A Románia elleni, az eddigiekhez hasonlóan sima győzelem kapcsán egy olyan statisztikai adattal kezdenék, amivel nem sokat szoktam foglalkozni. Ha a magyar válogatottra azt mondjuk, egyébként teljes joggal, hogy fiatal csapat, akkor Románia kapcsán ezt még jobban ki kell emeljük. A meghatározó játékosaik egy jelentős része 2003-2004-ben született, és a legidősebb góllövők, az azonos napon született Lorena Ostase és Sonia Seraficeanu is csak 27 évesek. A mérkőzés első hat percében rögtön három gólt szerző (majd ezután csak a legvégén még egyszer betaláló) Alisia Boiciuc pedig egyenesen 2005-ös, Csíkos Luca korosztálya.
Na, de nézzük konkrétan a mérkőzés adatait! Rutinos olvasók már biztosan tudják, miel kezdünk: a kapuralövések száma. A magyar csapat nagyon sok, 58 alkalommal tudott kapura lőni. A román védelem nagyon ritkán tudta olyan helyzetbe kényszeríteni a magyarokat, hogy abból egyáltalán ne legyen lövés. És még azt se mondhatjuk, hogy ebből sok lett volna a reménytelen helyzetből vakon elengedett labda, a kb. közepes mennyiségű (12) átlövésből 9 gól született.
A román csapatnak 46 kapuralövése volt, ami egyáltalán nem kevés, de 12-vel kevesebb, mint a magyar oldalon, ez pedig egy olyan játékban, ahol mindkét csapat kb. azonos számú támadást vezet, óriási különbség. Az előző mérkőzésekhez hasonlóan a győzelem kulcsa ezúttal is az volt, hogy a magyar védelem nagyon sok román támadást teljesen semlegesített, úgy, hogy kapura se tudtak lőni. A magyaroknak 6, a románoknak 8 kaput el nem találó lövése volt, így a ténylegesen kaput találó lövéseknél már 14 volt a különbség. Kirívóan nagy különbségnek kellene jelentkeznie a kapusoknál ill. a lövéseknél, hogy ennyivel kevesebb lövéssel mérkőzést lehessen nyerni. Valójában a két csapat lövéshatékonysága majdnem teljesen azonos volt: 64 ill. 63%. A kapuralövések számát tükrözi vissza az eladott labdák adata: 6 magyarral szemben a román oldalon 16-ot számolhattunk, ami egy női mérkőzésen is soknak számít.
A lövések megoszlásánál feltűnő, hogy a magyar válogatott a szokásosnál is többször lőhetett szélről. Ez kicsit érthetetlen, hiszen eddig ez volt a csapat legerősebb posztja, furcsa, hogy az ellenfél oda tereli támadójátékot. De ez tulajdonképpen be is jött nekik (csak nem volt elég a győzelemhez), mert a magyar szélsők az eddigi meccsek alapján teljesen érthetetlenül rosszul lőttek: 9 gól 17 lövésből, ez szélről kimondottan gyenge arány. Igaz, a román szélsők a 4/12-vel még ezt is alulmúlták. Ráadásul 4/11-et a két jobbszélső hozott, balszélről az egyetlen lövésük az volt, amelyikre Alexandra Dindiligant kiállították a kapus fejbelövése miatt.
Nem igazán sok, de az előző meccseket látván mégis feltűnő a 4 lövés beállóból, és ráadásul mind a 4 be is ment.
Vámos Petrára a románok külön készülhettek és sikeresen ki is vették a játékból. A magyar irányító ezúttal csak 3 gólt lőtt, 6 lövésből, és egyetlen gólpassza volt, emellé 2 labdát el is adott, az első meccs, amin negatív a mérlege. Cserében több hely jutott másoknak, ez már csak egy ilyen játék. A már említett beállókon és szélsőkön túl Klujber Katrin 10/14, 5 gólpassz, 1 kiharcolt büntető, és mindezt eladott labda nélkül, kiemelkedő teljesítmény. Kuczora Csenge ugyan több ziccert is elrontott (4/9), de ő is kiosztott 6 gólpasszt, befújtak neki egy hétméterest és szerzett 2 labdát védekezésben, szintén eladott labda nélkül. Simon Petra kevesebb időt töltött pályán, de 3 gólt így is összeszedett, 4 gólpassz fűződik a nevéhez, kapott 1 hetest és szerzett 1 labdát védekezésben – és ő se adott el egy labdát se. Rájuk már láthatóan nem jutott elég figyelem a román védők részéről.
A kapuban a lengyel mérkőzés után ezúttal is visszafogott teljesítményt láthattunk, a két magyar kapus összesen 9 labdát fogott meg a 38-ból, ez mindössze 24%. Egyetlen átlövést sem tudtak kivédeni. De egyrészt a román kapusok is csak egy árnyalattal voltak jobbak, másrészt, ha a magyar kapusok csak 2 labdát megfognak, már az is elég lett volna a győzelemhez, annyira megszűrte a román támadásokat a védelem (lásd a gondolatokat a kapuralövésekről a cikk elején).
Románia a mérkőzés elején próbálkozott 7-6 elleni játékkal. 5 ilyen támadásból 2 gólt szereztek és ugyanennyit kaptak, ami elég rossz mérleg, hamar abba is hagyták.
Pásztor Noémi és Tóth Nikolett nem léptek pályára, rajtuk és a kapusokon kívül ezúttal sem lőtt kapura Papp Nikoletta, a többiek mind szereztek legalább egy gólt. A kulcsemberek játékideje az előző komolyabb mérkőzéseken megszokotthoz hasonlóan 40-45 perc közt alakult, Győri-Lukács töltötte a legtöbb időt a pályán, 47 percet.
A három hátralévő mérkőzés aligha fog ilyen sima győzelmeket hozni, mint az eddigiek, igyekszünk majd azokat is megvizsgálni a táblázatok alapján is.
Vélemény, hozzászólás?