Handballexpert

Minden, ami kézilabda

A számok nyelvén EB 2024

A számok nyelvén: HUN-NOR

Másodszor is vereséget szenvedett a magyar válogatott a női Európa-bajnokságon. Igaz, ezúttal semmiképpen se mi voltunk az esélyesek. Ennek alátámasztására ismét egy statisztikai adat, amit ritkán veszünk elő: a mérkőzésre nevezett magyar játékosok közül Győri-Lukács Viktória volt a legtöbbször válogatott, 134-szer. Szöllősi-Schatzl Nadine és Böde-Bíró Blanka csak néhány meccsel marad el tőle, mindenki más a kétszámjegyű tartományban. A norvég csapatból Katrine Lundén kívül Camilla Herrem is túl a 300-on, a Solberg-ikrek a 200-on, Kari Dale a maga 144 válogatottságával nem is számít igazán rutinosnak. Némelyik norvég játékosnak ötödik, hatodik elődöntője nagy világversenyeken, magyar oldalról mindenkinek az első (és Petrus Mirtillnek konkrétan az első válogatottsága).

A passzok számában ezúttal is szignifikáns eltérést látunk, 840 magyar és 730 norvég passz, kb. ennyivel gyorsabban játszottak, ennyivel könnyebben tudtak helyzeteket kialakítani, mint a magyarok. Ezt tükrözi vissza az is, hogy, először az EB-n, az ellenfél többször lőtt kapura, mint a magyar válogatott, még ha csak eggyel is: 44 ill. 45. Az, hogy Norvégiát 45 kapuralövésen tartottuk, igen dicséretes, az is hozzá tartozik. Az rosszabb, hogy a 44 magyarból azért volt pár kényszerlövés, összesen 9 labda el se találta a kaput, és Lunde második félidőben bemutatott védéseinek nagy része egy ilyen szintű kapus számára voltaképpen kötelező, ezek igazi helyzet nélküli lövések voltak. A norvégoknak csak 3 kaput nem találó lövésük volt, így a kapuknál számolva már 42-35 oda, ami már jelentős különbség.

A lövések megoszlásánál nagyon feltűnő, hogy a balszél 0/1, a beálló 0/1, és ezek a lövések a kaput se találták el. Füzi-Tóvizi Petra kiharcolt két büntetőt, és összesen ennyit értünk el erről a két posztról. Ha a hat mezőnyposztból kettő ennyire kiesik, csoda, hogy sokáig meccsben van a csapat. És a beállót még értjük, de a balszél eddig a húzó posztok közé számított. A jobbszél 4/5, Győri-Lukács Viktória ma is klasszis teljesítményt mutatott. Azt azért megjegyezzük, 3 gólja volt az első félidőben, a másodikban már úgy védekeztek rajta, hogy labdát is csak kétszer kapott.

Vámos Petra ez ellen a norvég védelem ellen ott középen szinte teljesen eltűnt, teljesen elvették előle a mozgásteret. Összesen 3-szor lőtt kapura, ebből 1 lett gólt. Volt 4 gólpassza, de 2 eladott labdája is, és hetest se fújtak neki. Klujber Katrin statisztikáját feljavítva a 3 belőtt büntető, de mezőnyből, akárcsak Franciaország ellen, most is csak 2 gól, ezúttal 5 lövésből. Neki is volt 3 átlövési kísérlete, egy se talált be. Kuczora Csenge 3/7, se gólpassz, se eladott labda, a csapatjátékból gyakorlatilag kimarad. És még egy buta kiállítást is összeszedett.

A szokás szerint csereként beálló Simon Petra ezúttal kicsit több, 31 perc játékidőt kapott, ezalatt 4/8 lövés 4 gólpassz és 2 kiharcolt hetes. A 4 eladot labda kicsit lehúzza ezt az amúgy alapvetően jó teljesítményt. A 20 éves játékosnak még hiányzik kis rutin annak felméréséhez, mit lehet egy ilyen meccsen megcsinálni, és mit nem.

Az ellenféltől Henny Reistad 7 gólt szerzett, de ebből 3-at hetesből (azt ugye nem lehet levédekezni), összesen 9 mezőnylövése volt, abból is 7 messziről, sokszor helyzet nélkül. A világ egyik, ha nem A legjobb játékosa ellen igazából eléggé rendben volt a védekezés. Papp Nikolettát legtöbbször úgy említjük meg, hogy nem lőtt kapura (ma se), a védekező-teljesítményt nagyon nehéz számokkal mérni, de a magyar játékos az EB-n eddig végig jól teljesített. Akit nagyon nem tudtunk tartani, az a balátlövő poszton Thale Deila, 5/9, 3 gólpassz, 3 kiharcolt hétméteres.

A kapuban Böde-Bíró Blanka kezdett. És maradt is elég sokáig, pedig 11 norvég lövésből csak 1-et védett ki. 4 gólt kapott átlövésekből, Janurik Kinga a távoli lövéseket nagyon jól védte (6/7), és összesen is 11/31, 35%. Csak hát, ha 42 lövés találja el a kaput, extrát kellene hozni, hogy csak annyi gólt kapjunk, min az ellenfél 35 lövésből. A norvégoknak 13 védésük volt, 35 lövésből (37%).

Megjegyezhetjük még, a mai mérkőzésen az ellenfél kulcsátékosai több időt töltöttek pályán, mint a magyarok: Stine Skogrand 51 perc, Kari Dale 45 perc, magyar oldalról csak Győri-Lukács lépte túl a negyvenet. De persze az is számít, hogy a norvégok az ide vezető úton többet tudtak pihentetni.

Ha 35-ször találod el a kaput, hátul csodát kellene tenni, hogy meg lehessen nyerni a mérkőzést. Ez a csoda elmaradt. Talán a vasárnapi bronzmérkőzésen elég lesz hátul „csak” a szokásos jó teljesítmény. Azt is kiértékeljük majd.

2 hozzászólás a(z) “A számok nyelvén: HUN-NOR” bejegyzéshez

  1. Pintér Károly avatar
    Pintér Károly

    Nagyon érdekes és tanulságos elemzés, egy apróságot tennék hozzá: bal szélről az az egy lövésünk kaput eltaláló lövés volt, ugyanis Petrus egyetlen 2. félidős kísérletéből a rövid sarok helyett a jobb kapufát találta el. Sajnáltam, mert első válogatottságán megérdemelte volna, hogy ez az egy lehetősége bemenjen, ha már sikerült Lundén túljutnia. Annál elgondolkodtatóbb, hogy ezek szerint az 1. félidőben Schatzlnak még lehetősége sem volt a lövésre. Nagyon kevés labda ment le a szélre a korábbi meccsekhez képest, még ha Lukács 1. félidős góljait is belevesszük: biztos, hogy ebben benne volt a kiváló norvég védekezés is, de ezzel együtt nem értettem, miért futtattuk be rendszeresen valamelyik szélsőnket: ettől csak sűrűbb lett középen a fal, még jobban összehúztuk az amúgy is masszív norvég védelmet.

    1. Fradista Utazó avatar
      Fradista Utazó

      A kapufa nem számít kaput eltaláló lövésnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük