Napra pontosan 22 éve játszották és nyerték meg első, mindeddig egyetlen vb címüket a horvátok. Ami Lisszabonban akkor sikerült Németországgal szemben, az most nem jött össze Oslóban, az egész tornán kiemelkedőt nyújtó dánok simán felülmúlták Dagur Sigurdsson csapatát is. A bronzérem sorsa kiélezett meccsen dőlt el.
Franciaország-Portugália 35-34 (19-17)
A bronzmeccseknek gyakran van egy olyan dinamikája, hogy az alapvetően gyengébb csapat számára jelent nagyobb motivációt egy ilyen medália megszerzése, főleg ha olyan ellenfél jön szembe, mint Franciaország, amelynek már messze nem üres a trófeagyűjteménye. És persze azt sem kell külön hangsúlyozni, hogy ezek a meccsek rendre szórakoztatóak, ebből a szempontból pedig meg is kaptuk, amire várhattunk.
Jobban kezdtek a franciák, 3-1-re is elhúztak, de 8-8-nál már döntetlen állt az eredményjelzőn. És bár a félidő végéig Dika Memék áltak jobban, egyszer sem sikerült három gólnál többel elhúzni, sőt már az is inkább kirívónak tűnt.
A szünetet követően változott a mérkőzés dinamikája, 22-21-nél már a portugálok álltak jobban, és egészen a végjátékig Paolo Perreiráék voltak előnyben, ott azonban kijött a nagyobb francia rutin, még ha ehhez kellett is a végén egy bravúr a francia kapuból. Aymeric Minne fantasztikus teljesítményt nyújtott, tíz gólt szerzett, ám bár a végén Charles Bolzinger részéről jött egy fontos védés, a két francia kapus összesen 12 védést tudott bemutatni. A másik oldalon Francisco Costa nyolc gólt szerzett, és bár összességében csak egy védéssel van több portugál oldalon, Gustavo Capdeville egymaga 11-et mutatott be.
(Vigh Martin)

Horvátország-Dánia 26-31 (12-16)
Fokozott hangulatban érkeztek meg a horvátok ebbe a találkozóba, akik mindeddig hazai pályán meneteltek, és talán a legnagyobb meglepetést okozva simán verték Franciaországot az elődöntőben. Több horvát is utoljára szerepelt a nemzeti csapatban, így többszörös motivációval érkezett a balkáni csapat a találkozóra.
A dánok a papírformának megfelelően veretlenül jutottak el a fináléig, legszorosabb találkozójuk egy hatgólos siker volt. Így a címvédők joggal reménykedhedtek zsinórban negyedik világbajnoki elsőségükben.
Gidselék jól kezdtek, 10 perc után 4-1-re vezettek. A horvátok 5-1-es védekezésükkel csak lassítani tudták a dánok támadásait, hatástalanítani nem sikerült az akciókat. Az északiaknál Emil Jakobsen volt a főszereplő, aki az első játékrészben ötször is megrezegtette az ellenfél hálóját. A horvátok támadásban elkövetett hibáikat védekezésben próbálták kiküszöbölni azzal, hogy Gidselt hatástalanítják a jobb oldalon, ennek köszönhetően is került sokszor helyzetbe a bal szélen Jakobsen. A dánok szupersztárja első gólját a 14. percben szerezte meg, ekkor 6-3-ra vezettek.
A 21. minutumban Marko Mamic ütötte meg Rasmus Laugét hátulról, mely aztán heves indulatokat váltott ki az elszenvedő, korábbi veszprémi játékos csapattársaiból. A spanyol játékvezetők rövid videózás után piros lappal kiállították, a rendkívül sportszerűtlen szabálytalanságot elkövető Mamicot. A horvátoknál – a sokszor sántítva futó – Martinovic volt szinte az egyetlen, aki jól, eredményesen játszott. Negyedik találatát a 26. percben szerezte, csapata 11-9-es hátrányban volt ekkor. Ilyen közel aztán már sosem kerültek szomszédaink esélyesebb ellenfelükhöz. 29:59-nél Gidsel talált be, és állította be a félidei 16-12-es eredményt.
A második játékrész első tíz perce végleg eldöntötte az aranyérmes sorsát. A 41. percben már tíz gól volt a különbség. A horvát kapuban rendkívül gyenge teljesítményt nyújtó Dominik Kuzmanovic, aki eddig a torna egyik legjobb hálóőre volt, csupán négy labdát hárított. Az ellenfélnél Emil Nielsen azonban jól védett, szám szerint 38%-kal, ami 13 védett labdát jelentett.
A 47. percben egy 4-1-es horvát szakasznak köszönhetően közelebb kerültek a dánokhoz, és az 55. percben halvány reménysugár villant föl a horvátok előtt. A szegedi Mario Sostaric a második félidőre érkezett, és negyedik találatával 28-23-ra módosította az állást. A gólját követő dán támadásnál kettős emberhátrányba kerültek a horvátok, Domagoj Duvnjak a padról kapott két percet, Zvonimir Srna pedig a pályán kapta meg harmadik büntetését, és ezzel piros lapját is, így a minimális horvát remény is szertefoszlott.
A maradék öt perc (és az egész torna is) örömjáték volt a dánoknak.
A horvátok büszkék lehetnek, hiszen szépen sikerült búcsúztatni veterán legendáikat.
A skandinávok pedig ismét, egymás után negyedszerre, a világ tetején, Gidsel pedig MVP, gólkirály (74 góllal). Minden idők legtöbb gólját szerezte vb-n, ha csak az akciógólokat vesszük figyelembe.
A dánok 37 vb meccs óta veretlenek, legutóbb éppen mi győztük le őket a 2017-es vb-n.
A győztesek kellemes kötelezettsége következik: az ünneplés, amit mindenki vár már, talán csak Emil Madsen egy kicsit kevésbé. Imre Bence klubtársának ugyanis jól meg kell vendégelnie csapattársait sörrel.
(Nagy Ádám)
Kiemelt kép: IHF
Vélemény, hozzászólás?