Végletekig kiélezett thrillerrel indult a győri négyesdöntő.
A tavalyi kupadöntőt a Szeged remek kezdése meghatározta, így az volt a kérdés, hogy ezúttal melyik csapat tudja jobban kezdeni a találkozót. Úgy egyik sem tudta, mint tavaly a Kékek, így szoros csata alakult ki, ami az egész első félidőt meghatározta. A védekezések és főleg szegedi oldalon a kapusteljesítmény dominált, öt percig nem is született veszprémi gól. Az első félidőnek megvolt a párharca jellemző hullámzása: vezetett a Szeged, de három góllal egyszer sem tudtak ellépni, pedig többször nyílt rá esély.
Érdekes volt figyelni a két meccselés különbségét: a szegedi oldalon a pad szinte minden támadásban variált apróságokat, Xavi Pascual viszont a klasszikus spanyol iskolát követve kevesebbet nyúlt bele csapatába. Lazar Kukic válla megsérült, ez pedig a pillanatnyi sokk mellett az egész meccs szempontjából is fontosnak tűnt, hiszen a szeged alapvető támadóstratégiája bomlott meg az egyik irányító kiválásával. A félidei döntetlen így már inkább piros oldalon tűnt kecsegtetőnek.
És úgy látszott, hogy a fordulás után ezt hamar érvényre is tudják juttatni, lendületesebben kezdett a Veszprém, de a Szeged erőt vett magán, visszatértek a Mikler-védések, és hárommal is tudott vezetni a címvédő. Xavi Pascual időkérése azonban meghozta eredményét, így hamar újra döntetlen, 20-20 állt az eredményjelzőn. Így jutottunk el a végjátékig, szegedi oldalon a kapuba érkezett Tobias Thulin, fontos védése után jött az üreskapus gól és a kétgólos szegedi előny, de ismét két góllal válaszolt a Veszprém, az utolsó öt perc is döntetlenről indult.
Végül így is zártunk, pedig mindkét csapatnak lett volna esélye megnyerni a meccset, de Kalarash nagy hibája, illetve a végén az elvett gól döntetlent eredményezett, jöhettek a hetesek, amelyekből Michael Appelgren fogott meg többet, akinek a beállítása remek húzás volt.
Kiemelt kép: Handball Planet
Vélemény, hozzászólás?