A magyar válogatott Svájc elleni mérkőzése, mint ezt bizonyára minden olvasó tudja, döntetlenre végződött. Így ezúttal hiába is keresnénk annak okait a számsorok közt, miért is az adott csapat nyerte meg a mérkőzést. De még ennek tudatában is meglepő, mennyire kiegyensúlyozott szinte minden fontos statisztikai mutató.
Legkevésbé a mérkőzés alakulása volt kiengyensúlyozott. A 38. percig Svájc szépen, csendben, egyenként, 7 gólos előnyt épített fel. Mindezt úgy, hogy csak egyszer, egyből a legelején, 2-1-es magyar vezetésnél, lőttek 3 gólt egymás után válasz nélkül, viszont szinte minden magyar gólra 2 jött Svájctól. Aztán 18-25 után 6 magyar gól jött zsinórban, és kicsivel később megint 5. A 25. és a 26. svájci gólt közt 9:10, majd a 28. és a 29. közt 6:20 telt el.
Még látványosabb, ha negyedórákra bontjuk, a magyar gólok rendre 9, 5, 9, 6, a svájciak 12, 8, 5, 4.
Az egész mérkőzésen mindkét csapat 59-59 támadást vezetett, a kapuralövések száma 50 ill. 51. Magas tempójú mérkőzés volt (amiben komoly szerepet játszott, hogy a magyar védekezés az első félidőben minimális ellenállást tanúsított, így Svájc hamar jutott lövőhelyzetekhez). A kaput ténylegesen eltaláló lövések száma Svájc 43, Magyarország 42. A félidőben Svájc 28 kaput találó lövésnél járt, a második játékrészben ennek csak a fele jött össze nekik. Ebben is óriási visszaesést mutattak a helvétek.
Feltűnő most is a lövésfajták eltérő eloszlása. Míg a magyar válogatott mindössze 9-szer próbálkozott messziről (ebből 3 lett gól), addig Svájc 21-szer. Igaz, ebből Lenny Rubin egymaga elvitt 15-öt. Mindkét csapat egyaránt az átlövések pontosan egyharmadát értékesítette, Svájc tehát 7 ilyen gólt szerzett. Mondhatni, ez előző mérkőzésre utalva, most mi voltunk Izland.
Egyénileg nézve Rosta Miklóst most megint sikerült többször megjátszani, és csak 1 hibája volt, 5/6. A korábbi meccseken kevesebb lehetőséghez jutott Ónodi-Jánuskúti Máté 3/4, igaz, a három gólját egyből egymás után lőtte az első félidő végén (a félidő utolsó 12 percében csak 3 magyar gól esett, mindhármat ő lőtte). Volt még 2 gólpassza is. Poszttársa, Ilić Zoran, ezúttal nem talált kapuba (0/3), 2 gólpassz azért az ő neve mellett is áll. Bodó Richárd 3/6 és 4 gólpassz (emellé 2 eladott labda), összességében ez is nagyjából rendben van.
Ami eléggé feltűnő, az a rutinos szélsők teljesítménye: Bóka Bendegúz 3/6, Rodriguez Pedro 2/4, ezekről a posztokról nem volna szabad ennyit hibázni. És ugye döntetlen lett, szóval eggyel kevesebb hiba… Imre Bence viszont 3/3 (ebből 1 hetes, a másik kettő mezőnyből).
Fazekas Gergő kapcsán a legtöbbeknek talán a hibái maradtak meg. Főleg, hogy a 9. percben gyors egymásutánban két emberelőnyös támadást is ő fejezett be hibás lövéssel (az elsőből ráadásul üres kapura gólt is kaptunk). Majd a 18. percben hibázott még egyet, a szünetben 0/3 lövéssel állt. A második félidőben is 3-szor lőtt kapura, de ezek bementek, így a végére 3/6. Kiosztott viszont 9 gólpasszt, Rosta több góljához is ő adta a passzokat. Emellé a 4 eladott labda, mondjuk így, belefér.
A kapuban szintén nagyon kiegyenlített volt a találkozó. Bár, mivel tudjuk, hogy döntetlen lett, a kaput eltaláló lövésekről pedig fentebb írtam, hogy majdnem azonosak voltak, nem meglepő, hogy a kapusteljesítmény is egyforma a két oldalon. A magyar kapuban 14/42, a svájciban 13/41 – a hiányzó 1-1 gól üres kapura esett. Feltűnő viszont a svájci Nikola Portner lőlapja: a kapu alsó harmadában 16 lövésből 8-at kivédett (50%), a középső és a felső harmadban 4/22 (18%). Persze egyből azt is látjuk, a magyarok feltűnően sokat lőttek alulra, annak ellenére, hogy Portner ott sokkal jobban védett, mivel rendszeresen lefelé mozgott. Palasics védéseinek pont a fele, 7, a svájci átlövéseknél jelentkezik, ezen kívül védett még 2 lerohanást és további 3 ziccert is.
A magyar csapat 3-szor támadott 7-5 ellen, ebből 1 gól született, és 1-et is kaptunk. Svájc 9 támadást vezetett 7-6 ellen, 5 gólt szereztek így, és 1-et kaptak ilyen támadásból üres kapura. Mind az 5 ilyen svájci találat az első húsz percben esett, a második játékrészben már csak 3 ilyen támadásuk volt, gólt egyikből sem értek el. A 7-6 miatt ezúttal Svájc vitte le sokkal többször a kapust, 17-szer, míg a magyar válogatott csak 7-szer.
A játékidő eloszlása követte az Európa-bajnokságon megszokott sémát, Palasicson kívül csak Fazekas Gergő töltött 45 percnél többet pályán. Lukács Péter nem lépett pályára, a cserekapus Bartucz László csak egy büntetőre jött, rajta kívül Hanusz Egon volt még 10 perc alatt.
Ha azt keressük, miért nem tudta a magyar válogatott megnyerni a mérkőzést, akkor a sok lefelé menő védett lövést kell talán kiemelnünk. Ha azt, miért nem veszítette el, akkor leginkább a második félidei védekezést, a sok kiszorított távoli svájci lövési kísérletet és, nem minden összefüggés nékül, Palasics védéseit említhetjük.
Vélemény, hozzászólás?