Erre nehéz szavakat találni.
Ahogy többször kiemeltük, a magyar férfi kézilabda-válogatott nehéz helyzetbe került az Egyiptom elleni vereség után, és ezt követően bár jött az Argentína elleni kötelező győzelem, tudtuk, hogy ahhoz, hogy igazi esélye legyen az együttesnek a továbbjutásra, valamelyik mérkőzésen bravúrt kell bemutatni. Erre talán a keretek erőssége alapján Norvégia ellen volt a legjobb esély, de árnyalta a képet, hogy az északi együttest utoljára 2012-ben verték a mieink.
Ezúttal szerencsére nem maradt el a jó kezdés, a magyar csapat kevés hibával, jó tempóval állt bele a mérkőzésbe. Jöttek a befejezések, a mérkőzés első periódusában inkább a mieink akarata érvényesült. A kapuban Palasics Kristóf fantasztikusan védett, a védelem jól reagált a norvég alapmozgásokra, Bánhidi Bencét nem tudta tartani a norvég középső védekezés. A félidőben teljesen jogosan vezettek a mieink.
A második játékrészben sem sem jött az a fordulat, amiben a norvégok bíztak, továbbra is a mieink kezében volt a mérkőzés. Mindenképpen ki kellett emelni ebben a félidőben (is) Bodó Richárd játékát, aki szépen lassan a magyar csapat egyik leghasznosabb játékosa lett az olimpián.
A végjáték egészen őrülten alakult, Chema Rodeíguez döntetlennél nyitott védekezésre váltott, és ez be is jött, Pedro Rodríguez labdát szerzett, Imre Bence lőtt a győzelemért, de a norvégok kapujában Bergerud hárított, majd a visszaindításból Blonz büntetett. Ez így egy rendkívül fájó vereség, de a teljesítményre joggal lehet büszke mindenki.
Norvégia–Magyarország 26-25 (11-13)
Legjobb gólszerzők: Blonz 9 ill. Bánidi, Bodó, Imre 6
Kapusok: Saeveraas 0/1, Bergerud 14/38 37%, Bartucz 0/4, Palasics 10/31 32%
Kiemelt kép: IHF
Vélemény, hozzászólás?