Mit várhatunk az esztergomi csapattól a 2025/26-os szezonban? Cikkünk második része, az első itt olvasható.
Ebben az évben már három fronton kell keresni a választ erre a kérdésre. Szét kell választani a magyar bajnokság, kupa, valamint a nemzetközi kupa szerepléssel kapcsolatos jóslatokat. Egyik esetben sem könnyű megválaszolni a kérdést, és persze ennek több oka is van. Az egyik pont az előző, parádés bajnoki évben keresendő. Az újoncként bronzérmet szerző csapatra most már mindenki jobban fog figyelni, főleg azok az „oroszlánok”, akiknek azt a bizonyos bajuszát megrángatták az esztergomi lányok.
A másik ok az, amit a 2024/25-ös bajnoki versenyfutás hajrájában egy-egy meccsen már lehetett érzékelni. Ez pedig az a nyomás, az elvárás, amit a csapat saját magára helyezett a jó szerepléssel. Amikor már kézzelfogható közelségbe került a bronzérem megszerzésének lehetősége, és bármennyire is furcsa kimondani ezt egy újonc csapat esetében, de a negyedik helyet már kudarcként élték volna meg, bizony megremegtek a kezek. Ennek leglátványosabb esete a békéscsabai vendégszereplés utolsó tíz perce volt, amikor a kiesés elől menekülő lila-fehérek ellen sikerült 9:1-re elveszíteni a végjátékot és csak másodperceken múlt, hogy kilencgólos előnyből nem döntetlen lett az összecsapás vége.
A klubvezetés a tavalyi évad előtt és idén is világos elvárást és célt fogalmazott meg. Fontos kommunikációs eszköz a sok fiatal játékossal felálló csapat esetében a cél és az elvárás szétválasztása. Elek Gábor a tőle szokásos módon némi szarkasztikus humorral próbálta ennek a kérdésnek is elvenni az élét, levéve a terhet a játékosairól. A májusi csapatbemutatón az elvárásokról annyit mondott, hogy talán nem lesznek kiesési gondjaik. Aztán komolyra fordítva a szót a bajnoki szereplés esetében elmondta, hogy az elvárás a nemzetközi kupaszereplést érő helyezés elérése, a cél pedig a harmadik hely megtartása. A nemzetközi kupaszereplést tekintve az elvárás, hogy minél tovább jusson a csapat, konkrét cél nem került megfogalmazásra.
Ahogy már említettem, nem könnyű jósolni az Esztergom idei szezonját tekintve. Mégis mi az, amiből ki lehet indulni és vállalható, megalapozott jóslatba lehet bocsátkozni? Az egyik az új igazolások és az új keret értékelése, amit részleteztünk. A másik a felkészülési meccsek értékelése. Elek-csapatról lévén szó, ezekből az erőpróbákból sem tudunk pontos következtetést levonni. A mester szereti felhasználni ezeket a meccseket az ellenfél és a közvélemény „megtévesztésére”, de legalábbis csak annyit ad ki, amennyit nagyon kell.
A tesztmeccsek sora a Hypo NOE elleni idegenbeli sima győzelemmel kezdődött. A Hypo már rég nem az a rettegett világverő gárda, mint húsz éve volt. De még ehhez képest is sikerült alulmúlni önmagukat ezen a mérkőzésen, ugyanis az utánpótlásválogatott játékosaik mind világversenyen, vagy az azt megelőző edzőtáborban voltak. Így az elég tartalékos és szűk kerettel felálló osztrákok nem tudták jelentős erőfeszítésre késztetni a magyar csapat játékosait, amit a 21:40-es végeredmény is mutat. A mérkőzésen Varga Emília egy kisebb betegség miatt nem tudott részt venni, valamint Ballai Anna sem volt a keretben. Ha a játékosokat a lőtt gólok alapján szeretnénk értékelni, akkor Kovács Anett (8), Faragó Lea (6), Szöllősi-Zácsik Szandra (5) és Emma Jacques (5) volt kiemelhető.
A második felkészülési mérkőzés már érdekesebb volt. A tavalyi és várhatóan idei nagy rivális Debrecen ellen vívták a királyvárosi csapat játékosai. A mérkőzést egy hetes lakiteleki edzőtábor előzte meg, így megterhelő munka után csaptak össze a Lokival. Ha így nézzük, nem rossz eredmény a hatgólos vereség. A helyszínen jelenlévő szurkolók elmondása szerint érezhető volt a fáradtság mindkét csapaton, ezért ebből sem lehet hosszú távú következtetéseket levonni. Mondhatnánk, hogy lélektanilag számíthat a közelgő bajnoki meccs előtt az eredmény, de a tavalyi felkészülési időszakban elszenvedett kétgólos vereség után az Esztergom öt góllal verte idegenben a Debrecent, így ez akár jó előjelnek is tekinthető.
Elek Gábor a mérkőzés utána klub közösségi oldalán értékelte az elért eredményt.
„Nagyon nagy csalódás nekem ez a tegnapi mérkőzés minden szempontból, mint hangulatában, mint mentalitásában, taktikai dolgaiban, küzdőképességében. Tehát egyértelműen nagyon-nagyon csalódott vagyok, ennél sokkal többet vártam. De azt ígérem, hogy tanulni fogunk belőle. Nekünk nagyon hiányzott, hogy tudjunk egy olyan mérkőzést játszani, amiből igazán tudunk tanulni, kijavítani a hibáinkat, hát most lesz mit csinálni. Szóval folytatjuk a munkát, nem felkészülést akarunk nyerni. Viszont szeretnék elnézést kérni minden szurkolónktól, akik idejöttek támogatni minket, miattunk utaztak, és bocsánatot kérünk, mert nem ezt érdemlik, hogy ilyen felfogással játszó csapatot lássanak, nagy valószínűséggel nem is fognak többet ilyet látni. Nem merek garanciákat vállalni, de hogy dolgozni fogunk ezen, az biztos. Mint a papírhajó, olyanok voltunk, ahogy kaptunk egy kis terhet, elsüllyedtünk”
Ilyen erős kritikát a felkészülés ezen szakaszában nem szokás megfogalmazni. De mi lehet a célja ezzel az esztergomiak vezetőedzőjének? Egyfelől a játékosok felrázása, másrészt az amúgy lelkes és a csapatot teljes mellszélességgel támogató szurkolók megnyugtatása. Mivel a két csapat a bajnokság harmadik fordulójában már össze fog csapni, ez a pszichikai hadviselés része is lehet.
A csapat a hazai edzőmeccseket a lelátó átalakítása miatt rendre zárt kapuk előtt játszotta, így csak a klub által közölt félidei eredményből, végeredményből, a gólszerzők listájából, illetve a kiszivárgó információkból tudunk levonni következtetéseket.
Az első hazai edzőmeccs az Alba Fehérvár ellen volt. A tavalyi három Fehérvár elleni összecsapáson is látszott, hogy a Lazovic-féle stílus nem fekszik az Esztergomnak. Ez most is így volt. A félidei 13:11-eredmény után 20:20 lett a végeredmény. A kapott gólok alapján a védekezéssel, nem volt komolyabb gond, de a húsz lőtt gól, különösen a második félidőben szerzett hét gól nagyon kevés. A lőtt gólokat tekintve a hét gólt szerző Emma Jacques támadójátékát lehet kiemelni.
A következő erőfelmérő a felkészülés során a Vasas elleni idegenbeli meccs volt, ahol már lehetett látni, hogy jó irányba halad a csapat. Az első 30 percet követő 14:20-as állás után 31:37 lett a vége. Elgondolkodtató, hogy a Fehérvár elleni nem túl eredményes támadójáték most működött, viszont a 31 kapott gól a védekezés problémáira hívta fel a figyelmet.
Az eddigi felkészülési meccsek sorát két közvetlen rivális elleni összecsapás zárta. A Szombathely ellen meccsen lőtt 40 gól már a támadójáték komoly szintjét mutatja. A Gyurka-féle gyors kézilabdát játszó csapat ellen kapott 27 gól is az elfogadható kategóriába tartozik. A zártkapu miatt megint csak a száraz statisztikából tudunk kiindulni a támadójátékot tekintve. Emma Jacques 8, míg Faragó Lea 7 góllal kiemelkedett a csapatból. Rajtuk kívül Schatzl Natalie-t kell megemlíteni, aki 312 nap után tért vissza és komoly szélsőjátékot produkált mind védekezésben, mind támadásban, különösen a lerohanások tekintetében.
A Vác elleni eddigi utolsó teszt meccsen láthattuk az eddigi legérdekesebb eredményt. A félidei 1 gólos váci vezetés után a 2. félidőt 28(!):14-re nyerte meg a hazai csapat. A 28 lőtt gól 60 perc alatt is elegendő lehet a győzelemre, de 30 perc alatt ennyi gólt lőni kifejezetten imponáló támadójátékot feltételez. Ami még biztató jel, hogy a lőtt gólok számát tekintve nem volt kiemelkedő játékos, a pályán lévők között eloszlott a teher.
A menetrend
Nézzük a sorsolást, illetve, hogy milyen szakaszokra lehet bontani a szereplést. A bajnoki rajt idén is fontos lesz. A tavalyi évet hat győzelemmel kezdte a csapat, többek között a dobogó harmadik fokára (vagy előzetesen talán még többre) pályázó Debrecent és a másik újonc szombathelyi csapatot is legyőzve. Ez komoly előnyt jelentett a riválisokkal szemben az egész bajnokság során. Az esztergomi lányoknak augusztus 29-én indul a pontvadászat a 9. fordulóból előrehozott, Ferencváros elleni idegenbeli meccsel. Már csak ezért sem valószínű, hogy a kezdés olyan lesz, mint egy éve. Nem kérdés, hogy a Fradi jóval a vendégcsapat előtt jár. Az Esztergom egy szoros eredménnyel már elégedett lehet. Elek Gábor nagy valószínűséggel a felkészülés részeként tekint erre az összecsapásra, maga is utalt erre.
Ezt követően szeptember 6-án kerül sor a Budaörs elleni mérkőzésre. Az eredeti tervek szerint ez lett volta a csapat első hazai meccse, azonban a Suzuki Aréna lelátójának felújítása miatt a két csapat felcserélte a pályaválasztói jogot. Így, hogy a Budaörs ellen idegenben kell játszani, az átalakított Suzuki Arénában a Debrecen elleni lesz az első hazai mérkőzés. Közel sem ideális első hazai meccsnek a harmadik fordulóban egy ennyire fontos, akár az egész szezont meghatározó rangadó. Ha a várható erőviszonyokat nézzük, akkor a 2025-ös naptári évben a Mosonmagyaróvár elleni hazai és a Vác elleni idegenbeli mérkőzések lehetnek sorsfordító összecsapások.
A január rögtön egy Győr elleni túrával indul, de az azt követő mérkőzések sem lesznek egyszerűek főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a decemberi világbajnokságra akár több játékost is adhat a csapat. Így a téli minialapozással kombinált felkészülésről kulcsjátékosok hiányozhatnak, akik a sorozatterhelést követően, minimális pihenővel vágnak neki a tavaszi időszaknak. Tovább nehezíti ezt az időszakot az esetleges Európa-liga csoportkörös szereplés.
Mielőtt jóslatokba bocsátkozunk, nézzük meg a többi rivális hogy erősített, hova érhet oda a bajnokság végén?
A Győr és a Ferencváros továbbra is külön kasztot képvisel. Ellenük még hazai pályán sem reális a pontszerzés. Szerencsés esetben szoros eredményben lehet reménykedni. Ebből adódik hogy a 3-6. helyek valamelyike lehet a reális cél. A közvetlen riválisok a Debrecen, Mosonmagyaróvár, Szombathely lehetnek.
A Debrecen kerete idén is erősebb az esztergomi csapat kereténél. Ami nagy kérdés az ő esetükben, hogy a BL-szereplés és az azzal járó kettős terhelés, a sok utazás már szeptembertől milyen nehézséget okoz.
A Mosonmagyaróvár nagyon jól erősített, főleg a kispadon. Dragan Adžić által képviselt játékstílus nagyon hasonló a már említett Lazovic-féle kézilabdához, ami nagyon nem fekszik az esztergomi csapatnak. Várhatóan ezeken a meccseken nem feltétlen a szép játék, inkább a fizikum és harcosság lesz a döntő, amiben van hova fejlődnie Kisfaludyéknak.
A Szombathely csapatát is a riválisok közé sorolhatjuk. Rutinos válogatott játékosokat igazoltak, meg tudták tartani a tavalyi bajnokság gólkirálynőjét, Pödör Rebekát. Gyurka János személyében olyan edző érkezik a padra, aki következetes munkával egyenletes teljesítményt tud kihozni a csapataiból. Az SZKKA tavalyi szerepléséből talán pont ez a stabilitás hiányzott, hogy odaérjenek a legjobb ötbe.
Az NB I többi csapatát sem lehet leírni, bárki okozhat meglepetést, ahogy ezt tavaly is láttuk a Debrecen–Budaörs mérkőzésen vagy az Esztergom Fehérvár elleni kupavereségét felelevenítve. Azonban ez a csapat egy év alatt eljutott arra a szintre, hogy a 7. helytől lefelé elhelyezkedő csapatok ellen, főleg hazai pályán kötelező a győzelem.
A fent leírtak alapján a klub által megfogalmazott elvárás, vagyis a 3-5. helyezések valamelyike reális lehet. A bronzérem megvédése azonban extra teljesítmény lenne idén, még úgy is , hogy az erőviszonyok kiegyenlítődése és a várható körbeverések mellett azt feltételezhetjük, hogy az idén a korábban megszerzett 42 pontnál kevesebb is elég lehet a 3. hely megismétléséhez.
A Magyar Kupa küzdelmeiben EL-résztvevőként a csapat csak később kapcsolódik be, így ez a sorozat nem fog nagy terheléssel járni. Szerencsés sorsolással akár a négyes döntő is elérhető, ott pedig egy érem megszerzése nem földtől elrugaszkodott gondolat. Ebben a sorozatban nem érdemes célokat megfogalmazni, sok múlik a sorsoláson.
A már sokszor emlegetett Európa-liga szerepléssel történelmi lépést tesz meg a MOL Esztergom. A városnak még nem volt európai kupában szereplő kézilabda csapta. Amikor Elek Gábor átvette a gárdát még az NB II-re készült. A nemzetközi kupaszereplés az öt éves, távlati tervekben szerepelt. Ehhez képest két év elteltével a szurkolók között már az a téma, hogy a Belgrád vagy Svájc lenne jobb az első idegenbeli El-mérkőzés helyszínéül.
A klub az El-szereplést illetően is kellő szerénységgel nyilatkozik. A cél megfogalmazása csak annyi, hogy minél messzebb jusson a csapat. A bajnoki harmadik hely miatt csak egy selejtező kört kell játszani a csoportkörbe jutásért a SPONO Eagles –ZRK Crvena Zvezda párharc győztese ellen. A szakértők egyöntetűen a szerb bajnokot tartják esélyesnek. A szerb bajnokság erejét jól jellemzi, hogy csak a Zvezda indul európai kupában. A svájci bajnokság ilyen szempontból erősebbnek tűnik, mivel onnan három csapat is szerepet kap az Európa-liga selejtezőiben. Így vagy úgy, de az Esztergom mind két csapat ellen esélyesként lép pályára, annak ellenére is, hogy a klub újonc a nemzetközi porondon. A játékosok között azonban találunk nem egy európai rutinnal felvértezett játékost. Elég, ha Szucsánszki Zitát, Kisfaludy Anettet, Kovács Anettet, Szöllősi-Zácsik Szandrát, Emma Jacques-ot említjük, de El-tapasztalata van Bukovszky Annának és Varga Emíliának is.
A klub által sejtelmesen megfogalmazott célkitűzést kicsit konkretizálva azt mondhatjuk, hogy a csoportkörös szereplésre a sorsolás ismeretében komoly esély van. Kedvező sorsolás esetén pedig a januári, februári csoportmeccsek után a kieséses szakaszban is ott lehet az Esztergom. Onnan pedig csak egy bravúr választja el attól, hogy EL Final4-ban szerepeljen, amire a magyar kézilabdának nagy szüksége lenne.
Az előttünk álló évvel kapcsolatos várakozásokat összefoglalva azt biztosan mondhatjuk, hogy unatkozni nem fogunk. A tavalyi évhez képest mélyebb, erősebb kerettel vág neki a szezonnak az Esztergom, de nagyobb figyelmet is kap a riválisoktól. Az El-terhelés és pár játékos válogatott szereplése külön érdekességet jelent majd a várhatóan kiélezett bajnoki szereplés mellett.
Vélemény, hozzászólás?