Hetedik alkalommal is sikerült elhódítania a Bajnokok Ligája trófeát az ETO-nak, az újonc Odense játékosai boldogan térhetnek haza, viszont az Esbjerg és a Metz csapata nem tudta átlépni saját árnyékát.
Ha esetleg valakinek túl hosszú lenne ez az írás, azoknak ajánljuk a hétvégéről készült podcastünket, amit az alábbi helyeken érhettek el:
Az örökranglistát tekintve harmadik legeredményesebb alakulat a győri a női mezőnyben, mindössze egy BL-címre van tőlük a Hypo (8), a Szpartak Kijev beérése viszont egyelőre távolinak tűnik, ők 13 győzelemig meg sem álltak a 80-as években.
A négyes döntő előszele:
Úgy várhattuk ezt a hétvégét, hogy a Győr és a Metz csapata már bajnokként érkezik meg Budapestre, míg a dán együtteseknek még hátra vannak a bajnoki döntő összecsapásaik.
A magyar együttes sikerére körülbelül 33%-os esélyt jósoltak a szakértők, de a szurkolók és kézilabda rajongók is az ETO-t tartották a legesélyesebb alakulatnak a végső sikerre. Nyilván ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy egyedüli BL-győztesként vettek részt a FINAL4-ban, ha pedig valaki, akkor ők tudják a megfelelő receptet a diadalhoz.
Másik “titkos” favoritként a három magyart is foglalkoztató Metz együttesét tartották, hiszen a franciak az idény során egyetlen pontot buktak, még a szezon elején a Storhamar ellen. Ráadásul Emmanuel Mayonnade csapata a győriek 16 mérkőzéses győzelmi sorozatára tört, ha pedig a győzelem is összejött volna számukra, akkor meg is döntötték volna azt. De nem így lett…
Szombat
Én személy szerint teljes időzavarban éreztem magam, az első mérkőzés kezdését is fél órával későbbre vártam, amikor pedig felhívták erre a figyelmem, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy három órától játszák az összecsapást.
Én ugyan megcsúsztam, azonban az ETO sikerrel vette az akadályt, így már nyolcadik döntőjére készülhetett ebben a szabályrendszerben kiírt Bajnokok Ligájában. A találkozót remekül kezdték a győriek, majd a dánok próbáltak zárkózni, azonban Tomás Axnér együttesében nem lehetett azt az erőt érezni, hogy a vezetést is átvegyék . Erre utoljára 13-13-as állásnál lett volna esélye az Esbjergnek, azt követően már csak a döntetlenért támadhattak az egész mérkőzés alatt.
Bár a résztvevők a találkozót követően udvariasan úgy fogalmaztak, hogy életük egyik legnehezebb vagy legjobb mérkőzésüket vívták, ez kivülről sokkal könnyedebbnek tűnt. Kari Brattset fel is hívta a figyelmünket arra, hogy a védekezésük nem működött megfelelően, amire vasárnap mindenképp figyelni szeretnének – spoiler: figyeltek.
A másik elődöntőben szürreális élményeket élhettünk át. Tavaly szintén a Metz olvadt la a második játékrészre, hiszen a félidei előnyt követően 36-29-es vereségbe szaladtak bele a szintén elsőbálozó Bietigheim együttesével szemben. Idén hétgólos előnyt fordított meg az Odense csapata mindössze 22 perc leforgása alatt, ami nem csak az Final4-ok történetében egyedülálló, de az egész BL múltjában mindössze kétszer sikerült egy csapatnak. A hosszabbításban pedig jött a Lunde-faktor, ahogy az előző két évben, úgy most is a “sötét ló” jutott a döntőbe. Érthető módon a francia alakulat megtörten lépegetett a pályán, majd a vegyes zónában is, ahol az ember szíve megszakadt őket látva. Mi egyik játékosban sem szerettük volna azt a bizonyost kést megforgatni, így interjú híján maradtunk metzi oldalról.
Vasárnap
A tavalyi bronzmérkőzés újrajátszását láthattuk délután, ami hasonló kimenetellel fejeződött be, mint 2024-ben. Az Esbjerg szereztemeg története második bronzát, míg a Metz a remek szezon ellenére BL-érem nélkül maradt – még akkor is, ha a bronzmedált ők is megkapták. Sajnos a magyarok közül senki nem remekelt Szemerey Zsófi pedig másodperceket kapott csak a kapuban, de erről picit később.
Érkezett a döntő és a szezon lezárása és olyan sebességgel kezdett a Győr, mint amilyen gyorsan ez a szezon is elrepült. 12-5-ös vezetésnél alig gondoltuk, hogy a végeredmény csak plusz kettő lesz az ETO javára. Pedig így történt és színvonalában egy fordulataiban egy izgalmas és élvezhető összecsapást láthattunk. Taktikailag is remek találkozót láthattunk, hiszen a két edzőnek folyamatosan a másik húzásaira kellett reagálni, ami Per Johansson számára remekül ült. Ugyan csapata “zavarba” jött a hét a hat elleni játéktól, viszont rendezni tudták a sorokat, amit követően a dánok már nem alkalmazták ezt a játékelemet.
Bár a végén a győri szurkolók tördelhették a kezüket Fodor Csenge szavait ellopva egy kollégától ők nem érezték, hogy itt bármi pánik is lett volna a hajrában. Míg Győri-Lukács Viktória úgy fogalmazott, hogy hétgólos előnynél is tudták, hogy az Odense bármikor képes lehet visszajönni a találkozóba.
Végezetül egy boldog és két elégedett együttes hagyta el a játékteret. Bár a dán játékosok arcát és mosolyait elnézve ők sem csüggedtek az eredmény kapcsán, hiszen tudják ez számukra örömjáték volt itt a hétvégén.
Ahogy olvashattuk már Per Johansson dinasztiát építene újra Győrben, amire minden esélyük megvan a jövő évi keretet elnézve, azonban ehhez a többi riválisnak is lesz egy két szava. De az biztos, hogy azt a bizonyos alsót fel kell kötni, mert ez a látott játék és védekezés még fejleszthető a magyar bajnoknál és a vezetés ennek érdekében mindent megfog tenni.
Rekordok
Henny Reistad akárcsak tavaly, úgy idén is a vasárnapi találkozón tudott csapata vezére és a mérleg nyelve lenni. A bronzmérkőzés utolsó negyedében sorozatban lőtte a gólokat, amivel csapata sikerét is szállította, valamint új gólrekordot állított fel. Egymaga 154 találatot ért el – az előző rekord is az ő neve mellett szerepelt 142 góllal – ami már-már emberfeletti teljesítmény, ami kilences átlagot jelent 17 összecsapásra levetítve.
Minden idők legeredményesbb játékosa is ő már a FINAL4 történetében – ezt a listát is ő vezette eddig – jelenleg 93 találatnál jár és ki tudja, hol lehet ennek a vége?
Magyarok:
Sajnos játékosaink szempontjából nem úgy alakult ez a hétvége, ahogy azt vártuk, vagy esetleg szerettük volna.
Fodor Csenge 4/9-es mutatóval zárt, míg Győri-Lukács Viktória 2/5-el, őket az aranyérem kárpótolja, de előre aligha írták volna alá ezt a teljesítményt.
Vámos Petra 4/12-es mutatója az egész szezont tekintve nagyon gyenge, de a válogatott irányító a mérkőzést követően úgy fogalmazott, hogy próbál a pozitív dolgokra koncentrálni.
Szöllősi-Schatzl Nadine tavasszal érkezett a Metzhez, a döntőt pedig 3/7-es hatékonysággal zárta. Számára fájó lehet, hogy ezek a kimaradt helyzetek csapatának is rosszul jöttek kulcspillanatokban.
Szemerey Zsófi esetére direkt külön bekezdést szánok. A magyar hálóőr a döntőben véleményem szerint nem tudott pályára kerülni, hiszen “kollégája” Cléopatre Darleux 12 védést mutatott be, így nem volt indokolt a csere. Viszont!
Az elődöntő alatt a francia kapusnak sem ment a játék, itt indokolt lett volna a magyar válogatott játékost kipróbálni és nem csak hétméteresek erejéig pályára küldeni. Emmanuel Mayonnade itt hibázott, amit valószínűleg már is sejt, de talán ebből tudnak építkezni a jövőre nézve, de az biztos nem lesz könnyű dolguk a fluktuáció miatt.
Személyes vélemény a végére
Nagyon élveztük ezt a két napot, hiszen a kézilabdázás ünnepe volt ez, ráadásul a döntő hétvégével a jó idő is megérkezett hozzánk. Hangulatra és szervezésre ismét nem lehetett panasz, a vasárnapi mérkőzéseknél pedig számomra a színvonal is megfelelő volt. Élvezhető mérkőzéseket láthattunk. Hatalmas élmény volt újra a vegyes zónában lenni is interjúkat készíteni az elképesztő játékosokkal. Akik közül rengetegen vérprofi szinten álltak a média tagjaihoz, hogy még szélesebb körben átadhassák ezt az élményt a szurkolóknak.
Amiket egyébként a közösségi média felületeinken megtalálhattok!
Végezetül pedig soha rosszabb záróhétvégét, jövőre pedig remélhetőleg két magyar csapattal várhatjuk a nyár elejét.
Kiemelt kép: Győri Audi ETO KC – Facebook
Vélemény, hozzászólás?