Handballexpert

A Svájc elleni találkozó sok szempontból hasonlított a Szenegál ellenihez. Ahogy ott, itt is sokáig tartotta magát az ellenfél, sőt, ezúttal a mérkőzés egy részében még meggyőzően vezetett is. Svájc viszont még hamarabb is elfáradt, mint Szenegál. Ami annak ellenére is meglepő volt, hogy, mint a statisztika is mutatja, Svájc nagyon kevés cserével játszott.

A 25. percben Melanie Felber góljával Svájc négy góllal, 13-9-re vezetett. Viszont onnan kezdve a mérkőzés végéig sosem lőttek már két gólt egymás után. Ellenben rögtön a jelzett gól után született egymás után négy magyar találat, amivel döntetlen lett. A második félidőben pedig, a 38-49. percek közti részt a magyar csapat 9-1-re nyerte (16-17 után 25-18), ezzel lényegében el is döntve a találkozót.

Ezen a mérkőzésen is igaz, hogy, ha a rendelkezésünkre állna a két félidőről külön-külön statisztika, akkor elképesztő nagy különbségeket találnánk. De ilyen sajnos nincs. Így bevezetésként csak egyetlen adat, ami kb. mindent elárul a mérkőzés alakulásáról: Klujber Katrin első 4 lövése nem ment be, majd az utána következő 6 mind.

És akkor térjünk rá a szokásos adatokra! Magyarország 54-szer lőtt kapura, kifejezetten sokszor, Svájc 44-szer. Önmagában nem kritikusan kevés, de tízzel kevesebb, mint a magyar lövések, valami egészen elképesztő kapusteljesítmény kellene, hogy tízzel kevesebb lövéssel nyerni tudj. Főként a második félidőben volt jellemző, hogy Svájc a támadásaiból lövésig sem jutott. A magyar csapatnak 6 eladott labdája volt (ez a női mezőnyben inkább kevésnek számít), Svájcnak 20, ennyi támadásból lövés se lett. Ekkora hátrányt szinte lehetetlen máshol behozni, amint a végeredményből látjuk, ez Svájcnak ezúttal sem sikerült.

Feltűnő egyébként, hogy Svájc 44 lövéséből 15 Tabea Schmid, 9 Daphne Gautschi nevéhez kötődik, ők ketten lőttek a 25 svájci gólból 17-et. Kerstin Kündig esetében pedig az, hogy a statisztika szerint ugyan nem lőtt kapura, viszont 20 kulcspasszt osztott ki, ami egy egészen durván magas szám.

Magyar oldalon sokkal jobban eloszlottak a próbálkozások és a gólok is. Beállóból ezúttal se sokat próbálkoztunk, az viszont majdnem mind gól lett (Bordás Réka 1/1, Tóvizi Petra 3/4). A balátlövő Kuczora Csenge 1/3 után viszonylag hamar kispadra került, a helyén Csíkos Luca 3/6 és 1 eladott labda, húszévesen rendben van.

A szélsők ezúttal is hozták a szokásost, Falusi-Udvardi 4/5, Hársfalvi 3/4, Márton Gréta 2/3, és ezek többsége nem lerohanás, hanem szélsőhelyzet volt.

Klujbernek a bevezetőben már említett tíz lövése után egészen a legvégén volt még egy, ami a statisztikába bekerült, de azért nagyon komolyan nem kell venni, ezen kívül 5 kulcspassz, és szerzett 4 labdát védekezésben. Hajj, csak azt az első negyedórát tudnánk valahogy feledni. Az igazság az, hogy a 6/11, a passzokkal és szerzett labdákkal, egyáltalán nem hangzik tragikusan. Vámos Petra szintén nem kezdett jól, de neki is a 4/7 (elfogadható) mellett 9 kulcspassza volt és csak 1 labdát adott el, összességében ez is teljesen jó.

Faragó Lea és Szmolek Apollónia egyáltalán nem léptek pályára. Papp Nikoletta pedig az egy évvel ezelőtti teljesítményét igyekszik megismételni: a harmadik mérkőzésen tölt számottevő időt (ezútal 26 percet) pályán anélkül, hogy akár egyszer is beírtak volna bármit a neve mellé a statisztikába.

Svájc esetében érdemes kiemelni még, hogy náluk négy játékos volt, aki egyáltalán nem lépett pályára, további kettő kevesebb, mint tíz percet. Viszont ötven perc felett csak két játékos, Norma Goldmann és Kerstin Kündig játékideje volt, azaz kevés játékossal, de folyamatos rotációval játszottak, ennek ellenére már a szünetre elfogytak. Ebben talán annak is szerepe lehet, hogy Kündig évekig játszott magas szinten, de most már a nem túl erős svájci bajnokságban, Goldmann pedig a német másodosztályban játszik, nekik ez a tempó azért valószínűleg túl erős. Igaz, mindez nem a mai statisztikából derült ki.

Ami viszont a középdöntős találkozók statisztikáiból ki fog derülni, azt igyekszünk majd megosztani a mérkőzések utána az olvasókkal!