Handballexpert

A Montenegró elleni középdöntős mérkőzés a várt nagy küzdelmet, de a végére viszonylag sima magyar győzelmet hozott. A meccs eléggé hullámzó volt, bár az első tíz percet talán már el is felejtettük – kicsit később majd visszatérünk rá.

A kapuralövések számával szoktuk kezdeni a statisztikai elemzést. Ez ezúttal is az egyik legfontosabb adat. A magyar válogatott 47-szer lőtt kapura, kb. átlagos szám. A lövések meccsen belüli eloszlása nem volt egyenletes, de ennél is fontosabb, hogy Montenegrónak mindössze 40 kapuralövése volt. Ez egy nagyon jelentős különbség, alapvetően határozza meg a mérkőzés menetét. Ha 7-tel többször tudsz kapura lőni, belefér több hiba, van bőven tartalékod. 40 kapuralövés a mai kézilabdában ráadásul eléggé kevés is. A mérkőzés nagy részében, kb. az első tíz percet leszámítva végig, a magyar védekezés képes volt annyira kiszorítani Montenegrót, hogy a támadásaik egy számottevő részében kapuralövésig sem jutottak el. Márpedig azt már régóta tudjuk, hogy lövésből lesz a gól.

Ami pedig a tartalékokat illeti: a magyar válogatottnak 7, Montenegrónak 5 kaput nem találó lövése volt, szóval a ténylegesen a kaput eltaláló labdáknál már csak 5 a magyar előny. De az se kevés.

Ez a mérkőzés nem az átlövésekről szólt. Mindkét csapat eléggé agresszíven védekezett, így az átlövők előtt nem nyílt nagy tér, mindkét oldalon 7-7 átlövést láttunk a teljes mérkőzésen, és ebből 1 magyar ill. 2 montenegrói gól született. A széleken meghatározó volt a különbség: Magyarország 9/12, Montenegró 3/9, gyakorlatilag a mérkőzés 6 gólos különbsége a széleken alakult ki.

És akkor nézzük, amire a bevezetőben már utaltam, az időbeli lefolyást! Alig 10 perc után Montenegró 7-3-ra vezetett. Tíz perc alatt 7 kapott gólt igen sok. De ez egyben, a végeredményt ismerve, azt is jelzi: a maradék ötven percben csak 13 montenegrói gól született, ami viszont nagyon kevés. Míg a meccs elején a montenegrói játékosok sebességgel, lábbal verték a magyar védelmet, részben pedig az eladott labdákból indított lerohanásokból éltek, a mérkőzés hátralévő részében a magyar védelem sikeresen állította meg az ellenfél támadásait. Volt egy tíz perces időszak, amikor egyáltalán nem lőttek gólt (16-26. p.), de összességében is a 11. perctől a végéig csak kétszer, a második félidő elején és közepén, tudtak 2 gólt lőni egymás után. Azaz innen kezdve végig a magyar válogatott diktált, és leginkább védekezésben ill. kapuban. Érdemes kiemelni, hogy beállóból Tatjana Brnović csak 3 gólt ért el. A magyar beállók 2-t, az erről a posztról csak 1 gól oda, a várakozások alapján ez sokkal több is lehetett volna. Ráadásul Brnovićnak volt két eladott labdája is, a mi beállósainknak egy sem. Ha már beállóból lőtt gólok: 2 gól pont kétszer annyi, mint a csoportkör három meccsén összesen, és a beállósok összesen 4 lövése is versenyképes a komplett csoportkörrel.

Szükség is volt a kevés kapott gólra, mert a helyzetkihasználás elég rossz volt, legalábbis a belső posztokról. Montenegró középen nagyon határozottan védekezett, onnan azért elég sokszor rossz helyzetből lőttek a magyar játékosok kapura. A közeli lövések több, mint fele is kimaradt (7/16). Az 1/7 átlövésmutatóval együtt tisztán látszik, hogy a szélekről ill. az ezúttal pontosan lőtt hétméteresekből (4/5) lett meg a győzelem.

Egyénileg nézve a jobbszél ismét kiemelhető: Győri-Lukács Viktória 5 gólt szerzett (mezőnyből a legtöbbet a mieink közül), csak 1 rontott lövése volt. Középen Vámos Petra két ziccert is elrontott, összesen 3/5, kiosztott viszont 6 gólpasszt és befújtak neki 2 hetest is. Volt 4 eladott labdája, de még ezzel is pozitívban van a mérlege. Klujber Katrin mérlege eléggé vegyes: a heteseket kiválóan lőtte és ő is adott 6 gólpasszt, az 1 eladott labdáját 1 védekezésben szerzett labda kiegyenlítette. Mezőnyből viszont nagyon rosszul lőtt: összesen 2 mezőnygólt szerzett 11 lövésből. A 7 kaput nem találó magyar lövésből 5 az ő nevéhez fűződik. (A jó ütemű kilépésekkel megakadályozott lövéseket nem számolja a statisztika).

Kuczora Csenge 4/6, mondhatni, ezen az EB-n már szokásos, nem extra, de nagyon stabil teljesítmény, kevés hibával: 2 eladott labda, 2 gólpassz még a lövések mellett. Simon Petra ellen háromszor fújtak, összesen 1 kapuralövésig jutott el, de azt belőtte. Kapott még 1 hetest és adott 2 gólpasszt is.

Pásztor Noémi, Tóth Nikolett és Kácsor Gréta pályára se léptek, rajuk és a kapusokon kívül a most is csak védekezésben pályán lévő Papp Nikolett sem lőtt kapura. Bár az embernek az az érzése, hogy a húzóemberek az egész meccset a pályán töltötték, valójában Simon pályára küldésével, ill. azzal, hogy mindig más játékos ült le védekezésben, sikerült elfogadható pihenőidőket biztosítani: Vámos, Klujber és Kuczora pályán töltött ideje is 40-45 perc közé esett.

A kapuban végig (egy hetes kivételével) Szemerey Zsófi állt. Az első tíz percben az ő teljesítménye is idomult a csapatéhoz, az első 7 kapuralövésből gólt kapott. Utána viszont beindult, és a hátralévő 27-ből 15-öt kivédett, ez az egész meccsre is 15/34, 44%. A montenegrói kapusoknak is volt összesen 14 védésük, de az ő kapujukra jóval több labda ment, erről írtunk már az elején.

Ha a mérkőzésen az ellenfelet 40 lövésen tartod, és abból is a kapusod 15-öt kivéd, akkor elöl elég sok hiba belefér. Ezt láttuk ma is, és ezt igazolják vissza a táblázatok is. És egy 26-20-ra nyert meccsért ugyanúgy 2 pontot adnak, mintha 40-35 lett volna. A magyar csapat eddigi két éles meccsén ezen az EB-n egyaránt szignifikánsan kevesebb kapuralövést engedélyezett az ellenfélnek, ami mindkét találkozót meg is határozta. Hogy a trend folytatódik-e, arról majd a következő mérkőzések után írunk.