Másodszor is vereséget szenvedett a magyar válogatott a női Európa-bajnokságon. Igaz, ezúttal semmiképpen se mi voltunk az esélyesek. Ennek alátámasztására ismét egy statisztikai adat, amit ritkán veszünk elő: a mérkőzésre nevezett magyar játékosok közül Győri-Lukács Viktória volt a legtöbbször válogatott, 134-szer. Szöllősi-Schatzl Nadine és Böde-Bíró Blanka csak néhány meccsel marad el tőle, mindenki más a kétszámjegyű tartományban. A norvég csapatból Katrine Lundén kívül Camilla Herrem is túl a 300-on, a Solberg-ikrek a 200-on, Kari Dale a maga 144 válogatottságával nem is számít igazán rutinosnak. Némelyik norvég játékosnak ötödik, hatodik elődöntője nagy világversenyeken, magyar oldalról mindenkinek az első (és Petrus Mirtillnek konkrétan az első válogatottsága).
A passzok számában ezúttal is szignifikáns eltérést látunk, 840 magyar és 730 norvég passz, kb. ennyivel gyorsabban játszottak, ennyivel könnyebben tudtak helyzeteket kialakítani, mint a magyarok. Ezt tükrözi vissza az is, hogy, először az EB-n, az ellenfél többször lőtt kapura, mint a magyar válogatott, még ha csak eggyel is: 44 ill. 45. Az, hogy Norvégiát 45 kapuralövésen tartottuk, igen dicséretes, az is hozzá tartozik. Az rosszabb, hogy a 44 magyarból azért volt pár kényszerlövés, összesen 9 labda el se találta a kaput, és Lunde második félidőben bemutatott védéseinek nagy része egy ilyen szintű kapus számára voltaképpen kötelező, ezek igazi helyzet nélküli lövések voltak. A norvégoknak csak 3 kaput nem találó lövésük volt, így a kapuknál számolva már 42-35 oda, ami már jelentős különbség.
A lövések megoszlásánál nagyon feltűnő, hogy a balszél 0/1, a beálló 0/1, és ezek a lövések a kaput se találták el. Füzi-Tóvizi Petra kiharcolt két büntetőt, és összesen ennyit értünk el erről a két posztról. Ha a hat mezőnyposztból kettő ennyire kiesik, csoda, hogy sokáig meccsben van a csapat. És a beállót még értjük, de a balszél eddig a húzó posztok közé számított. A jobbszél 4/5, Győri-Lukács Viktória ma is klasszis teljesítményt mutatott. Azt azért megjegyezzük, 3 gólja volt az első félidőben, a másodikban már úgy védekeztek rajta, hogy labdát is csak kétszer kapott.
Vámos Petra ez ellen a norvég védelem ellen ott középen szinte teljesen eltűnt, teljesen elvették előle a mozgásteret. Összesen 3-szor lőtt kapura, ebből 1 lett gólt. Volt 4 gólpassza, de 2 eladott labdája is, és hetest se fújtak neki. Klujber Katrin statisztikáját feljavítva a 3 belőtt büntető, de mezőnyből, akárcsak Franciaország ellen, most is csak 2 gól, ezúttal 5 lövésből. Neki is volt 3 átlövési kísérlete, egy se talált be. Kuczora Csenge 3/7, se gólpassz, se eladott labda, a csapatjátékból gyakorlatilag kimarad. És még egy buta kiállítást is összeszedett.
A szokás szerint csereként beálló Simon Petra ezúttal kicsit több, 31 perc játékidőt kapott, ezalatt 4/8 lövés 4 gólpassz és 2 kiharcolt hetes. A 4 eladot labda kicsit lehúzza ezt az amúgy alapvetően jó teljesítményt. A 20 éves játékosnak még hiányzik kis rutin annak felméréséhez, mit lehet egy ilyen meccsen megcsinálni, és mit nem.
Az ellenféltől Henny Reistad 7 gólt szerzett, de ebből 3-at hetesből (azt ugye nem lehet levédekezni), összesen 9 mezőnylövése volt, abból is 7 messziről, sokszor helyzet nélkül. A világ egyik, ha nem A legjobb játékosa ellen igazából eléggé rendben volt a védekezés. Papp Nikolettát legtöbbször úgy említjük meg, hogy nem lőtt kapura (ma se), a védekező-teljesítményt nagyon nehéz számokkal mérni, de a magyar játékos az EB-n eddig végig jól teljesített. Akit nagyon nem tudtunk tartani, az a balátlövő poszton Thale Deila, 5/9, 3 gólpassz, 3 kiharcolt hétméteres.
A kapuban Böde-Bíró Blanka kezdett. És maradt is elég sokáig, pedig 11 norvég lövésből csak 1-et védett ki. 4 gólt kapott átlövésekből, Janurik Kinga a távoli lövéseket nagyon jól védte (6/7), és összesen is 11/31, 35%. Csak hát, ha 42 lövés találja el a kaput, extrát kellene hozni, hogy csak annyi gólt kapjunk, min az ellenfél 35 lövésből. A norvégoknak 13 védésük volt, 35 lövésből (37%).
Megjegyezhetjük még, a mai mérkőzésen az ellenfél kulcsátékosai több időt töltöttek pályán, mint a magyarok: Stine Skogrand 51 perc, Kari Dale 45 perc, magyar oldalról csak Győri-Lukács lépte túl a negyvenet. De persze az is számít, hogy a norvégok az ide vezető úton többet tudtak pihentetni.
Ha 35-ször találod el a kaput, hátul csodát kellene tenni, hogy meg lehessen nyerni a mérkőzést. Ez a csoda elmaradt. Talán a vasárnapi bronzmérkőzésen elég lesz hátul „csak” a szokásos jó teljesítmény. Azt is kiértékeljük majd.
Vélemény, hozzászólás?