldalon láttunk néhány kiemelkedő teljesítményt. Vámos Petra ugyan csak 2 gólt lőtt (3 lövésből), de 6 gólpassz mellé kiharcolt 4 hetest, és nem volt eladott labdája, ami ilyen intenzitású játéknál külön kiemelendő. Klujber Katrin 8/15, neki igazából két kihagyott hétméteres húzza le a statisztikáját, mezőnyből 7/12, ami kiváló érték – és ő is kiosztott 4 gólpasszt.
A jobbszélső Győri-Lukács Viktória egy lerohanás-ziccernél hibázott, így lett 6/7, és pont ugyanilyen Simon Petra lövőszázaléka is. Kiváló értékek.
A végjátékra a sima győzelem tudatában a válogatott kissé kiengedett. És hát a táblázatoknál ennél is feltűnőbb a csak ekkor pályára küldött két játékos: Pásztor Noémi és Tóth Nikolett szereplése. Pásztor ellen az utolsó két percben fújtak két belemenést (jogosan) és volt egy rossz lövése, ami három és fél percnyi játékidővel rekordgyanús. A magyar csapatnak az egész meccsen összesen feltűnően kevés, csak 5 technikai hibája volt, ebből 2-t Pásztor hozott össze. Tóth 0/2-vel zárt, szintén kb. három percet pályán töltve. Nem a statisztika fogja nekünk megmutatni, mi okozta ezt a feltűnően rossz játékot a két játékosnál (igazából nem nehéz kitalálni, de pont ez nem olvasható ki a táblázatokból, a többibe meg ez a cikk most nem kíván belemenni).
A kapuban Szemerey Zsófi 11/24 (46%). Az utolsó védése hat perccel a vége előtt volt, az utolsó öt percben védés nélkül kapott 5 gólt. Odáig a 11/19 (57%) egészen elképesztő volt.
A két szélső nagyjából végigjátszotta a mérkőzést (néha védekezésben nem voltak pályán), rajtuk kívül Vámos Petra 48 perc, mindenki más 45 alatt. A két csereszélső és Kácsor Gréta nem lépett pályára.
Említésre méltó még, hogy a magyar csapat 7-szer támadott emberhátrányban 6 mezőnyjátékossal, kapus nélkül, ebből 5 gól lett, és csak 1 labdát adtak el – persze ez is az utolsó öt percben volt. Ez alapvetően nagyon fegyemezett játékot jelent.
A számok tehát 55 percen át meggyőző magyar mezőnyfölényt, és a mérkőzés nagy részén erre ráerősítő kapusteljesítményt mutatnak A utolsó percek mindent egy kicsit lehúztak, de a győzelmet nem veszélyeztették. Az érintettek pedig talán tanulnak a tapasztalatokból.
Vélemény, hozzászólás?