A német csapat ellenére minden dicséretet megérdemel.
Norvégiának jóformán még szoros mérkőzése sem volt a tornán, épp ezért nagy kérdés volt, a németek meddig lesznek képesek meccsben maradni. Persze egy döntő előtt alapvetően nem ilyen kérdéseket kellene feltennünk, de azt talán kevesen merték volna előzetesen bevállalni, hogy Németországnak valós esélye lehet még a végső győzelemre is.
Markus Gaugisch együttese azonban nem úgy lépett pályára, mint akiket különösebben érdekelnek az előzetes esélyek. A németek azt hozták, amit az egész tornán láthattunk tőlük: nagy lendülettel, kívülről rendkívül veszélyesen játszottak, és elképesztő volt a védekezés. Mindent elmond, hogy az eddig ellenállhatatlan Norvégia sokszor hosszú percekig szenvedett támadásban, Henny Reistad ellen ilyen minőségű védekezést a BL-ben sem nagyon ritkán látni.
Támadásban mindkét csapat hibázott azért nem keveset, így a szünetben döntetlen volt az állás, egy olyan játékrész után, amelyet követően nem volt magától értetődő, hogy a norvég együttes hengerelhet a másodikban.
Jött viszont Nora Mörk, és ez fontos is volt a folytatás szempontjából. Mert bár azt nem lehetett mondani, hogy innen könnyen jöttek a norvég dolgok, az előkészítő játék érezhetően feljavult. Minden elmond a német csapat lelki erejéről, hogy az első norvég rohamot még túlélték, vissza tudtak jönni, és valódi küzdelemre késztették az eddig érinthetetlennek tűnő együttest.
A végén azonban talán érvényesült a rutin és az, hogy a norvégok a több játékperc ellenére is frissebbnek tűntek. Reistad megrázta magát, Thale Deila mindkét oldalon elképesztően hasznos volt, de a végén Malin Aune is két nagyon fontos ziccert lőtt be.
A sportág egyik legnagyobbja, Katrine Lunde így egy világbajnoki címmel búcsúzik a nagy válogatott-tornáktól.
Németország–Norvégia 20-23 (11-11)
Kiemelt kép: IHF
Vélemény, hozzászólás?