Bizonyára mindenki hallott már arról, a következő szezontól a férfi Bajnokok Ligája lebonyolítását újra megváltoztatják. Ha valaki mégis lemaradt róla, ebben a videóban szerkesztőtársam kiválóan el is magyarázza.
Az új rendszer
Röviden: az eddigi 16-ról újra felemelik 24 csapatra a BL létszámát. Viszont, eltérően attól a kb. húsz éve játszott rendszertől, amikor utoljára ekkora méretekben játszották a Bajnokok Ligáját, 6 darab egyenként négycsapatos csoport lesz a csoportkörben. A csoportokból az első két helyezett jut tovább, a másik két csapat pedig az Európai Ligában folytathatja.
Ezután egy középdöntő jön két, egyaránt 6-6 csapatos csoporttal, ahonnét egyenesen a negyeddöntőbe lehet kerülni.
A lebonyolítás tehát szinte teljesen azonos azzal, amit az utóbbi években az Európa-bajnokságokon megszokhattunk, de persze kétszer annyi meccsel, hiszen mindenki mindenki ellen oda-vissza játszik.
Erről nyilvánosan aligha fog bárki is beszélni, de a létszámbővítés egyik meghatározó oka minden bizonnyal a német kézilabda régóta hangoztatott igénye egy harmadik BL-résztvevő csapat iránt. A nőktől eltérően a férfiaknál ez a mostani, 16 csapatos rendszerbe nem fér bele, hát nosza, bővítsük a mezőnyt!
A naptár
Amikor ezeket a sorokat írom, 2025 októberének utolsó napjait mutatja a naptár. A BL idei kiírásában ezekben a napokban a válogatott szünet miatt nem játszanak mérkőzéseket, de már lement 6 forduló. Az új rendszerben az első csoportkörben pont ennyi játéknap lesz, négyes csoportok, mindenki mindenki ellen oda-vissza. Azaz ennek a körnek októberre vége is lesz, mire kétszer körbenézünk a mezőny egyik fele, 12 csapat, az Európai Liga felé veszi az irányt.
A középdöntőben nyolc forduló lesz, így az kb. akkor fog véget érni, amikor a mostani rendszerben a csoportkör, tavasz elején. Ezt követik a negyeddöntők majd a Final Four.
Mit is jelent ez? A szezon nagy részén igazából csak 12 csapat lesz versenyben, vagy annyi se. Az a szakasz, amikor tényleg 24-en vannak, két szempillantás alatt lezajlik. Kicsit úgy néz ki az egész, mintha valójában 16-ról 12-re csökkentenék a létszámot, de kivétel nélkül mindenkinek selejtezőt kellene játszania.
A következmények
A mostani lebonyolításnak, férfiaknál nőknél egyaránt, meghatározó jellemzője, hogy a csoportkör jelentősége nagyon szerény. Annak a pár csapatnak, amelyek számára kétséges, hogy tovább tudnak-e jutni, van tétje, a többiek nem kell, hogy igazán megszakadjanak. A 16 csapatból 12 továbbjut, ahhoz, hogy elérd az egyenes kieséses szakaszt, elég valahogy két csapatot magad mögött tartanod, ami a résztvevők legalább fele számára nem igazi kihívás. Sőt, a nőknél a legtöbb évben szinte előre tudtuk, melyik 2-2 csapat fog búcsúzni a csoportkör után.
Jó példa a Magdeburg: 2024 őszén erősen bukdácsoltak, féltávnál nem volt biztos, hogy egyáltalán továbbjutnak a csoportból. A végén pedig ők emelhették magasba a trófeát. Majdnem ugyanezt hozta két évvel ezelőtt a nőknél a Bietigheim, bár ők a döntőt simán elveszítették a Győr ellen, de úgy jutottak el oda, hogy a csoportkörből alig jutottak tovább.
Az új lebonyolításban ez nem fér bele. Már október végére magad mögé kell valahogy tolni két csapatot, nem érsz rá márciusig, ráadásul nem 8-ból, hanem 4-ből kell kettőnek mögötted végeznie. A langyos víz helyett akár már az őszi csoportkör éles párharcokat hozhat.
A gyengébb csapatok viszont már a szezon elején röpülnek, nem kell őket 14 fordulón át néznünk. A szezon nagy részében a mainál szűkebb, és, minden várakozás szerint, színvonalasabb lesz a mezőny.
A középdöntő
A középdöntő viszont neccesebb. Ott a 6-ból 4 továbbjut, és ebben az erős mezőnyben egyáltalán nem biztos, hogy csoportelsőnek lenni sokkal jobb, mint harmadiknak. Ebben a fázisban már kicsit jobban beleférhet egy-egy botlás. Az Európa-bajnokságokon többször láttunk olyat, hogy a már biztosan jó helyen végző csapat az utolsó középdöntős fordulót úgymond eldobta, ami néha (legalábbis, ha a te kedvenc csapatod volt az eset kárvallottja) akár sportszerűtlennek is tűnt. Véleményem szerint itt ez a veszély annyira nem fenyeget. Nem kell kétnaponta játszani, mint egy EB-n, nem lehet érdemben tartalékolni azzal, hogy egy kevésbé releváns meccset elengedsz, nem hajtod ki magad. A nagy világversenyek utolsó fázisában a játéktudás mellett sorsdöntő lehet az egyes csapatok erőnléte, itt ez aligha játszik szerepet. Bár az azért talán előfordulhat, hogy a már megfelelő eredményt elérő csapat, pláne idegenben, azért nem hajlandó meghalni egy győzelemért.
Érdekes lehet, hogy a középdöntő utolsó fordulójára szakít-e az Európai Kézilabda Szövetség azzal a szokással, hogy a meccsek egy része kora este, a másik fele ez után kerül lebonyolításra, vagy legalábbis megpróbál minden egymással összefüggő mérkőzést azonos időpontban lejátszatni.
Mi jöhet a nőknél?
Elsőre ez talán keményen fog hangzani, de, véleményem szerint, akár ugyanez. Persze ehhez alapfeltétel lenne, hogy egyáltalán akadjon 24 érdeklődő csapat – az idén csak 19-en neveztek be egyáltalán.
A női mezőnyt látva sokan inkább szűkítést támogatnának, elég volna 12 csapat. Na, de nem ezt látjuk lényegében a férfiak új lebonyolításánál? Ugyanebben a rendszerben helyet biztosítanánk a Krim, Budućnost kaliberű csapatoknak, meg még pluszban akár a cseh, svéd bajnok is visszakerülhetne, de mire kétszer körülnézünk, a mezőny fele megy is a levesbe. Nem kellene ezeket a nem túl erős csapatokat néznünk tél végéig.
Igaz, a csoportkör így, a férfiaknál jóval gyengébb mezőnnyel, kicsit komolytalan lenne. De most egész 14 fordulón keresztül az igazából, az élcsapatok számára a BL márciusban (sőt, akár csak áprilisban) kezdődik (hogy aztán akár rögtön ott véget is érjen). Azt a hat őszi fordulót meg kibekkeljük valahogy. És a felminősítések rendszerét is jelentősen lazítani lehetne, kis túlzással, aki akar, mindenki indulhatna, aztán majd a pályán lehet bizonyítani. És akinek ez nem sikerül, az már október végére egy polccal lejjebb találhatja magát, a Bajnokok Ligája pedig nélküle folytatódik.
Összefoglalás
Összességében a változtatást előremutatónak gondolom. Feloldja a végtelen csoportkör mérsékelt komolyságát, az egész szezonban kihívásokat jelent. Beenged egy új réteget a királykategóriába, de a rostán kihullókat elég hamar kiszórja, hogy a szezon nagy részére csak az elit maradjon. Jut is, marad is.
Az egyetlen komoly hátulütője éppen az lehet, hogy az elit mezőny a mainál koncentráltabb lesz, várhatóan 3-3 német és francia csapattal, míg Horvátország, Észak-Macedónia, Norvégia akár, novembertől már nem lesz érdekelt. Ez akár vállalható ár is lehet. Meglátjuk.
Vélemény, hozzászólás?