A négygólos magyar győzelemmel végződött magyar-holland csoportmeccs elején a hollandok vezettek, egy alkalommal 3 góllal is. Ezt követően azonban a 9. és a 39. perc közt, azaz a meccs felén keresztül, Hollandia soha nem dobott két gólt egymás után, a magyar csapat viszont 7 alkalommal is, így került 4 gólos fölénybe (23-19). Ezután egy negyedórán át kiegyenlített küzdelem folyt, majd egy kritikusnak tűnő pillanatban a hollandok 3 gólt lőttek három perc alatt, és feljöttek egy gólra. A sokak által várt összeomlás helyett a magyar válogatott megfogta a mérkőzést, mi szereztük az utolsó három találatot, így lett megint 4 közte a végére.
Sok szurkoló, de a szakértők egy része is, főként a lőtt gólokra koncentrál. Holott az ellenfél nem lőtt góljai is nagyon fontosak. Emeljük ki most is a kapuralövések számát: a magyar védelem mindössze 42 lövést engedélyezett a hollandoknak, ami kulcsfontosságú volt. Már csak azért is, mert a két csapat négy kapusa egyikének sem érte el a teljesítménye a 20%-ot se, szóval ami kapura ment, az nagyjából gól is lett. A 49 magyar kapuralövésből mindazonáltal szokatlanul sok, 8 olyan volt, ami nem ment el a kapuig, lesáncolták, vagy mellément, holland oldalon csak három ilyet láttunk. Ennek háttere, hogy a magyarok ritkábban veszítették el a labdát, ellenben többször kényszerültek helyzet nélkül lőni.
A magyar csapat viszonylag sok átlövéssel próbálkozott, és nem is sikertelenül. Főleg a bal oldalról Szita Zoltán és Bodó Richárd is 5-5 alkalommal lőtt távolról, ebből csak Szita 1 lövése nem lett gól, ez kiemelkedően jó arány. A másik oldalon Ilić Zoran kevésbé volt sikeres, 2 átlövési kísérletét is lesáncolták a védők, 1-et pedig a kapus védett (átlövésből így 1/4). Jók voltunk balszélről (igaz, a hollandok még jobbak), Bóka Bendegúz csak 1-et hibázott, a jobbszél viszont ezúttal is gyenge volt, összesen 2 gól jött onnan.
Az irányítók közül ezúttal Fazekas Gergő 4, Lékai Máté pedig 3 kulcspasszt is kiosztott, ez jelentős előrelépés az első két mérkőzéshez képest.
Kulcspassznak számít a gólpassz, valamint minden olyan átadás, ami gólhelyzetet teremt, akkor is, ha a játékostárs ezután a helyzetet kihagyja. Ide számolják a kiharcolt hétmétereshez vezető passzokat is.
Egyénileg nézve Fazekas 2/3, emellé kiharcolt 3 büntetőt és 2 kiállítást. 4 kulcspasszához 3 eladott labda társult, a fiatal játékos továbra is jobb egyénileg, mint klasszikus irányítói szerepben. Lékai Máté 6/6, bár góljai nagy részét (4/4) büntetőből szerezte.
Az átllövők egyéb lövéseit is nézve Szita Zoltán 6/8 és 2 kulcspassz, Ilić 3/6, de 6 kulcspassz osztott ki és csak 1 labdát adott el. Bodó Richárd 5/6.
Imre Bence főleg a mérkőzés elején lőtt kapura, a meccs nagy részében nem kapott labdát, vagy ha mégis, nem vállalta a lövést – hogy aztán a legvégén lőjön egy fontos gólt. Mindazonáltal a 3/5, abból is egy hetes, kevesebb, mint amit várnánk tőle. És itt említhetjük meg azt is, hogy a holland balszélső, Rutger ten Velde, 10 gólt lőtt (7-et mezőnyből), szóval a szélső védekezés se volt túl erős.
A klasszis holland irányító, Luc Steins, kiosztott 7 gólpasszt, de eladott 8 labdát. Ezek, valamint a jobbátlövő Kay Smits 3 technikai hibájának nem kis része a védők által kiharcolt támadó hiba (köznapi kifejezéssel belemenés) volt. Ez a magyar védekezést dicséri és komoly szerepet játszott abban, hogy Hollandia csak 42-szer lőtt kapura. A hollandoknak összesen nagyon sok, 17 technikai hibájuk volt.
Ami a kapusookat illeti, a holland Bart Ravensbergen 3 lövést védett, volt 1 gólja és 1 gólpassza, kifejezetten nem tipikus kapus-statisztika. A magyar kapuban Mikler Roland 2/12, Palasics Kristóf 5/26, egyik sincs még 20% se.
A magyar csapat 5 alkalommal támadott holland kiállítások idején 7-5 ellen. Chema Rodriguez szövetségi kapitány szereti ezt a taktikai elemet, és ezúttal hozott is a konyhára: 4 gólt szerzett a válogatott ezekből az akciókból, és 1 alkalommal veszítette el a labdát.
A játékidő eloszlása nagyjából a megszokottnak felelt meg. Védekezésben a rövid oldali szélsők nem voltak pályán, a balátlövőket kb. a félidők közepén cseréltük. Bánhidi Bence főleg védekezésben pihenhetett, Rosta Miklós csak akkor volt pályán, ha 2 beállóval támadtunk, és a neve mellett nincs bejegyzés a táblázatban. A jobbátlövő poszton ezúttal is szinte csere nélkül játszottunk viszont: Ilić játékideje 55 perc felett volt, ez egy ilyen sorozatban megbosszulhatja magát.
Ahogy látjuk, a kulcs inkább a védekezésben volt, a kimondottan gyors labdajáratásról ismert Hollandiát főként azzal vertük meg, hogy tartottuk velük a lépést a védelemben és sok hibára kényszerítettük a holland játékosokat. Erre a játékra lehet építeni a középdöntőben, de ott a kapusoktól, legalább az egyiküktől, is több kellene majd.
Vélemény, hozzászólás?