Handballexpert

A férfi BL Final Fourral egy időben, de attól szinte teljesen elszeparálva (erre még visszatérünk) zajlottak az ún. az EHF Youth Trophy végső küzdelmei. Az időbeli és szervezési egybeesés miatt a sajtó ezt esetenként ifjúsági BL-nek is hívta, én kiemelném, hogy a szervező Európai Kézilabda Szövetség (EHF) ezt az elnevezést sehol nem használta.

Miről is van szó?

Az EHF ezt a versenyt a 2024/25-ös szezonban írta ki először, és csak a férfiaknál. Mivel talán nem minden olvasó követte, röviden összefoglalnánk. A Bajnokok Ligája 16 résztvevő klubjának U18 korosztályos csapatai versengtek a trófeáért. Az egész verseny összesen négy fordulóból, két dupla versenynapból állt, egyenes kieséses lebonyolításban:

• A nyolcad- és a negyeddöntőket április 15-16-án tartották négy helyszínen (a keddi győztesek jutottak a nyolc közé és játszottak másnap egymás ellen a négy közé jutásért)
• Az elődöntők és a döntők Németországban voltak június 14-15-én.

A selejtezőcsoportokat földrajzi alapon állították össze. Fontos az is, hogy ahol egy országból két klub is érintett (pl. Magyarországról a Veszprém és a Szeged), azok mindig azonos ágra kerültek, így elvben is kizárt volt, hogy egy országból két csapat a legjobb négy közé jusson.

Az EHF a versenyt sikeresnek ítélte, a következő szezonban hasonló rendszerben megismétlik, és a nőknél is bevezetik. A női négyes döntő is a BL Final Four napjain lesz Budapesten.

Az idei tapasztalatok

Az első szezon (ha beszélhetünk egyáltalán szezonról egy össesen kétszer két versenynapot felölelő sorozatban) tapasztalatai vegyesek. Az elődöntőben sokan láthatták, ahogy a végső győztes dán GOG könnyedén verte az észak-macedón Peliszter csapatát 15 góllal, majd a harmadik helyért a Barcelona egy egészen abszurd mérkőzésen 55-28-ra verte őket. Ha egy nemzetközi torna bronzmeccsén az egyik csapat 55 gólt kap, az már önmagáben megkérdőjelezi az egésznek a létjogosultságát. És ez a Peliszter úgy jutott ide, hogy a bukaresti selejtezőn legyőzött két ellenfelet. Na, ők milyenek lehettek? A többi csoportban is voltak méltatlan mérkőzések, tíz gól körüli és afeletti különbségekkel.

A férfi BL Final Four mindig teltházas (már a jövő évire is sok jegy elfogyott), a jegyek pedig nagyon drágák. Ez konfliktust okoz, vagy fenn kell tartani helyet az ificsapatok „szurkolói”-nak a Kölnarenában (ez a gyakorlatban azért a családot és a barátokat jelenti), amik aztán a BL-döntőre jó eséllyel üresek maradnak, vagy kényszeríteni kell őket, hogy vegyenek jegyet a BL-döntőre is. Mivel egyik se kívánatos, szervezési okokból az elődöntőket Dormagenbe, egy Köln környéki iparváros sportcsarnokába vitték (teljesen jó csarnok, máskor és más okból, de voltam már ott), és igazából így ezeknek még papíron se sok közük volt a harminc kilométerrel arrébb játszott BL-meccsekhez. A döntő pedig ugyan a Kölnarenában volt, de a lebonyolítás miatt a hatalmas csarnokban csak az ificsapatok szurkolói ültek. Így a BL-hez kötődő rendezés csak szimbolikusan valósult meg.

Ifjúsági BL-ről beszélni azért is problémás, mert a csapatok (ellentétben az „igazi” BL-lel), nem a saját, hanem klubjuk felnőtt csapatának eredményei alapján jutottak ide. Míg a BL-ben azért többé-kevésbé Európa legjobb csapatai versenyeznek, a Youth Trophynál ez nyilvánvalóan nincs így. A dobogósok (a GOG, a Veszprém és a Barcelona) minden bizonnyal saját jogon is bejutottak volna, a többi résztvevőről ezt azért nem feltétlenül mondhatjuk el.

Problémák

A versenybe nem a saját teljesítmény, hanem azonos klub felnőtt csapatának eredményei alapján lehetett bekerülni, kötelezően ugyanazok a klubok vettek részt, amelyek a BL-ben is. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy sok (akár szponzori, akár állami) pénzből összerakott jó profi csapatnak van komolyan vehető utánpótlása.

Magyarországon még, részben történelmi okokból, részben az akadémiák finanszírozása miatt, viszonylag nagy az átfedés. De még Magyarországon is az idei három releváns utánpótlás-versenyből csak egyet nyert meg egy BL-résztvevő klub (pont az a Veszprém-ifi, amelyik Kölnben ezüstérmes lett). Más országokban akár sokkal nagyobbak lehetnek a különbségek. A nőknél, ahol tényleg a semmiből jelennek meg néha sztárcsapatok, hogy aztán hamar el is tűnjenek, a probléma még eggyel élesebb is.

Áprilisban a Kielce-ifi tízzel kapott ki a Final Fourban aztán teljesen versenyképtelen észak-macedónoktól. Mi értelme volt őket nemzetközileg megversenyeztetni? A nőknél a Ludwigsburgnak nincs is ificsapata. Jó, papíron meg lehet mindent oldani, de van-e bármi értelme egy, a jobb hazai ificsapatokkal szemben is teljesen esélytelen társulatot megversenyeztetni nemzetközileg? Az, hogy a rendszerint jó dortmundi ifi elindulhat-e jövőre, attól függ, a BVB megkapja-e a felminősítést, indulhat-e a BL-ben. Az utóbbi öt szezonból négyszer olyan klub nyerte a német női U17-bajnokságot, amelynek első osztályban szereplő felnőtt csapata sincs. Helyettük egy náluk két kategóriával gyengébb csapat kerül majd a Youth Trophyba.

Jó utánpótlás-nevelő műhelyek pedig el se indulhatnak, mert vagy egyáltalán nincs is felnőtt csapatuk, vagy ha van, az negyvennel kapna ki bármely BL-résztvevőtől, esetleg az országuknak nincs is a Bajnokok Ligájában szereplő klubja (itt főként Hollandiára utalnék).

Az alepvető kérdéssel, hogy van-e egyáltalán bármi értelme klubok közti U18-as nemzetközi kupának, most nem is foglalkoznék. De, hogy egy olyan versenynek, ahová esetleg véletlenül kerülhetnek be Európa legjobb ificsapatai, a tényleges elittel való átfedés nagyon szerény, ezt le merem írni, nincs értelme.

A Youth Trophy pedig túl szerény figyelmet kap ahhoz, hogy ténylegesen az itteni jó szereplés lehetősége motiváljon egy klubot az utánpótlásba való befektetésre. A szponzorok nem azért adják a pénzt, hogy abból a rendszerint nyolcvanhét néző előtt játszó ifit erősítsék.

Jó tíz évvel ezelőtt Hamburgban vettem részt a német női kupa és az ifjúsági bajnokság közösen szervezett Final Fourján. Az jól működött, mind a nyolc mérkőzés ugyanott volt, az ifi döntőt is több ezer néző látta (hétméteresekkel nyert a Bayer Leverkusen). Ez azért volt megoldható, mert nem volt telt ház, vállalható volt, hogy négy blokkba az ificsapatok szurkolói kapjanak kedvezményes jegyeket (és a normál jegyek is töredékannyiba kerültek, mint a BL-döntőre szólók). Kölnben, a férfi BL-nél ez nem megy. Annak viszont, hogy ugyanaznap, de gyakorlatilag teljesen leválasztva, játszák a Youth Trophyt, nagyrészt igazából Kölnön kívül, szintén nem sok értelme van. Ha egy fokkal talán kevésbé élesen is, de a probléma jövőre Budapesten is elkerülhetetlen lesz.

Egy, az idén látottnál összetettebb selejtezőnek viszont alig van realitása. Ezt nem nagyon lehetne megfinanszírozni, és a versenynaptárba is nehezen férne bele. A BL-klubok automatikus részvétele lerendezte a kérdést, kapásból volt 16 csapatunk. Finoman szólva se optimális kiválasztás, de egyszerű és viszonylag olcsó. Egyszer utazott pár napra 12 csapat áprilisban, és egyszer négy csapat Kölnbe júniusban, megoldható. Sokkal több viszont nem fér bele.

Eltérő korosztályok

Külön probléma még, hogy nem minden országban van a Youth Trophyval azonos korosztályú bajnokság, több országban pl. U17 van. Ezt azt is eredményezi, hogy az egyik csapat minden héten együtt játszik, míg egy másik klubból vagy egy évvel fiatalabb csapatot küldenek (ez a fiúknál komoly versenyhátrányt jelent, és a lányoknál is érezhető), vagy olyan játékosokat rendelnek egymás mellé, akik egymást alig ismerik, és nyilván nem képesek csapatként játszani.

Ahhoz pedig ismét csak túl kevéssé fontos a Youth Trophy, hogy bármelyik országban ehhez igazítsák a korosztályokat.

De, így lesz

Az EHF egyelőre nem kíván szembenézni a problémákkal, a következő szezonra is érdemi változtatás nélkül ugyanezt tervezik, plusz, ahogy írtuk is, a nőknél is.

Annyiban belefér, hogy összesen négy versenynap, kevés néző, szerény média-érdeklődés, hát, tulajdonképpen nem zavar senkit. Csak hát, ha egy versenynek az a legnagyobb érdeme, hogy nem zavar, az már önmagában sokat elmond.

Fotó: EHF, kolektiff images/Jozo Cabraja