Handballexpert

Ha azzal kezdem, a labdarúgásban körülbelül ugyanolyan gyakori a keresztszalag-szakadás, mint a kézilabdában, olvasóink egy nem elhanyagolható része bizonyára azon kezd el gondolkodni, teljesen megbolondultam-e, vagy csak ittas állapotban ültem le cikket írni. A legtöbb olvasó könnyedén fel tud sorolni több ilyen sérülést elszenvedő kézilabdázót, de maximum néhány futballistát.

Ugyanakkor a legtöbbeknél, ha felírnak öt nevet, abból legfeljebb egy férfi.

Bár ezen a ponton talán már sokan kitalálták, hová fut ki a történet, most teszünk egy kis kitérőt.

A női labdarúgás szerepe

Magyarországon a női futball jelentősége az elhanyagolható kategóriába tartozik. A legtöbben nem tudnának megnevezni egyetlen női labdarúgót sem, fogalmuk sincs, milyen klubok szerepelnek a bajnokságban, vagy mikor és ki ellen lépett legutóbb pályára a válogatott.

Egészen más a helyzet némelyik nyugat-európai országban. A német nők néhány héttel ezelőtt Franciaország ellen, a Nemzetek Ligájában játszott düsseldorfi mérkőzésére 37 ezren voltak kíváncsiak, a tévéközvetítést több, mint ötmillióan látták. Igen, ha a férfi válogatott játszott volna, háromszor, négyszer magasabb jegyárak mellett is megtelt volna a stadion, de ezek a nézőszámok a magyar női futball, vagy a világ bármely országában a női kézilabda számára megközelíthetetlenek.

Az Instagram-követők száma egy viszonylag kevéssé professzionális megközelítése a témának, de olyan különbségeket fogunk látni, amik nem lehetnek véletlenek. A német női kézilabdázók közül a Ferencváros játékosa, Emily Vogel, oldalát mintegy 34 ezren követik. A válogatott játékosok többsége számára ez is elérhetetlen, Xenia Smitsnek például 15 ezer, Antje Döllnek alig 5 ezer követője van. A Bayern München középpályása, Lena Oberdorf, 417 ezer követővel rendelkezik. És Oberdorf, na, őrá még majd visszatérünk, szinte kizárólag futballról posztol, nem azt látjuk, hogy egy jó alakú lány bikinis fotói vonzanák a nyálcsorgató, ám női labdarúgás iránt kevésbé érdeklődő rajongókat.

Hasonló érdeklődés kíséri a női focit legalább még három nagy nyugat-európai országban. Ez így együtt pedig már olyan hátteret biztosít, ami azonos sportág férfi szakágától ugyan jelentősen elmarad, de a női kézilabda felől nézve az álmok kategóriája.

Sérülések a női futballban

A fentebb említett Lena Oberdorf keresztszalagja a párizsi olimpia előtti utolsó felkészülési mérkőzésen szakadt el. Miután a műtét és a hosszas rehabilitáció után újra játékba állt, alig néhány héttel később ismét elszakadt. Pedig Oberdorf 14 hónapot hagyott ki, ami skandináv viszonyok közt is hosszú időnek számít, és az FC Bayern München csapatorvosai és gyógytornászai kezelték. Ne legyenek kétségeink, a férfi játékosokra itt is sokkal nagyobb figyelem irányul, mint a lányokra, Harry Kane piaci értéke mégiscsak sokszorosan meghaladja a teljes női csapatét, de azért mégsem valami falusi felcserről beszélünk.

A legismertebb német női focista, a szintén Münchenben játszó Giulia Gwinn keresztszalagja is már kétszer szakadt el. Gwinn most éppen egészséges, részt is tudott venni a fentebb már említett, franciák elleni meccsen. Ott Oberdorfon kívül még egy játékos, Giulia Hoffmann, hiányzott keresztszalag-sérülés miatt (neki is a második már). Christian Wück német szövetségi kapitány francia kollégájával beszélve megtudta, a kékek három kezdőjátékost veszítettek el az utóbbi fél évben ugyanilyen okból.

Mikor hiányzott utoljára a magyar kézilabda-válogatottból három játékos egyszerre keresztszalag-szakadás miatt?

Járványszerű statisztikák

Pontos szám nem mondható, hiszen nem tudhatjuk, az adott játékosok, ha egészségesek volnának, bekerültek volna-e a válogatottba. De a felmérések szerint a 2025-ős női labdarúgó EB-t körülbelül harminc futballista kényszerült keresztszalag-szakadás miatt kihagyni. Ez a férfi labdarúgásnál éppúgy elképzelhetetlenül magas szám, mint a női kézilabdában.

Angliában, ahol szintén népszerű a női futball, az utolsó két női EB-t ők is nyerték, a szakág legfontosabb problémái közé sorolják a keresztszalag-szakadásokat. Egyre másra sérülnek meg a játékosok, folyamatosan hiányoznak többen a női válogatottból, a klubcsapatokról nem is beszélve. A gyakori keresztszalag-sérülések meghatározzák a sportágat.

Nia Künzer, a német labdarúgó-szövetség (DFB) női szakágért felelős igazgatója szintén húsbavágó problémáról beszél. Ő már csak tudja, egyrészt pozíciójánál fogva pontos képe van a helyzetről. Másrészt korábban, profi labdarúgóként, négy ilyen sérülése volt. Bár, a fentebb említett Gwinn 26, Oberdorf még csak 23 éves, még simán behozhatják – bár aligha vannak ilyen ambícióik.

A női Bundesliga idei szezonjában október végéig tíz játékosnak szakadt el a keresztszalagja. Láttunk akár csak ehhez hasonlót valaha is kézilabdában? Egyesek már a barikádokra mennének és a bajnokság megszakítását követelik.

Vizsgálatok

Az angol, a spanyol, a francia és a német női futball összességében professzionálisabb, mint a női kézilabda a világban összesen. Ez, egyebek mellett, visszatükröződik a sportág egyik fő problémájának vizsgálatánál is. Jópár komoly, részletes, hosszú vizsgálati anyag készült. A felmérések szerint a női játékosok keresztszalagja 2-6-szor nagyobb valószínűséggel szakad el, mint férfi társaiké.

Ennek az okai a vizsgálatok szerint összetettek. Abban teljes az egyetértés, hogy a sérülések elsöprő többsége nem szabálytalanság következtében történik. Bár a helyzet a kézilabdában is ehhez hasonló, ebben a sportágban ez az alapvetés sajnos még kevésbé tudott gyökeret verni.

Ez a cikk terjedelmileg sem alkalmas a vizsgálati eredmények részletes bemutatására. Ráadásul a futball és a kézilabda azért nem teljesen ugyanolyan feltételeket jelent, a labdarúgóknál végzett vizsgálatok nem alkalmazhatóak egy az egyben a kézilabdázókra. Az pedig végképp nem a női futball hibája, hogy a kézilabdában lényegesen szerényebb a kutatási mérleg.

Anatómia

Az egyik tényező az eltérő testfelépítés – ez speciel fenntartás nélkül átvehető a kézilabdára is. A nők térd körüli izomzata gyengébb, éppúgy, mint a kötőszövetek állaga. Így nagyobb terhelés jut a keresztszalagra, ami törvényszerűen több sérüléshez vezet. Bár a női-férfi anatómiai küllönbségek nem tüntethetőek el, a kutatások szerint célzott erősítésekkel a keresztszalag-szakadás valószínűsége 30-40 százalékkal csökkenthető.

A nők csípője jellemzően szélesebb – ezzel se sok olvasót leptünk meg. Ez pedig, ezt talán már kevesebben gondolták végig, azt is jelenti, hogy a nőkre inkább jellemző az X-láb, mint a férfiakra, azaz másként áll a térdük, ami felugrás utáni földreérkezésnél más irányú terhelést jelent, ez pedig növeli a sérülések valószínűségét.

Dinamika

Egyes kutatások azt pedzegetik, a női futball mára elért egy olyan sebességet és intenzitást, ami túlterheli a női testet. Az ütközések ereje, az irányváltások dinamikája, a mozgás közbeni földetéréseknél fellépő erők, túl sok ez a térdnek. Lassabb a játék, mint a férfiaknál, de nem annyival lassabb, amennyivel kisebb a női test terhelhetősége – mondják a kutatók.

Ez a téma a kézilabdában is előkerül. Bár főként a meccsterhelés, a mérkőzésszám kapcsán, de a játék intenzitását is említik időnként szakemberek ebben az összefüggésben. De van-e ennek alapja?

Ha ez alapvetően megállna, azt kellene látnunk, azoknál a csapatoknál, amelyek gyorsabban játszanak, szignifikánsan gyakrabban fordulnak elő súlyos térdsérülések. Eközben például a dán bajnokságban már tizenakárhány éve futkároznak, mint pók a falon, és nincs több keresztszalag-szakadásuk (Dániában ráadásul 36 fordulóból áll a női bajnokság, tehát a meccserhelés is sokkal nagyobb). Az pedig elég gyakran kerül említésre, hogy, bár a Győr mostanság gyosabban játszik, mégis sokkal kevesebb keresztszalag-sérülésük van, mint az érezhetően lassabb játékot preferáló Ambros Martín edzősége idején.

Vagy egyszerűen Dániában annyival jobb az egészségügyi háttér, hogy ez kompenzálja a nagyobb terhelést? Nekem biztosan hiányzik a felkészültségem ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudnám válaszolni. Ennél eggyel nagyobb baj, hogy erre vonatkozó kutatásokat sem ismerek.

Körülmények

Bár ezekben az országokban a női csapatok sem libalegelőkön játszanak, de ritka, hogy ugyanott rendeznék a mérkőzéseket, ahol a férfiak játszanak. Kevés látványosabb példát találunk erre, mint a leverkuseni Haberland-stadion, egyből a férficsapatnak otthont adó BayArena mellett.

Ezeknek a pályáknak rendszerint rosszabb a minősége, a nők itt játszanak, ami jobban rongálja az ízületeket és a térdet, ami végső soron sérülésekhez vezet. Ez a kézilabdánál irreleváns, a női kézilabdázók az esetek nagyon nagy többségében ugyanolyan minőségű pályán, a legtöbbször konkrétan ugyanott játszanak, mint a férfiak. A kézilabdában gyakori közvetlen ok a játékos talpának leragadása, ami a futballban a füves pályán nem jellemző. De ebben sincs különbség férfiak-nők közt.

A cipők terén már reálisan felmerülhet, hogy a nők lábához kevésbé optimalizálják azokat, ehhez még további vizsgálatok volnának szükségesek.

A női ciklus

A kutatások arra a felismerésre jutottak, a menstruációt megelőző héten szignifikánsan több keresztszalag-sérülés történik. Az ösztrogén és a progeszteron szerepe a sérülések valószínűségében egyelőre nem kikutatott téma, de a menstruációs cikluson belüli időbeli eloszlás annyira aránytalan, hogy az már nem lehet véletlen.

Az angol labdarúgóknál az utóbbi időben intenzív vizsgálatokat végeznek, kutatják a hormonok szerepét a térd egyes részeinek teherbírására, jelen cikk írásakor még nem rendelkezünk eredményekkel.

A kézilabda

Mindenki, aki látott már kettőnél több mérkőzést mindkét sportágból, tisztában lehet azzal, eltérőek a mozgások, eltérő a terhelések jellege, iránya és intenzitása. Ezzel együtt a labdarúgásban szerzett vizsgálati eredmények egy része adaptálható a kézilabdára is. A játékosok menstruációs ciklusában például aligha van jelentős sportágfüggő különbség.

Mindkét sportágban többszörösen magasabb a sérülések valószínűsége a nőknél, mint a férfiaknál, emögött pedig minden bizonnyal túlnyomórészt azonos élettani jellemzők állnak. Ha már arra nincs reális lehetőség, hogy kézilabdázóknál végezzenek ugyanilyen mélységű kutatásokat, célszerű lehet a futballistáknál készült tanulmányokat elemezni. Arra azért minden bizonnyal ebben a sportágban is akadnak szakemberek, hogy azokat átolvasva szét tudják választani, mi az, ami egyáltalán nem jellemző kézilabdára, és mit érdemes itt is komolyan megfontolni. Aztán, hogy mit lehet belőle ténylegesen a gyakorlatba is átültetni, az majd a következő kérdés lesz.

Képünk illusztráció. Fotó: Anasztaszija Surajeva