Handballexpert

A magyar válogatott az ötödik mérkőzését is fölényesen nyerte a női Európa-bajnokságon. És ez is egy olyan mérkőzés lett, amikor a statisztika csak részben érdekes. A 36. percben Magyarország 20-10-re vezetett, legkésőbb itt mindenki számára világos lehetett, hogy ez a mérkőzés eldőlt. A meccs hátralévő része csak mérsékelten volt komolyan vehető. Így a végére is pont ugyanez a tízgólos különbség maradt meg.

A félidőben a kapuralövések aránya 26-17 volt Magyarország javára. A 9 különbség egy egész mérkőzésre is derekas lenne, egy félidőre osztálykülönbséget jelez. A második félidő már sokkal kiegyenlítettebb volt, 23 ill. 24 lövéssel. A végére így 8 lett közte, ami azért így sem kevés. Hogy a magyar védelem, ha muszáj lett volna, fenn tudta volna-e tartani az első félidőben látott feszes védekezést végig, már sosem tudjuk meg. A statisztika tipikusan az a műfaj, ami csak azt mutatja, ami volt, azt nem innen fogjuk megtudni, mi lehetett volna. Így viszont a táblázatokban az első 30-35 perc és a hátralévő 25-30 perc adatai ömlesztve szerepelnek.

A magyar csapat 5-ször lőtt üres kapura, a lengyelek egyszer sem. A mérkőzés első szakaszában ezekkel a lövésekkel került jelentősebb előnybe Magyarország, amit aztán végig fent is tudott tartani. Mindkét csapatnak viszonylag sok eladott labdája volt, a magyaroknak 14, a lengyeleknek 18 – a magyar hibák nem kis része a meccs nem annyira szigorú felére esett. A magyar védelem 8 labdát szerzett, ami feltűnően sok. A lengyelek összesen 10 támadást vezettek 7 a 6 ellen, ebből 4 gólt szereztek – és 4-et kaptak üres kapura.

És ismét egy fölényesen nyert meccs, ahol összesen 1 gólt szereztünk beállóból. Úgy látszik, ezen az EB-n nem ez lesz a magyar válogatott legerősebb posztja. És mondhatnánk, hogy de legalább a beállósok kiharcoltak néhány hétméterest, de itt szembe kell néznük azzal, hogy az 5 büntetőből csak 2 ment be. Ez is már visszatérő probléma az Európa-bajnokságon.

Vámos Petra 8 gólt szerzett 10 lövésből, ami kiváló, még volt 4 gólpassza is, és csak 1 labdát adott el. Egy irányítónál, ha a gólpasszok száma többszörösen magasabb az eladott labdákénál, jó teljesítményről beszélhetünk. Simon Petra a lövéseknél kicsit többet hibázott (4/7), de 5 gólpassz szerepel a neve mellett, és ő is csak 1 labdát adott el. Bordás Réka egymaga 3-at, és gólt sem lőtt, 2 rontott lövése volt.

A válogatottban egyértelműen védőspecialistává vált Papp Nikoletta ezúttal sem lőtt kapura, a táblázatokban 2 labdaszerzést látunk, más bejegyzés nélkül. Az ritkán kerül be bármilyen adatsorba, hogy hányszor NEM lőttek valaki mellől kapura. Pedig, és itt utalnék vissza a kapuralövések számának elemzésére, ez mérkőzéseket dönthet el.

Böde-Bíró Blanka az első félidőben csak 3 lövést védett ki (igaz, összesen is csak 12 labda találta el a kapuját, ha egyet sem véd, akkor is erős magyar vezetéssel mentek volna szünetre a csapatok). A másodikban már 18 lövést kapott, ebből 6-ot védett ki, ez összesen pont 30%.

Egy olyan erőltetett menetben, mint egy Európa-bajnokság, egy simán nyert meccs egyik legfontosabb kérdése, mennyi terhelést kapnak a húzóemberek. Nos, a Lengyelország elleni mérkőzésen a magyar mezőnyjátékosok közül csak Győri-Lukács Viktória játékideje lépte túl a 40 percet, és ő is csak néhány másodperccel. Kuczora Csenge, Vámos Petra, Klujber Katrin, mind 30-35 perc közt, Simon Petra és Füzi-Tóvizi Petra egyaránt 28 percet töltöttek a pályán. Kácsor Gréta ezúttal sem játszott egyáltalán. Egyebek mellett a több csere volt az egyik oka a 35. perc utáni visszaesésnek, de ez ezen a meccsen csak annyit jelentett, hogy stabilizálódott a jelentős előny.

A középdöntő hátralévő két mérkőzése, Románia és Franciaország ellen, alighanem nagyobb kihívást fog jelenteni – meglátjuk majd, ez hogyan tükröződik vissza a statisztikában.