Sorozatban harmadik mérkőzésén sem tudott nyerni a magyar válogatott az Európa-bajnokságon. Pedig egyébként egy alig negyedórányi időszakot leszámítva mi voltunk a jobbak. Csak hát az a negyedóra (mivel közben volt a szünet is, így eggyel kevésbé volt feltűnő) az nagyon rosszul sikerült.
A 29. percben Magyarország 4 góllal vezetett (17-13), a a 44. percben már 3-mal Szlovénia (20-23). Ezt a szakaszt a szlovének 10-3-ra nyerték. A szünet előtt és után volt egy 5-0 sorozatuk is ezen belül (17-13 után 17-18), a 17. és a 18. magyar gól közt pár másodperccel több, mint 7 perc telt el.
A magyar válogatott játéka Chema Rodriguez edzősége alatt (de igazából már az előtt is), alapvetően a védekezésre és a kapura épült. A védekezéssel több technikai hibára, labdaeladásra kényszerítjük az ellenfelet, valamint olyan, előnytelen pozícióból előtt lövésekre, amiket a kapusok aztán kivédenek.
Ez ezen a mérkőzésen alapvetően még működött is volna, a szlovéneknek 14 eladott labdájuk volt. Csakhogy Szlovénia 4 gólt lőtt lerohanásból, 1-et gyors középkezdésből, és kirívóan sokat, 5-öt, üres kapura (ebben a három kategóriában minden lövésük gól lett), azaz 10 szlovén gólnál a védekezésnek és a kapusoknak eleve semmi szerep nem jutott. Ez túl sok. Magyarország 1 gólt szerzett üres kapura, és az egész mérkőzésen 3 lerohanást vezetett, egyikből se lett gól.
Szlovénia így össezsen 47-szer, a magyar válogatott csak 44-szer lőtt kapura. Pont ennyi lett a különbség a végeredményben is. 44 magyar kapuralövés, abból 39 találta el a kaput (5 mellé vagy sáncolt lövés kb. átlagos), túl kevés úgy, hogy a meccs nagy részében 7-6 ellen támadtunk. Mivel ez meghatározta a mérkőzést, ezért most, a megszokottól eltérően, előre hozom a vonatkozó adatot.
A magyar válogatott összesen 38 támadást vezetett kapus nélkül, Szlovénia 7-et. Ha leveszem a kiállításban, emberhátrányban vezetett akciókat, amiket ma már szinte mindenki kapus nélkül old meg, akkor 33 magyar támadás áll 2 szlovénnel szemben. Magyarország 26 gólt, az összes találat több, mint négyötödét, ilyen támadásokból szerezte, viszont 8 alkalommal el is adta a labdát.
Rodriguez Pedro előző, gyengébb mérkőzése után ma azon a poszton Imre Bence játszotta végig a mérkőzést. A védekezéséről sajnos (ill. a játékos szerencséjére) nincs statisztikai adat, elöl viszont 8/8 (ebből 2/2 hetes), kiváló teljesítmény. A másik szél össze se hasonlítható, a meccset szintén végigjátszó Bóka Bendegúz 1/2. Szintén jónak mondható a többi balkezes játékos. Ilić Zoran tíz perc alatt lőtt 4/4-et, ami után gyorsan le is cserélték, többet nem talált be, igaz, nem is sokszor próbálkozott, 4/6. A váltótársa, Ónodi-Jánoskúti Máté 4/5, az rendben van, és egészen kiemelkedően sok, 8 gólpasszt osztott ki, annyit, mint az összes többi magyar játékos összesen (2 eladott labda hozzá belefér). Erről a posztról összesen 8/11 és 3 eladott labda, nem itt ment el a meccs.
Fazekas Gergő látványos, 4/4, de csak 2 gólpasszt tudott adni, ezen a poszton ez akkor is kevés, ha nem lett volna ugyanennyi eladott labdája. Ráadásul Fazekas 4 góljából 2 az utolsó percekben esett, erre mindenki jobban emlékszik, viszont már nem volt jelentőségük. Lukács Péter ezúttal se lépett pályára, Hanusz Egonnak néhány perc alatt 1 gólja és 2 eladott labdája volt. Az irányító-teljesítmény hiánya meghatározza a magyar válogatott játékát.
A balátlövő poszt kritikusan teljesített. Bodó Richárd a mérkőzésen nem szerzett gólt (0/3). Szita Zoltán, ha már eljutott lövésig, az már jó volt: 4/5, ellenben 5 labdát adott el, többször egyszerűen nem tudta megfogni, ezen a szinten érthetetlen hibák. A magyar csapatnak a meccsen 13 eladott labdája volt, ebből 5 Szita neve mellé van beírva. Pergel Andrejről szinte észre se vettük, hogy ott van, pedig nem is kevés időt, 20 percet töltött pályán, 1/3, 2 gólpassz.
A beállósjáték erőltetése különösen a mérkőzés elején volt sikeres. Rosta Miklós 5/7, az utolsó gólja a 38. percben volt. A 7-6 elleni játék miatt sok időt töltött támadásban is pályán Sipos Adrián, ill. az időszakosan beállós poszton feltűnő Ligetvári Patrik, de kapura egyikük sem lőtt a találkozón.
Szlovéniának összesen 7 védése volt (38 lövésből, a hiányzó magyar találat esett ugye üres kapura), ez alapot adhatott volna a mérkőzés megnyerésére. Csakhogy a magyar kapuvédőknek ez is sikerült alulmúlniuk. 40-szer találták el a szlovének a magyar kaput, ebből 5 üres kapura ment, a fennmaradó 35 labdából összesen 5-öt sikerült kivédeni. Ez kb. az, amit egy átlagos ifikapus is kivédene. Az összes hiba, az összes eladott labda, üres kapura kapott gól mellett is meg lehetett volna nyerni a mérkőzést, ha a magyar kapusok 5 helyett 9 lövést védtek volna ki (a tényleges 14 helyett 26% még mindig nem lett volna túl jó teljesítmény!).
A 7-6 miatt kiemelkedően sok magyar csere volt, összesen 50-szer vittük le a kapust (Szlovénia 7-szer). Ez köszönt vissza részben az üres kapus góloknál is. Hogy a sok oda-vissza futkosás miatt védtek a kapusok kevésbé koncentráltan? Mindketten az ugyanezt az elemet szívesen alkalmazó (egyébként szintén spanyol edző által vezetett) Melsungen játékosai, szóval akár szokva is lehetnek hozzá. A többi a táblázatokból nem látszik.
Tulajdonképpen az adatsorok azt igazolják vissza, amit a meccsen is láttunk: rengeteg hiba, főleg a balátlövő poszton, és nagyon gyenge kapusteljesítmény. A kettő együtt Szlovénia ellen se fért bele.
Vélemény, hozzászólás?