Franciaország ellen megszakadt a magyar válogatott győzelmi sorozata. Mit mutatnak a statisztikai adatok, milyen tényezők vezettek a vereséghez?
Most egy szokatlan adattal kezdeném, amit ritkán veszünk elő (sajnos az IHF nem szokott ilyen statisztikát közölni, úgyhogy a közelgő férfi VB-n nem fogunk tudni ezzel szolgálni): a magyar csapat 880-szor, a francia 740-szer passzolt. Ez már szignifikáns különbség. A passzok számára alapvetően igaz: minél gyorsabban játszol, annál kevesebb a passz. A franciák a lerohanásokkal, második, harmadik ütemből lőtt gólokkal úgymond takarékosan játszott, jóval kevesebb átadással játszotta le a mérkőzést.
A kapuralövések számában viszont, először az EB-n, nincs különbség. 47 magyar és 46 francia lövés volt a mérkőzésen. Eddig mindig az volt a fő fegyverünk, hogy kevesebb lövésen tartottuk az ellenfelet, ez most nem sikerült (ld. a fenti megjegyzést a lerohanásokról, gyors gólokról). Ez az alap hiányzott, és ezt nem sikerült máshol kiegyenlíteni. És még látványosabb, ha mellé tesszük, hogy a franciáknak 7 átlövésük volt (4 ment be), a magyar csapatnak kétszer annyi, 15, és ebből csak 5 lett gól. Ezek több esetben, főleg a mérkőzés első szakaszában, előkészítetlen, helyzet nélküli lövések voltak. Valójában tehát a francia válogatott tudott több lövőhelyzetet kialakítani.
Ezen belül is feltűnő volt persze rögtön a meccs legeleje. 8:40-nél lőtte Klujber Katrin (büntetőből) a csapat első gólját, addigra a franciáknak már volt 4. Mármint 4 gólja. A magyaroknak meg 4 olyan lövése, ami el sem találta a kaput. Ennek az okait a statisztika nem mutatja meg, a játékosok mentális állapotáról és ehhez hasonlókról nem rendelkezünk kiértékelhető adatokkal. A szünet után viszonylag hamar, 32:27-nél esett az első magyar gól, de még ez előtt a franciák két perc alatt lőttek hármat. Azt hiszem, vállalható a kijelentés, hogy a két félidő elején válasz nélkül bekapott 4+3 gól alapvetően meghatározta a találkozó alakulását. A magyar válogatott végig futott az eredmény után, szó szerint soha nem vezetett, és kiegyenlíteni is csak az első félidő végén tudott.
Feltűnő, hogy a széleken most sem voltunk erősek, 5/10. Szöllősi-Schatzl Nadine 0/2-vel kezdett, és utána már nem is játszott a meccsen. Márton Gréta 3/4, Győri-Lukács Viktória is csak 2/4 szélről (neki volt még 2 gólja más pozícióból). Ennél is egyszerűbb a beállósok adatainak elemzése: egyetlen kapuralövésünk sem volt a posztról, mindhárom beállósunk neve mellett teljesen üres a táblázat.
A hátsó posztokon Vámos Petra elrontott két ziccert, ezen túl viszont ma is jól játszott: összesen 3/6, 6 gólpassz és 3 kiharcolt hétméteres, egyetlen technikai hibával (a mérkőzés 5. percében). Ennél lényegesen többet nem lehet várni. Klujber Katrin teljesítménye ambivalens: a büntetőket kiválóan lőtte, 7/7, ami korántsem annyira magától értetődő, mint talán többen hiszik. Mezőnyből viszont 2/6. Érdekes módon egyetlen lövését se védte a kapus, az 4 lövés el se találta a kaput (2 mellé, 2 sánc).
Juhász Gréta kevés játékidővel (10 perc) 2/3, és még volt 2 gólpassza is 1 eladott labda mellett, ez alapvetően jó. Simon Petra 2/4, két középmagas lövését védte a kapus. Emellé kiosztott 3 gólpasszt és szerzett 2 hétméterest, de volt 4 eladott labdája is, ami elég sok. Ezen a poszton a gólpasszok száma meg kell, hogy haladja az eladott labdákét.
És hát, igen, nem mehetünk el Kuczora Csenge mellett. 2/7, ebből 1/5 átlövés, és még 4 eladott labda. A kérdést, hogy lehet idáig jutni, ilyen teljesítménnyel 42 percet pályán tölteni, nem az adatsorokból fogjuk tudni megválaszolni. De az is igaz, rögtön az első 8 percben volt 3 rontott lövése és 1 technikai hibája, arra azért nehéz reagálni.
A francia kapusok nem védtek különösebben jól. Összesen volt 10 védésük (10/37, 27%, és ehhez jön két magyar gól még üres kapura). Itt lett volna talán egy lehetőség, a mezőnybéli rosszabb teljesítmény mellett is megnyerni a meccset, de Bíró Blanka 2/12 viszonylag gyenge. Szemerey Zsófi 9/29 (31%) se kiemelkedő, de az azért rendben van. Sose tudjuk meg, mi lett volna, ha nem kell sérülés miatt egy időre lecserélni. Összesen 14 francia lövés ment a két alsó sarokra, és mind a 14 gól lett. Szemerey a francia jobbszélt majdnem teljesen lenullázta, a két francia jobbszélső összesen csak 1 gólt lőtt, 7 próbálkozásból, a belső posztokról viszont a franciák jobban tudák helyezni a labdákat, jóval eredményesebbek voltak. A magyar zéróval szembeállítva különösen feltűnő, hogy a három francia beálló 10 lövésből 9 gólt szerzett. Ha azt keressük, melyik poszton veszítettük el a mérkőzést, nem sok nyitott kérdésünk maradhat.
A francia belső emberek játékideje a mérkőzésen mindenkinél 40 perc alatt maradt, még ha Pauletta Foppa esetében csak egyetlen másodperccel is. De a magyarok se játszottak sokkal többet, 40-45 perc közt. Igazából valószínűleg nem az döntött, hogy Flippes és Horacek 40-40, míg Vámos és Kuczora 41-42 percet játszott (pláne, hogy Kuczora hibáinak fele és Vámos egyetlen eladott labdája is a mérkőzés első perceire esett).
Tóth Nikolett és Pásztor Noémi nem léptek pályára a mérkőzésen. Szemerey lőtt egy gólt üres kapura (több gólt lőttünk kapuból, mint beállóból), Böde-Bíró és a védekezésben szereplő Papp Nikoletta ma sem lőttek kapura. A franciáknál minden mezőnyjátékosnak volt kapuralövése, igaz, négyen közülük egy találatot sem szereztek.
A válogatott következő mérkőzése az elődöntő lesz pénteken, Norvégia ellen. Ott se mi leszünk az esélyesek, de a statisztikákat akkor is igyekszünk majd áttekinteni.
Vélemény, hozzászólás?