Az utolsó, Katar elleni középdöntős mérkőzés forgatókönyve hasonlított az előző, osztrák meccshez. A magyar válogatott az első húsz percben alárendelt szerepet játszott, rengeteg hibával játszott, és nagyon sok helyzetet hagyott ki. Húsz perc után mindössze 4 magyar gól állt az eredményjezőn.
Onnantól viszont gyökeresen megváltozott a játék képe. 7-3-as katari vezetés után (19. perc) Katar már sosem lőtt két gólt egymás után, tehát innen kezdve végig magyar kézben volt a mérkőzés.
Igazán érdekes az lenne, ha volnának olyan statisztikai adataink, amiben külön lehet választani az első húsz percet a mérkőzés többi részétől. Ezt viszont sajnos egyedül a góloknál tudjuk megnézni: 5 magyar gól, majd a hátralévő negyven percben 24 (ugyanez katari oldalról 7 ill. 16), így aztán kénytelenek vagyunk a teljes mérkőzés statisztikai adataival dolgozni.
A magyar csapat 43 kapuralövést engedett ellenfelének, ez viszonylag jó, a magyar oldalon se volt viszont sokkal több: 46. Katar feltűnően sokszor lőtt messziről, összesen 24 átlövési kísérletük volt, ami a tanácstalanság jele. Magyar oldalon inkább az átlövések igen alacsony hatékonysága feltűnő: 1/9 (Ancsin Gábor talált be egyszer átlövésből).
Az előző mérkőzéshez hasonlóan most is meghatározó volt a szélsőjáték. Ez korábban is a magyar válogatott erőssége volt, ezért is volt a világbajnokság első szakaszában feltűnő főleg a jobbszél gyenge teljesítménye. Katar ellen szélről Bóka Bendegúz 4/4, Imre Bence 6/6, ezen sokat javítani már nem lehet (Imre, paradox módon, a büntetőknél kevésbé volt eredményes, ott kettőt is kihagyott). Imrétől a vb eleje óta várunk egy hasonló teljesítményt, most megjött. Érdekes egyébként, hogy a 18. percben állt be a gyengén kezdő Rodriguez helyére, rögtön lőtt is két gólt, és ezzel vette át a magyar csapat a kezdeményezést.
Az átlövések gyenge hatékonysága persze egyenesen oda vezet, hogy a szélsőkön kívül egyénileg csak Szita Zoltán mutatott igazán jó lövőstatisztikát: 4/5. Ilić Zoran majdnem az egész mérkőzést végigjátszva csak 1 gólt lőtt (1/3), igaz, 6 gólpasszt osztott ki technikai hiba nélkül, ami kiemelkedő. Lékai Máté 2/5, 3 gólpassz mellé 2 eladott labda.
A katari kapusoknak összesen 10 védésük volt, ennek zöme az első negyedórában. A magyar kapuban Palasics Kristóf egy közepes teljesítményt mutatott: 11/32 (34%). A magyar védők 6 katari lövést sáncoltak le, ez kimondottan sok.
A katari kiállítások idején alkamazott 7-5 elleni játék ezúttal is kiválóan működött, mind a 6 ilyen magyar támadás góllal ért véget.
A cserék eloszlása követte a vb-n megszokott sémát. Ilić ezúttal is 52 percet volt pályán, az első féldő közepén kapott pihenőt. Rajta kívül egyetlen mezőnyjátékos, a szélsők sem, lépte át a 40 percet. Rosta Miklósnak ezúttal is csak 6 perc jutott, de legalább most beírtak valamit a nevével jelzett sorba: 1 hetest és 1 kiállítást harcolt ki (ez ugyanaz az akció volt egyébként).
Ha már kiállítás: a magyar csapat összesen 3 kiállítást kapott. Ebből 2 ugyanannál a katari akciónál. Ez, bár teljesen legitim döntés, nagyon ritka.
A következő mérkőzés a negyeddöntő lesz, amikor ezt írom, még nem ismert, ki ellen (mire Ön olvassa, valószínűleg már igen). De bárki is jön, még egyszer nem adhatunk húsz perc előnyt.
Vélemény, hozzászólás?