Az egyik fél (ez esetben a magyar válogatott) nagyarányú győzelmével végződő mérkőzéseknél a legelső kérdés mindig az, egyáltalán van-e értelme a statisztikai táblázatok böngészésének. Olyan értelemben nyilván nincs, hogy nem a számsorokból fogjuk kiolvasni, miért is nyert a magyar csapat, és miért ennyire simán. És eleve a megszokottól eltérően kell értékelni az ilyen meccsek statisztikáit. De azért ezek is tartogatnak érdekességeket.
A 20. percben a magyar átlövő, Szita Zoltán, már 7 gólt lőtt. Guinea csak 6-ot. Ez sokat elmond a találkozóról.
Elképesztően magas volt a mérkőzés tempója. Ezt élőben is láthattuk, Guinea is, bár rengeteg hibával, de magas sebességgel kézilabdázott. Guinea 49-szer lőtt kapura, ami egyáltalán nem kevés, a magyar válogatott pedig 60-szor. Ekkora számot ebben a rovatban nagyon ritkán látni. Persze, abból, hogy a mérkőzés 35-18-as végeredménye már korántsem ennyire extrém, érezhetjük, hogy mindkét csapat, még a magyar is, sokat hibázott.
60 lövésből 35 gól az igazából nem túl jó lövőszázalékot jelent – persze a másik oldalon a 18/49 még rosszabbat. Több játékosnál alapvetően hiányzott a koncentráció. Az egyéni lövőszázalékok közt a magyar oldalon óriási a szórás. A guineai átlövők 3/8, 3/11, 3/13 mutatói viszont egységesen katasztrofálisak. Szóval futottak ők, lőttek is rendesen, csak minek. 13 olyan lövésük volt, ami el se találta a kaput, összesen 6 magyar sáncot láthattunk, ami kiemelkedően sok.
Az európai EHF-től eltérően a Nemzetközi Kézilabda Szövetség nem számolja a passzokat, ellenben feltüntetik a támadások átlagos hosszát. A kettő nem függ össze közvetlenül, de azért részben hasonló következtetéseket lehet belőlük levonni. Guinea átlagosan 35 másodpercig támadott, ami valamivel átlag alatti érték, Magyarország viszont csak 25 másodpercig, ami kimondottan gyors támadásokat jelez.
A magyar csapatnak 12 technikai hibája volt, ami egy férfimeccsen azért soknak számít, egy ilyen komolytalan meccsen meg végképp. Persze ezúttal belefért. Mondhatjuk, hogy gyorsabban játszottunk annál, mint amit a koncentrációs szint megengedett volna.
Feltűnően keveset foglalkoztatta a beállósokat a magyar csapat, összesen 2 gól, 4 lövés jött a posztról. Mindazonáltal sok volt a lerohanás, még több a második hullámból szerzett gól (ezek a statisztikában már nem szerepelnek elkülönítve). A kevés felállt fal elleni, kidolgozott támadás is nagyobbrészt átlövéssel zárult, mert Guinea nagyrészt a vonalon védekezett.
A guineai kapus, Rubens Pierre, 21 labdát fogott, ami nagyon sok – de így is kapott 32 gólt, mert összesen brutálisan sok, 53 lövés ment a kapujára (2 magyar gól üres kapura ment, 1 alkalommal a cserekapus volt a pályán).
Egyénileg kiemelkedett Szita Zoltán. Fentebb említettem a 7 gólját. Ugyan a hátralévő negyven percben már nem is lőtt gólt, de így is a válogatott legjobb gólszerzője volt, plusz még adott 6 kulcspasszt is. Fazekas Gergő 2/2, az első gólpasszára viszont továbbra is várnunk kell. A fiatal Ónodi-Jánoskúti Máté számára ez egy kiváló lehetőség lehetett volna, de nem sikerült élnie vele: 2 gól 7 lövésből. Még nála is kicsit rosszabb volt Bodó Richárd, 1/6 és 2 technikai hiba.
Lékai Máté pihenőt kapott, a meccs nagy részében Hanusz Egon szerepelt az irányító posztján. 3 rontott átlövési kísérlete volt, összesen 2/5. 4 kulcspasszt adott, de volt ugyanennyi technikai hibája is. Hogy az irányítók adják el a legtöbb labdát, abban nincs semmi meglepő, de a jó teljesítmény ott kezdődik, hogy több a gólpassz, mint az elszórt labda.
A kapuban Mikler Roland ezúttal eredményesebb volt, mint az előző mérkőzésen, 18 gólt kapott és ugyanennyi lövést védett ki (50%), és emellé még dobott is egy gólt.
Az IHF statisztikája szerint Palasics Kristóf úgy volt kezdő, hogy nem is lépett pályára, ami példátlan bravúr volna (valójában természetesen Mikler volt a kezdőkapus). Rajta kívül minden benevezett játékos pályára is lépett, a terhelés elosztása is arányos volt, ill. többet játszottak azok, akik a komolyabb meccseken várhatóan nem, vagy csak keveset fognak.
A férfi mezőny azért komolyabb, mint a női, ezen a világbajnokságon hasonlóan komolytalan mérkőzése várhatóan már nem lesz a magyar válogatottnak. A következő találkozókon várhatóan a statisztika is kiegyenlítettebb lesz.
Vélemény, hozzászólás?