Kezdjük ezt a cikket egy szokatlan statisztikával: eben a sportágban kb. a mérkőzések 8%-a végződik döntetlennel. Ehhez képest a magyar válogatottnak ez már a második döntetlenje ezen az EB-n, alig 6 mérkőzésből. De egyben ez azt is jelenti, hogy egymás után a negyedik, amit nem nyertünk meg. Egyszer se vertek agyon, de egyszer sem nyertünk.
Ha az a kérdés, miért nem nyertünk, valószínűleg az olvasók 99,5%-a az utolsó, be nem fújt büntetőre gondol. Hát, mondjuk így, az érdeklődők és szakértők statisztikailag igen nagy része minősítette az ítéletet hibásnak. De itt véget is ér a statisztika hatásköre a témában.
Ami a többi számot illeti. Ahogy az előzőben is írtam, akkor tudunk meccseket nyerni, ha az ellenfelet sok hibára kényszerítettük, és többször lőttünk kapura. Ez most csak részben sikerült. 46 magyar kapuralövés áll szemben 48 svéddel. Ráadásul mindkét csapat 15-15 alkalommal próbálkozott átlövésből. Kirívóan magas, 70%-os hatékonysággal lőttünk – de erről még majd lentebb is megemlékezünk. A kaput ténylegesen eltaláló lövések száma viszont már teljesen kiegyenlített, 41-41.
Mondhatjuk, több rontott lövésre kényszerítettük a svéd csapatot? 4 kapufát lőttek (4 különböző játékos), kb. ez adja ki a különbséget.
Svédországnak 9 eladott labdája volt, a magyar csapatnak 8, átlagos számok. És persze döntetlennél már 1 hiba is sorsdöntő lehet. Érdekes, hogy a svédeknél Lukas Sandell és Albin Lagergren adtak el összesen 6 labdát, azon a részen hatékonyabb volt a magyar védelem. Az irányító, Felix Claar, viszont egyetlen labdát sem veszített el, ami ezen a poszton egészen kiemelkedő, még úgy is, ha tudjuk, főleg egyéni akciókban jeleskedett és csak 3 gólpassza volt.
Magyar részről a beálló Rosta Miklós ezúttal könnyen megjátszható volt, 8/9, és még kapott 2 hetest és volt 2 gólpassza, kiemelkedő teljesítmény. Ha a beálló sok labdát kap, akkor sok lesz a gólpassz is az irányítónál, és ez most is így van. Fazekas Gergő összesen csak 2/3, de 6 gólpassz (és 2 eladott labda). Fordított arányok, mint Claarnál, de akár Fazekas előző mérkőzéseken mutatott játékához képest is. Itt azért meghatározó, hogy mennyire volt megjátszható a beálló.
Szita Zoltán, 3/5, az rendben van, de neki is van 5 gólpassza, és csak 1 eladott labda. És a másik oldalon Ilić Zoran is kiosztott 5 gólpasszt a 4/8 lövés mellé – igaz, ő eladott 3 labdát.
Mindenképpen ki kell még emelni Imre Bence teljesítményét: 8/9, ennek pont a fele hetesből. Nem demoralizálta, amikor Andreas Palicka két kézzel fogta az egyik büntetőjét, utána sorra, hibátlanul lőtte a gólokat.
A kapuban Palasics Kristóf 9/39, 23%. Igen harmatos, és nehéz is megmagyarázni, miért állt ennek ellenére végig ő a kapuban (kivéve, amikor senki: a hiányzó 2 gólt üres kapura kaptuk). Palasics az átlövéseket elfogadhatóan védte (6/11), azon kívül viszont szinte csak azt, amit egy átlagos ifikapus is fogott volna. És megint csak ott vagyunk: 1 védéssel több, és megvan a meccs. Talán itt maradtunk el leginkább az elvárható teljesítménytől.
És ezen az se változtat, hogy a másik oldalon pont ugyanez volt. Annyi különbséggel, hogy ott csak 1 üres kapus gól volt, a svéd kapusok 9/40. Igaz, ők legalább cserélgettek, ha nem is segített rajtuk. A 70%-os magyar hatékonyság mögött ott van, hogy ami kapura ment, az nagyjából gól is lett.
A játékidő eloszlása volt még egészen más, mint amit az előzőekben megszokhattunk. Négy olyan játékos volt, a cserekapus Bartucz László, valamint Papp Tamás, Hanusz Egon és Lukács Péter, akik pályára sem léptek, továbbá Pergel Andrej és Krakovszki Zsolt csak néhány percre. Bár az 50 percet így sem lépte túl Palasicson kívül senki, Imre Bence, Fazekas Gergő és Ilić Zoran számára is csak pár másodperc hiányzott hozzá (pedig Imre akkor is gyűjteni akarta a játékperceket, amikor már nélküle is elég sokan voltak a pályán).
A végére egy, a számsoroktól látszólag idegen szubjektív gondolat. Ritkán éreztem ennyire feleslegesnek egy cikk megírását. Pedig mindjárt éjfél, és reggel kelni kell. Mutathatnak bármit a számsorok, kiolvashatunk bármit a táblázatokból, mindenki számára annyi marad meg ebből a mérkőzésből, hogy nem fújták be az utolsó hetest. Ha ott nem jutunk kapuralövésig, akkor a döntetlen okát az eladott labdáknál, a kapusnál, bárhol keresné a T. Olvasó is, és úgy olvasná az összegzést. Így meg, lássuk be, mindenki arra gondol, mindegy is, mit mutatnak a számok, a játékvezetők miatt nem nyertünk.
De azért megírtam a cikket, és Ön, úgy látszik, el is olvasta. Végülis, nézhetjük úgy is, ha van eggyel több védés és egyetlen technikai hiba Claarnál, akkor a végén kétgólos előnyben támadunk, fújhattak volna bármit. De nem volt.
Ha valami váratlan dolog nem akadályoz meg, az utolsó, Horvátország elleni meccs statisztikáit is átnézzük majd.
Vélemény, hozzászólás?