Handballexpert

Akik többször láttak már hasonló kategóriájú mérkőzéseket, mint a magyar válogatott Szenegál elleni első csoportmeccse, már megszokhatták: a gyengébb csapat gyakran a második félidö közepéig tartja magát, aztán vége a dalnak. Ezúttal is pontosan ez történt: a 42. percben Raissa Dapina góljával 13-11 volt az állás, a végeredmén pedig 26-17. Azaz az utolsó 18 percben a magyar válogatott ugyanannnyi gólt szerzett, mint előtte több, mint kétszer ennyi idő alatt, és csak hatot kapott.

Az összes többi statisztikai adat az egész meccsre szól. Márpedig egy ilyen találkozón jelentős különbségek volnának az első negyven és az utolsó húsz perc adatai közt, de ilyen megosztás nem áll rendelkezésünkre. Kénytelenek vagyunk tehát hatvan percre vonatkozó adatokat nézni.

A magyar csapatnak 51 kapuralövése volt, Szenegálnak 44. Az 51 kicsit átlag feletti (a papíron nem látszik, de tudjuk, hogy az utolsó húsz perc húzta igazán fel), ráadásul a végeredményben lévő különbség alapvetően nem a lövések számára támaszkodik, bár persze az is befolyásolta. A kaput ténylegesen eltaláló lövések számában már nagyobb a különbség: a magyar válogatottnak 9, Szenegálnak 16 kaput nem találó lövése volt. 51-ből 9 rossz, abból is 5 kapufa, az nagyjából rendben van, Szenegál végül csak 28-szor találta el a magyar kaput. Azaz Szemerey Zsófinak elég lett volna hármat kivédenie, már nyerünk.

Viszont 51 lövésből mindössze 26 gól kimondottan kevés. Még egy klasszis kapus ellen is az volna, a szenegáliak kapusa pedig nem sorolható ebbe a kategóriába. A magyar válogatott helyzetkihasználása nagyon gyenge volt a mérkőzésen. Különösen feltűnő a nem-szélső ziccerek adata: 1/6. Bordás Réka 0/3, Füzi-Tóvizi Petra 1/2, sejtettük, hogy nem a beálló lesz a legerősebb posztunk, de ez nagyon kevés.

Klujber Katrin 3/9, ezen belül átlövésből 0/4, a magyar válogatott papíron talán legjobb játékosától tragikusan gyenge mutató. Eleve volt 4 olyan lövése, ami nem ment kapura. Ezen kívül 3 kulcspassza volt és 2 eladott labdája, hát, ez se sokat szépít a képen. Reménykedjünk, hogy ez csak a gyenge ellenfél elleni hiányos koncentráción múlt.

A kulcspassz, leegyszerűsítve, olyan passz, amiből gólt illene lőni. Végülis nem a passz adóját minősíti, ha a játékostárs tiszta helyzetből fellövi a felső lelátóra a labdát.

Simon Petra 3/6, nem túl jó, de 5 kulcspassz és csak 1 hiba, mindent egybevéve a legjobb statisztika.

A lőtt gólokat tekintve a szélsők tartották sokáig víz felett a magyar válogatottat. Márton Gréta 7/8, Falusi-Udvardi Laura 5/6 góllal zárt, és kettejüknek összesen volt 1 technikai hibája, ezek nagyszerű számok. Szélsőtől persze gólpasszokat nemigen várunk el.

Ami feltűnő, hogy három balkezes átlövő van a keretben, de se Papp Nikoletta se Albek Anna nem lőtt kapura a találkozón. Márpedig ennél könnyebb meccsünk már csak egy lesz, Irán ellen. A klubcsapatukban mindketten támadnak is. Nem ennek a cikknek a feladata ennek elemzése, de mindenesetre nem olyan rosszul, hogy a válogatottban Szenegál ellen ne volnának vállalhatóak. Pláne, ha amúgy azért ki-kimarad néhány lövés.

Ugyanilyen érdekes, hogy Bordás és Füzi-Tóvizi gyenge teljesítménye ellenére Szmolek Apollónia pályára sem lépett a mérkőzésen. Így a beállósok összeadva 1/5, a balkezes átlövők 3/9.

Szemerey a fentebb említett 3 helyett ténylegesen 11 lövést védett (39%).

Szenegál 9 támadást vezetett 7-6 ellen, ebből csak 3 gólt értek el, de a magyar válogatott egyszer sem tudott üres kapura gólt szerezni. Ténylegesen lőttünk 2 gólt üres kapura, de azok szenegáli kiállítások idején voltak, nem 7-6 elleni támadásoknál.

A táblázat a számokat mutatja, az okokat nem, ill. csak részben. Miért játszott ilyen dekoncentráltan és ilyen sok hibával a magyar válogatott? Ezt nem az adatokból fogjuk megtudni. Mi azért összeszedtük, amit a legérdekesebbnek találtunk, és igyekszünk így tenni a folytatásban is.