Mindenek előtt szeretnék gratulálni az Év Sportolója Gálán díjazottaknak, a jelölteknek és azoknak is, akik nem fértek fel a listákra, hiszen kiemelkedő évet tudhat maga mögött a magyar sport 2024-ben az olimpiával és többek között a decemberi hazai rendezésű sporteseményekkel.
Hétfő este az Operaházban rendezték az Év Sportolója Gálát, amelyről évről évre hosszú napokon keresztül áradozik a magyar sportsajtó, mind előtte, mind utána. A gála legitimitásáról nálam okosabbak is értekeztek az elmúlt napokban (pl. Szabó Gábor kutyaszépségversenynek, Kele János vásári giccsnek nevezte). Előre leszögezném – bár nem vagyok rá felhatalmazva – a két fő kategóriában (Év férfi sportolója és Év női sportolója) az nyert, aki talán egész évben a legjobb teljesítményt nyújtotta.
A puccba öltözött, mosolygó sportolók és edzők seregszemléje után a kézilabda világa elégedetten sóhajtott fel: Lám, csak megérte a női válogatottnak szurkolni decemberben. Golovin Vlagyimir lett az év edzője, a női válogatott pedig elvitte az év csapatának járó díjat a hagyományos csapatsportágak között.
Az év csapata (hagyományos csapatsportágakban)
Kezdjük az utóbbival. A szűkített listára felkerült a FTC-Telekom Waterpolo férfi vízilabda- és a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata. A győri lányok BL-t nyertek június elején, de a bajnokságot és a Magyar Kupát a Ferencváros hódította el. Akkor hogy is van ez? Eleve nem teljesen érthető, mi alapján kerültek a legjobb három közé. És akkor itt vannak a Fradi férfi vízilabdázói. Szegényeknek nem volt elég, hogy amilyen versenysorozatban elindultak, azt megnyerték? Magyar bajnoki cím, Bajnokok Ligája-győzelem, LEN Európai Szuperkupa-siker és már az új szezonban, decemberben megnyerték a Magyar Kupát is. Mi kell még?
Itt kicsit kevésbé tudok vitatkozni azzal, hogy ki maradt ki a legjobb háromból, de csak ha objektíven is vizsgáljuk, a Veszprém kézilabdacsapata csak azt az egy címet nem nyerte meg a 2024-es évben, amit a Győr igen. Ennek ellenére egyik ott van, másik pedig nincs. És mint kiderült, ez sem elég. Hiszen egy olimpiai hatodik hely és egy Eb-bronz többet ér, mint az, ha minden versenysorozatot megnyersz, amiben elindulsz.
Az év edzője
Már önmagában is nagy port kavart ez a kategória, hiszen Virth Balázs, aki Milák Kristófot készítette fel az olimpiára, a jelöltek között sem szerepelt. De ez a kisebb probléma volt a tízes listával. Számomra megfejthetetlen, hogy hogy nem került még csak a nevezettek közé sem Andrásfi Tibor, aki fiával olimpiai negyedik helyig menetelt, valamint Gulyás Michelle vívóedzéseit is vezényelte (amivel egyébként megalapozta az olimpiai aranyát). Emellett az is kérdéses, hogy miért nem számoltak Magyarovits Zoltánnal sem a díj kapcsán.
De nézzük meg, hogy kivel kellett Golovinnak „szembenéznie” a legjobb háromban. Dancsházy-Nagy Tamás, az olimpiai aranyérmes párbajtőr-csapat kapitánya volt, a helye talán megkérdőjelezhetetlen. Ugyanígy Szokolai László, Rasovszky Kristóf, Betlehem Dávid és Sárkány Zalán edzője. A tanítványai nem nyertek idén sokat, csupán egy olimpiai aranyat, ezüstöt és egy negyedik helyet, valamint hatalmas meglepetésre, hazai medencében egy rövidpályás világbajnoki címet.
Ilyen mezőnyben nyert a korábban mindennek elmondott Golovin Vlagyimir, akiből (teljesen érthető módon) ki is jött ez a feszültség a díj átvételekor.
Lehet-e legitim egy ilyen esemény?
A fent már említett két szerző is kiemelte, hogy a jogosan döntenek-e a sportújságírók a sportolók és edzők megkérdezése nélkül róluk. Ezt nem az én tisztem eldönteni, a véleményem azonban egyértelműen lejöhet ebből a cikkből.
Az egy másik kérdés, hogy van-e értelme annak, hogy olyan sportolókat és sportokat hasonlítunk össze egymással, amelyeknek a versenyrendszere köszönő viszonyban sincs egymással. Hogy lehetne objektíven összehasonlítani egy kézilabdázót egy taekwondóssal? Egy sportlövőt egy öttusázóval? Véleményem szerint sehogy.
Az pedig már megint egy másik aspektusa ennek az egész gálának, hogy miért nem lehet egyszer hiba nélkül lebonyolítani egy ilyen eseményt. Az, hogy rossz sorrendben szólítják és mutatják be a kategóriák jelöltjeit, a kisebb probléma. Az azonban megbocsájthatatlan, hogy az M4 Sport egy előre megvágott bemutató videóban elrontja egy friss olimpiai bajnok nevét, és Nagy Dávidot, a Vasas párbajtőrözőjét Dánielre keresztelik át.
Lehet Milák Kristófot nem szeretni, ő azonban meglépte azt, amit kevesen mernek. Nem ment el a gálára és nem adta a nevét ahhoz, hogy a feje felett döntsenek olyan dolgokról, amiben már nem tud sem jobb, sem rosszabb lenni.
Kiemelt kép forrása: Árvai Károly, nemzetisport.hu
Vélemény, hozzászólás?