A fantasztikus franciák ellen aratott győzelmet követően a magyar válogatott játékosait kérdeztük.
Márton Gréta:
Nagyon kemény pár nap van mögöttem a betegség miatt, a tegnapi edzés jól sikerült, akkor derült ki, hogy ma a mérkőzés keretben leszek. De ezeket a szituációkat kitudom zárni és csupán csak csapat érdekeire koncentrálok. Nem mindennap ér el egy játékos ilyen sikert, ha pedig az előző évek eredményeire tekintünk vissza elmondható, hogy nem volt benne a pakliban, jelenleg még fel sem fogom ezt a sikert, talán akkor realizálódik bennem majd, ha a nyakamban lesz az érem. Az olimpián már éreztük, hogy sokra hívatott ez a válogatott, ha pedig továbbra is ebben az összetételben tudunk játszani, akkor egyre rutinosabbak leszünk és összeszokottabbak, amivel elérhetünk hasonló eredményeket. Rengeteg lemondással jár a kézilabda, ugyanakkor ez egy csodálatos utazás. Hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Köszönöm a családomnak, hogy mindig mindenben támogatnak és mellettem állnak, nélkülük biztosan nem állnék itt.
Simon Petra:
Teljesen meglepődtem a mérkőzés elején, hogy átadták az Európa-bajnokság legjobb fiataljának járó díjat, megmondom őszintén a francia himnuszra számítottam. A mérkőzésbe beszállva próbáltam koncentrálni, de az első pillanatokban teljesen libabőrös voltam a magyar szurkolók hallatán. Aztán tudtam a csapatot segíteni hétméteresekkel, góllal, gólpasszokkal. A szurkolók fergeteges hangulatot teremtettek, ami extra motivációt jelentett számunka, kivolt már erre az éremre éhezve a hazai kézilabdázás közege, mi pedig megmutattuk, hogy igenis megtudjuk csinálni! Tegnap Stine Oftedal azt mondta, hogy meglesz a bronzérem, ezt mondtam a lányoknak, akik azt válaszolták, hogy ha ő is így látja, akkor meg is szerezzük azt. Ma a szívünk, a hitünk és az akaratunk is nagyobb volt, mint a franciáké.
Vámos Petra:
Az elmúlt négy egymás elleni mérkőzés nagyon-nagyon nyitott volt és lehetett érezni, hogy képesek vagyunk a meglepetésre, ez pedig a legjobb pillanatban jött el. A francia csapattársaim oda jöttek és azt mondták, hogy amit ma csináltunk az maximális pont és kalap lengetés, elképesztő sportemberek, hisz jól tudják egyszer fent, egyszer pedig lent. Azzal, hogy bejutottunk a legjobb négybe elértük a célunkat, de éhesek maradtunk a sikerre és tudtuk, hogy egy kis lépésre van már tőlünk csak, ezt pedig már nem engedtük ki a kezeink közül. Tudtunk tanulni a debreceni mérkőzésből, hiszen ott több üresjárat is volt a játékunkban, valamint könnyű gólokat is ajándékoztunk nekik, viszont a mai napra ezeket kijavítottuk. Amikor nehéz szituációba kerülünk tisztában vagyunk azzal, hogy mit kell csinálnunk, mivel sokkal rutinosabbak vagyunk már. Nem akarjuk egyből megváltani a világot, hanem lépésről-lépésre haladunk, ezzel visszakapaszkodva a mérkőzésbe, vagy a magunk javára fordítani az eredményt.
Amikor átvették a vezetést a második játékrészben az futott át az agyamon, hogy voltunk már ilyen szituációban az olimpián a svédek ellen és nem szeretném, hogy ez a mérkőzés is, úgy alakuljon, ezért bárki jön velem szemben; védekezésben én őt kicsinálom. Amikor valami nem megy nekünk, akkor fújunk egyet, lemegyünk újra a földszintre – az alapokhoz – és onnan építkezünk.
Papp Nikoletta:
Brutálisan fáradtak voltunk, de már nagyon játszani akartunk. Ez a szurkolótábor igazi adrenalinbomba, nehéz szavakba önteni. Jól kezdtük a védekezést, az első félidőben sok szerencsétlen gólt kaptunk. A vége nagyon szoros volt, remélem senki nem kapott szívrohamot. Azt mondtuk, hogy ma felszedjük a parkettát is, ha kell ezért a bronzéremért. Kimerültek vagyunk, de így talán könnyebb lesz két nap múlva edzésre jelentkezni. Megtettünk egy nagy lépést a helyes irányba és szeretnénk akár még előrébb is a mezőnyben. Ehhez továbbra is erősnek kell maradnunk mentálisan. A hitünk egyetlen pillanatra sem törhet meg, ez volt a különbség a franciák elleni első meccshez képest.
Golovin Vlagyimir:
A befeketetett munkának mindig megvan a gyümölcse, és a szerencse is az mellé pártol, aki elvégzi a melót. A mai napon jobban akartuk ezt az érmet. Lehet, hogy valamit már visszaadtam a magyar kézilabdázásnak, de még tartozom és vannak még terveim, sőt nagyobb álmaim is vannak. Most viszont az öröm pillanatait éljük.
Klujber Katrin:
Meg kell élnünk és meg kell ünnepelnünk ezt a sikert. Talán motiváltabbak is voltunk – láttuk az elődöntőjüket, láttuk őket a szállodában és éreztük, hogy csalódottak. 60 percen keresztül türelmesen játszottunk, keményen védekeztünk és jó volt a kapusteljesítményünk is. Tudtuk, hogy lesznek hibák, de a cél az volt, hogy egy pillanatra se adjuk fel. A küzdés ma mindent felülmúlt. Ez az erő nem törhet meg, mert most látjuk, hogy mit érhetünk el.
Az egész csapatra büszke vagyok – All-Star ide, gólkirálynői cím oda, a csapattársaim nélkül mindebből semmi nem lett volna. Évek hosszú munkájának gyümölcsét látjuk. Az utolsó támadásra teljesen emlékszem, imádkoztam, hogy eljusson Vicához az ívelt passzom, de amikor láttam, hogy a kezében van a labda, akkor megfordultam és tudtam, hogy belövi. A cipőm talpa lehet, hogy elkopott, de táncolni még jó lesz.
A 2012-es Eb-ről nincsenek emlékeim, de nagyon boldog vagyok, hogy mi írjuk tovább a sportág történelmét.
A heteseknél Elek Gábor szavai csengtek a fülemben, „Ész vagy erő” és szerencsére az eszemet használtam.
Tavaly decemberben, amikor a horvátok ellen hat gólos hátrányban voltunk, nem gondoltam volna, hogy ma itt leszünk. Talán onnan indult minden, és okkal történt minden úgy, ahogy történt. Ennek így kellett lennie, hogy ma bronzéremmel térhessünk haza.
fotó: MKSZ/Kovács Anikó
Vélemény, hozzászólás?