Az Izland elleni csoportmeccs kapcsán rögtön két olyan adattal kezdeném… Kezdeném, ha lennének ilyen adataim, de nincsenek. Pedig érdekes lenne, hogy a jegyzőkönyvbe beírt 3.150 nézőből hány volt magyar és hány izlandi, a képek alapján legalább hússzoros különbség volt a kékek javára. Ill. azt sem tudom, pedig szeretném tudni, összesen hány percig videóztak a játékvezetők, ha nem is rekordgyanús, de erősen átlag feletti érték lehetne. Ezt sem tartalmazza a statisztika.
Azt viszont igen, hogy ezen a mérkőzésen is enyhe magyar fölény mutatkozik a kapuralövések számában: 46-40. Az előző mérkőzés kapcsán azt írtam, ekkora különbséget még ki lehet egyenlíteni, és ma ennek fényes bizonyítékát is kaptuk, hiszen a magyar válogatott elveszítette a mérkőzést. Ennek okairól, legalábbis ami azok közül a táblázatokból kiolvasható, majd lentebb. A kaput eltaláló lövések száma 41-36, kb. tipikus az összes kapuralövéshez képest, ezen se múlt.
Óriási különbség van viszont a lövésfajták közt. Izland mindössze 6 átlövéssel próbálkozott, Magyarország 24-szer lőtt távolról kapura. És még a hatékonyságunk is valamivel jobb volt: Izland 1/6, Magyarország 8/24, az izlandi érték kimondottan rossz, a magyar közepesnek mondható (átlövésből 50% felett már extrának számít). Azon persze az izlandi játékosokat ismerve senki nem lepődhetett meg, hogy ők nem a szaggatottról bombázva lövöldöztek, az adatsorok is mutatják, hogy ők 12-szer próbálkoztak a falba betörve egy-az-egyben, a magyarok csak 5-ször (és abból 4-szer Fazekas Gergő). A magyarok is többször próbáltak volna így játszani, csak éppen nem jutottak el odáig – de ez már a táblázatból nem látszik.
Az viszont igen, hogy a viszonylag kedvező átlövő-statisztika, és akik csak a meccs utolsó perceit látták, azok most hitetlenkedve fogják olvasni, kizárólag Bodó Richárdnak köszönhető. Bodó 5/9, kizárólag távolról lőtt kapura, ez egy korrekt teljesítmény. Szita Zoltán szintén csak átlövésből próbálkozott, 1/5, Ilić Zoran 3/8 (ebből 2/7 átlövés). Bodó esetében ezen nem csodálkozunk, de Szita és Ilić összesen 1-szer tudtak egyéb szituációból helyzetbe kerülni a teljes mérkőzésen, és egyikük neve mellé sem írtak be egyetlen gólpasszt sem. Ez nagyjából le is írja a magyar válogatott helyzetét ezen a találkozón.
Fazekas 4/6 (ebből 4/4 betörésből, a fennmaradó két eredménytelen lövés volt távolról).
És akiről nem esett szó – és nem véletlenül nem. A beálló Rosta Miklós összesen 2-szer lőtt kapura, abból 1 lett gól, és egy hetest se fújtak be neki. A magyar válogatott játéka erősen épít a beállóra, ezt Izland ezen a találkozón tökéletesen levédekezte.
Érdekes még Imre Bence: az első félidőben remekelt (5/5), a másodikban már csak büntetőből lőtt gólt, és csak 1 egyéb lövése volt. Összesen 7/9, nem sokat hibázott, de a szünet után labdához se nagyon jutott.
A magyar kapusok közepes teljesítményt hoztak: 12/36, ha úgy nézzük, hogy mennyi ziccert kaptak, és Izland 9 büntetőt is lőhetett, ez alapvetően rendben van. Az izlandi kapusok pedig (egy büntető kivételével Viktor Hallgrimsson) 18/41, 44%. Hallgrimsson 11 átlövést védett ki – a magyar kapura összesen is csak 3 jött, abból Palasics Kristóf 2-t kivédett. Az átlövéseket könnyebb védeni, ez a sportág egyik alaptétele. Ha az izlandi kapura hatszor annyi átlövés megy, mint a magyarra, az vissza fog tükröződni a kapusok statisztikájában.
A magyar válogatott ezúttal feltűnően kevés, 23 gólt ért el, amivel ritkán lehet meccset nyerni. A 24 kapottal nem lenne baj, eleve 40 lövést engedtünk Izlandnak, a probléma nem azon az oldalon volt. Az adatok azt mutatják, túl ritkán tudtak a magyar játékosok eljutni a kapu közelébe, beállók, szélek, szinte teljesen hiányoznak, a lövések majdnem fele távolról született, ami közismerten a legalacsonyabb hatékonyságú megoldás. Az eredmény a kevés kapottnál is eggyel kevesebb lőtt gól.
Vélemény, hozzászólás?