Tekintsük át a győri Final Four-históriát!
A címben feltett kérdés a tétje a május 31. és június 1. között megrendezésre kerülő EHF Bajnokok Ligája Final Fournak, amelynek résztvevője a Győri Audi ETO mellett a francia Metz és a dán Odense, illetve az Esbjerg lesz. A négyesdöntő legrutinosabb résztvevője a magyar csapat, amely jubileumi tizedik alkalommal jutott be a legjobbak közé, és küzd az újabb BL trófeáért – e jeles alkalomból idézzük fel a győri mérkőzések történetét.
A Final Four lebonyolítási rendszere nem volt újdonság, hiszen a férfi Bajnokok Ligájában már 2010 óta ebben a struktúrában dőlt el a kupa sorsa (szombati napon két elődöntő, majd vasárnap a bronzmeccs és a döntő), a hölgyeknél 2014-ben rendezték meg az első Final Fourt Budapesten, mely azóta is házigazdája a rendezvénynek – előtte oda-vissza párharcos mérkőzéseket bonyolítottak le, az utolsó 2013-as Győr-Larvik kétmeccses finálé hozta el a Rába-parti csapat első BL-trófeáját.
Eddig 11 négyes döntőt rendeztek, kivétel a 2020-as COVID miatti elmaradt Final Four volt, abban az évben nem avattak győztest (érdekesség, hogy férfi vonalon viszont 2020 végén zárt kapuk mögött megtartották), a Győr pedig egy kivétellel minden alkalommal bejutott a legjobb négy közé. A 2014/2015-ös szezonnak Görbicz Anita és Katrine Lunde gyermekvállalása, valamint Orbán Adrienn, Eduarda Amorim és Jelena Grubisic súlyos sérülése miatt foghíjas kerettel vágott neki az ETO, kiegészítve azzal, hogy a Katarina Bulatovic helyére érkezett Susan Müller sem hozta az elvárásokat – a negyeddöntőben a későbbi bronzérmes Vardar Szkopje győzte le a Győrt egy hazai hatgólós siker és egy idegenbeli döntetlen után.
Ez az eredmény azért is érhette csalódásként a szurkolókat, mivel a Final Four-debütálásaként az ETO meg tudta védeni a címét, 2014-ben először az FC Midtjylland csapatát verték magabiztosan, majd a nagy rivális Budoucsnoszt Podgoricát győzték le 27-21-re, visszavágva a 2012-ben elvesztett fináléért, amit a montenegrói együttes idegenben lőtt több góllal tudott megnyerni.
Hosszabbítás vagy hetespárbaj?
A 2015/16-os szezonra alaposan átalakult és megerősödött a Győr kerete, a Final Fourba jutás pedig rendkívül simán ment, a negyeddöntőben összesítésben 30 góllal múlták felül a Ferencvárost és tértek vissza a Papp László Arénába. Ebben az évben a Buducnoszt-tal a szombati játékapon találkozott a Győr, és a montenegróiakat 21-20-ra győzve jutott a fináléba, ahol az újonc CSM Bukarest volt az ellenfél. A románok meglepetésre a nagy esélyes Rosztov-Dont a legjobb nyolc között verték ki, majd hat góllal a Vardart múlták felül. Következett az utolsó mérkőzés, ahol a rendes játékidőben öt másodperccel a vége előtt Linnea Torstensson egyenlített ki, majd kétszeri ráadás és büntetőpárbaj után 29-26-ra nyert a CSM, köszönhetően Isabelle Gulldén 15 góljának, valamint Mayssa Pessoa kivédett büntetőinek is, így az ETO ebben az évben ezüstérmesként zárt.
A következő két évben a Vardar végre átlépett a saját árnyékán, három bronzérem után 2017-ben először döntőbe tudott jutni (visszavágva a CSM-nek), a zöld-fehérek pedig ismét a Buducnosztot verte 26-20-ra. A Vardar balkáni stílusú keretét alkotta két volt győri, Andrea Lekic és Jovanka Radicevic is, kiegészülve olyan klasszisokkal, mint Tamara Mavsar, Alexandra Lacrabere, Camilla Herrem és Anja Althaus. A mérkőzés során végig az ETO állt jobban, Nycke Groot, Görbicz és Nora Mörk vezérletével állandósult a két-három gólos különbség, majd az 53. percre kiegyenlített a skopjei csapat, köszönhetően Althaus 6/6-os lőlapjának is. A 60 perc egy az észak-macedónok szerint megúszott piros lappal végződött (Lekic szabaddobásának akadályozása miatt), majd a hosszabbítás egy Radicevic elleni elmaradt hétméteressel indult – a Győr viszont jobban bírta a következő tíz percet és Mörk klasszisának is köszönhetően 31-30-ra megnyerte a döntőt, ezzel a harmadik BL-sikert ünnepelve.
Kiss Éva, Kiss Éva kivédte!
2018-nak címvédőként futott neki a Győr és már a negyeddöntőben találkozott a Buducnoszt-tal, kettős győzelemmel búcsúztatva a kétszeres BL-győztest és jutva be a Final Fourba. Ezek voltak talán azok a párosítások a legjobb nyolc között, ahol minden esetben a papírforma érvényesült és a négy nagy csapat, a magyarokon kívül a Vardar, a CSM és a Rosztov jutott be. Magyar-román elődöntőt rendeztek, a 16-16-ig tartó hullámvölgyet túlélve a Győr végül 26-20-ra húzta be a mérkőzést, a második félidőben egészen rendkívüli játékot produkálva. Jöhetett a tavalyi zárómeccs ismétlése, a Vardarban Dragana Cvijic váltotta Anja Althaust (aki utolsó szezonját épp a zöld-fehéreknél töltötte), Tamara Mavsar és Camilla Herrem helyett pedig érkezett Polina Kuznyecova. Kiegyensúlyozott első félidő után a Vardar kezdte jobban a második játékrészt Amandine Leynaud bravúrjaival, majd a 45. percre magára talált az ETO és végül egy Andrea Lekic-cunder és egy 59:49-es Eduarda Amorim-gól után következhetett a ráadás. A brazil átlövő “tündérmesébe illő szereplése” után már három gól is volt az előny, a végén mégis kellett a csereként beállt Kiss Éva: 27-26-os állásnál az utolsó szó jogán Andrea Canadija ziccerét védte, így a győriek negyedszer állhattak fel a BL trónjárá.
2019-ben Danyi Gábor vette át Ambros Martíntól a csapat irányítását, illetve norvég (Kari Brattset, Veronica Kristiansen) és francia (Amandine Leynaud) erősítés érkezett, az ETO pedig rekordévet zárt – két döntetlen mellett minden meccsét megnyerte, a Final Fourban először az újonc Viperst verték kilenc góllal, a döntőben pedig pont a spanyol edző alatt szereplő Rosztov-Dont sikerült 25-24-re legyőzni – bár a mérkőzés végig a kisalföldieknek állt, a vége ismét körömrágós lett, Kari Aalvik Grimsbö védésével sorozatban harmadszor, összesítésben ötödik alkalommal nyerték meg a BL-serleget.
Post-COVID és a Vipers-éra
A 2020-as csonka évad után visszatért szezon közben Ambros Martín, aki újfent bevitte csapatát a végjátékba, ismét a Buducsnoszt elleni párharc során, szintén kettős győzelemmel. Az elődöntőben a Brest Bretagne volt az ellenfél, akikkel a csoportkör során kétszer is döntetlennel zártak, nem is volt másképp itt sem: Kristiansen, valamint Ana Gros és Djurdjina Jaukovic vezérletével kétszeri hosszabbítás után hetespárbajra került sor, ahol pont Kristiansen és Estelle Nze Minko is hibáztak, így a francia csapat jutott fináléba, ahol végül viszonylag simán kaptak ki a Viperstől. A bronzmeccs már nagyon egyértelmű volt, a győriek 11 góllal verték a szintén újonc CSZKA Moszkvát, így története során először az ETO bronzérmet ünnepelhetett.
Tovább tartott a norvégok sikerszériája, 2022-ben már az exgyőri Tomori Zsuzsannával, Mörkkel és Jana Knedlikovával kiegészülve találkoztak az ETO-val a végén, az ahhoz vezető út egyszerűbbnek mondható volt – a győriek az Esbjerget öt, a norvégok a Metzet hat góllal gyűrték le. A döntőben végig a Vipers uralta a mérkőzést; sok hazai hiba, remek norvég védekezés és Markéta Jerabkova kiváló teljesítménye hozta magával, hogy végül 33-31-re diadalmaskodtak.
A 2022/23-as szezon volt az utolsó, amit a spanyol trénerrel vittek végig a zöld-fehérek, a Final Four elődöntőjében gyakorlatilag megismétlődött az előző idény záróakkordja, a Vipers szintén végig, olykor már hat góllal is vezetve végül 37-35-re győzve jutott a fináléba, ahol a metzi csoda után az Esbjerget is legyőző Ferencvárost verte négy góllal – a bronzmeccsen a Győr egy góllal múlta felül a dán csapatot, így második bronzérmét szerezve. A Vipers pedig beérte az ETO-t abban a tekintetben, hogy mindkét csapat képes volt zsinórban háromszor BL-t nyerni.
A tavalyi szezon edzői szempontból kaotikusabbra sikerült, Ulrik Kirkely és Christian Danielsen helyett már rutinos tavaszi beugróként Per Johansson vette át a kispad irányítását és vitte be a Győrt a budapesti fináléba. A meggyengült Vipers a negyeddöntőben nem jelentett akadályt, májusban a szombati meccs hozta a nagyobb izgalmakat, hiszen a dudaszó pillanatában Sandra Toftnak védenie kellett Sanna Solberg lövését, így a győriek egy góllal múlták felül az Esbjerg csapatát, mely története során először bronzérmet szerzett, a Rába-parti csapat pedig az újonc Bietigheim magabiztos legyőzésével már a hatodik BL-elsőségét ünnepelhette.
És hogy mi még a tét idén? Az ETO ha nyer, egy lépésre lesz, hogy jövőre az örökranglistán beérje a Hypo nyolc BL-címét és holtversenyben a második legyen a Szpartak Kijev mögött (13 BEK/BL cím), de erős a mezőny, hiszen az elődöntőben ismét a dán Esbjerg lesz az ellenfél, ha pedig sikerül bejutni a fináléba, akár a három magyarral felálló Metz is lehet a vetélytárs a végső győzelemért.
Kiemelt kép: Daily News Hungary
Vélemény, hozzászólás?