Handballexpert

A német férfi bajnoki címet, történetében először, a Füchse Berlin együttese hódította el. Milyen egyesületről van itt szó?

A kezdetek

A Füchse Reinickendorf sportklubot a XIX. század utolsó éveiben alapították az akkor még önálló, majd 1920-ban a birodalmi fővároshoz csatolt településen. A klubnak a harmincas évektől volt kézilabda-szakosztálya is, figyelemreméltó sikerek nélkül. A második világháború után teremben is elkezdtek kézilabdázni. Minimális történelmi ismeretekkel tudható, hogy ezek az évtizedek nem tartoznak a német főváros történelmének legfényesebb időszakai közé, a Rókák (ezt jelenti a Füchse németül) egy darabig különböző berlini bajnokságokban vitézkedtek, néha feljutottak a Bundesligába, de a nyolcvanas évek elején a negyedosztályba való kiesést is éppen csak megúszták.

A kilencvenes évektől a nyugat-berlini csapatok ismét regionális bajnokságokban szerepelhettek, ami a Füchse számára leginkább a harmad- és a negyedosztály közti ingázást jelentette, szóval nagyjából amatőr szinten játszottak. 2002-ben megnyerték a Regionalliga (ez volt ekkor a német harmadosztály) északkeleti csoportját és ezzel feljutottak a másodosztályba.

Az igazi forradalom három évvel ez után következett.

A Hanning-korszak

Hans Robert, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Bob Hanning (Essen, 1968) kézilabdaedző ismert volt az utánpótlásképzés iránti elkötelezettségéről. A fővárosi kézilabdát (ekkoriban Berlinnek nem volt első osztályú kézilabdacsapata) felemelni kívánó közéleti szereplők őt hívták a Füchséhez, ahol Hanning 2005-ben több funkciót is átvett, edzőként, de a kézilabda-szakosztály ügyvezető igazgatójaként is tevékenykedett. Ez utóbbi posztot húsz éve folyamatosan betölti.

Ekkor a csapatot át is nevezték, Renickendorfer Füchse helyett felvették a főváros nevét, ezzel is úgymond szimbolizálva, hogy nem a városszéli kerület, hanem egész Berlin csapata. Be is költöztek a 9.000 néző befogadására alkalmax Max Schmeling sportcsarnokba, ahol azóta is játszanak (akkortájt ritkábban, manapság rendszeresen megtöltve).

Hanning vezetésével két évvel később, 2007-ben, megnyerték a 2. Bundesligát, és feljutottak az első osztályba, ahonnét azóta soha nem is estek ki. A hazai meccsek átlagos nézőszáma (a Covid-korlátozások idejét leszámítva) 2008 óta folyamatosan 7.000 felett van.

Lépésről lépésre építkeztek, Hanning az üzleti és a szakmai irányítást egyaránt a kezében tartja 2005 óta, és személyesen is részt vett az utánpótlás-képzésben. Miközben a berliniek tíz éve mindig az első hatban végeztek, folyamatosan jöttek ki tőlük jó fiatal játékosok is. A klubnak a Berlin közeli Potsdamban lett egy fiókcsapata is, ott játszanak a fiatal berlini tehetségek. Éveken át Hanning volt a vezetőedző, de amikor a potsdamiak tavaly feljutottak az első osztályba, érdekütközés miatt (nem lehetett ugyanabban a bajnoki osztályban az egyik klub ügyvezetője és egy másik vezetőedzője) a potsdami posztjáról lemondott.

Hanning nagyon vitatott személyiség, nem könnyű egyéniség. De azt aligha vitathatja bárki, a fővárosi profi kézilabda szinte egy személyben az ő műve. Bob Hanning tette fel a kézilabda térképére Berlint.

A jelenkor

A Füchsénél ötvöződik a jó szakmai munka és a sikeres menedzsment. A két éve a döntőben a magyar válogatottat legyőző német U21 több meghatározó játékosa (pl. Nils Lichtlein) is berlini ill. potsdami nevelés. De vannak a klubnak olyan legendái is, mint a válogatottból is ismert Fabian Wiede, aki Berlin környékén nőtt fel, 12 éves korától Potsdamban, majd a mai napig Berlinben játszik. Szintén meghatározó Paul Drux. Az 1995-ben született kézilabdázó 16 évesen került Berlinbe. Kiemelkedő tehetségnek tartották, de nagyon sokat volt sérült, és végül néhány hónapja, harminc évesen, be is fejezte a kézilabdát.

Érdekes az edző, Jaron Siewert személye. 1994-ben született, mindig is a Füchsénél játszott. Nagyon fiatalon abba kellett hagynia sérülések miatt, edző lett, és 26 évesen már a Bundesliga-csapat élére nevezte ki Bob Hanning. A játékosai nagy része idősebb volt nála. Időközben az edző 31 éves, de ez még mindig nagyon fiatal kornak számít: nála fiatalabb edző sosem nyert Bundesligát.

Nagyon komoly siker, hogy itt játszik, és még évekig maradni is tervez, a világ ma legjobb kézilabdázója, a dán Mathias Gidsel. Gidselnek óriási szerepe van a Füchse mai formájában – de azért nem egymaga cipeli a vállán a csapatot. Természetesen a világ leghülyébb kérdése, hogy mi lenne, ha Gidsel nem itt játszana, azt viszont látjuk, hogy egymaga azért nem lett volna bajnok.

A berlinieknél a legnagyobb húzóemberek ma is külföldiek, Gidsel mellett leginkább a balátlövő Lasse Andersont és a kapus Dejan Milosalvjevet lehet kiemelni. De komoly szerepet kapnak saját nevelésű fiatal játékosok is, a már emltett Lichtlein mellett a balszélső Tim Freihöfer, a balátövő, és a védekezésben is sokat pályán lévő Matthes Langhoff, például. Mondhatni, egy ideális kombináció. Ha azt mondjuk, a Füchsénél többet játszanak német játékosok, mint a másik négy élcsapatnál (THW Kiel, Flensburg, Melsungen, Magdeburg) összesen, abban van egy kis túlzás, de csak egy kicsi (ha pedig a szélsőket nem nézzük, még kisebb). Egyedül a végül 6. helyen végző Hannoverben játszanak többet németek (ott viszont alig vannak külföldiek).

A Rókák már tavaly is közel jártak a bajnoksághoz, de akkor még a sordöntő mérkőzéseket elveszítették. Az idei szezonban ez is meglett, ezzel Hanning húsz évnyi munkájára tették fel a koronát. Egyben, bár történelmi okokból ez részben érthető, mégis erősen hangzik: a Bundesliga 1966-os megalapítása óta először került a bajnoki cím Berlinbe. Bob Hanning előbb megteremtette, majd két évtizednyi kitartó munkával a csúcsra vezette a fővárosi profi kézilabdát.

A Veszprém, a Győr szurkolói megerősíthetik: bár az ember a százhuszonnyolcadik bajnoki címért is izgul és annak is örül, az első a klub történetében mégis valami egészen különleges.

A Füchse ma olyan sebességgel játszik, mint a világon egyetlen más csapat sem. A ligában százzal több gólt lőttek, mint bárki más. Bár Gidsel kétségkívül egy egészen kiemelkedő klasszis, de nála sem felejthetjük el, hogy három éve, ismert játékosként, de nem világsztárként jött Berlinbe. A klubnak nincs egyetlen olyan játékosa se, akit klasszisként igazoltak volna le. Így érték el ezt a játéksebességet és labdabiztosságot, ami kimagasló szakmai munkát feltételez.

Alig egy héttel a bajnoki címről döntő utolsó forduló után következik a Bajnokok Ligája négyes döntője. Közismert, mégis újra leírjuk: a német klubok számára mindig a Bundesliga az elsődleges mérce, a bajnoki cím, helyezés, az elsődleges cél, a Bundesliga mindig magasabb prioritást élvez, mint a nemzetközi kupák. De a bajnokság már befejeződött, jöhet az utolsó erőfelmérő. Azt gondolom, ott is a berliniek a legesélyesebbek – de Köln egy külön világ, ott nem mindig a papírforma érvényesül, lehet bármi is. De, még ha két sima vereséggel utaznának is haza a Rajna partjáról, az első bajnoki cím akkor is felejhetetlenül sikeres szezont jelente Bob Hanning és a Rókák számára.

Címkép: Füchse Berlin