Handballexpert

Aligha van bárki az olvasók közül, aki ne ismerné az áprilisi országgyűlési választások végeredményét. Azt pedig mi is, mások is a sajtóban, sűrűn tárgyaltuk az elmúlt években, hogy a magyar kézilabda finanszírozása jelentős mértékben az államtól függ, ill. részben közvetlenül onnan érkezik. Elkerülhetetlenül merül fel tehát a kérdés: várható-e változás a kormányváltás után?

Amit tudunk

Az igazából nem sok. A Tisza politikusai a választások előtt nem sokat beszéltek a sportfinanszírozásról. Ez érthető, nem központi téma a magyar társadalomban. Én is biztosra veszem, még a kézilabda-rajongók többsége is figyelmen kívül hagyta a szavazásnál ezt a szempontot, nemhogy mindenki más.

Az a kevés, ami a nyilatkozatokban elhangzott, nem vetít előre forradalmat, inkább csak kisebb korrekciókat, ill. a kiadások alaposabb ellenőrzését.

Feltűnő volt ezzel együtt, hogy a kézilabda-élet szereplői közül többen is elég látványosan álltak ki a korábbi, ill. jelen cikk írásakor még néhány napig hivatalban lévő kormánypárt mellett. Élnék a gyanúval, hogy, legalábbis némelyiküknél, nem annyira ideológiai okok, hanem inkább a saját megélhetés féltése állhat a háttérben. Értsd: ők a helyzet rosszabbra fordulására számoltak az ellenzék hatalomra kerülése esetén.

Ez a cikk részben tényeken, adatokon alapszik. A tényekkel nem alátámasztott részek kizárólag a cikk szerzőjének véleményét mutatják, nem pedig a Handballexpert szerkesztőségi álláspontját.

Mindazonáltal a kézilabdában a nemzetgazdaság egészéhez képest nagyon szerény összegek mozognak. A magyar állam 2025-ben mintegy 4.000 milliárd forintot adott ki csak a felvett hitelek kamataira (nem a törlesztésre, csak a kamatokra). Az idei év első három hónapjában az állami költségvetés hiánya átlépte a 3.000 milliárdot. Ehhez képest a komplett női NB I-be irányuló állami források összege nem biztos, hogy meghaladja a 10 milliárdot, ehhez jön a férfiaknál még kétszer, háromszor ennyi. Aki azzal számol, a kézilabdában megspórolt pénzből lehet majd rendbehozni az oktatást és az egészségügyet, alapvetően eltévesztette a nagyságrendet is. Pármilliárd forint ide vagy oda a kedves Olvasót vagy engem elég erősen érintene (ha Ön Mészáros Lőrinc, ezt a gondolatot hagyja figyelmen kívül), de az államháztartás szintjén ez a kerekítési hiba kategóriája.

Tulajdonképpen az egész nem sok vizet zavarna, ha nem volna a labdarúgás.

Labdarúgás

De van. Amit most írok, az nem precíz, de ökölszabálynak jó: a futball és a férfi kézilabda pénzügyi viszonyai közt százszoros, a férfi és a női kézi közt pedig további kétszeres szorzó van. Ez, még egyszer, nem precíz, de gyors viszonyításként megfelel.

Ez többek közt azt is jelenti hogy a Veszprém és a Győr költségvetése összeadva is jóval kevesebb, mint amiből az FTC labdarúgó-csapata gazdálkodik, mégis, ebből a kézilabdázók egyértelműen a világ leggazdagabb klubjai közé tartoznak, míg a focicsapattól a Real Madrid látótávolságon kívül van.

De a futballba irányuló források, a relativ eredménytelenséggel párosítva, már komolyabb társadalmi elégedetlenséggel találkoztak. Emögött több tényező is áll, amiket itt most nem elemeznék ki jobban, a lényeg, hogy a labdarúgás támogatásának csökkentésére, de legalábbis átalakítására, volna társadalmi igény, még ha nem is rögtön az új kormány megalakításának napjára.

Azt pedig nagyon nehéz elképzelni, hogy a focihoz hozzányúljon az új kormányzat, a többi csapatsportághoz, köztük a kézilabdához, viszont nem.

A TAO

A társaságiadó-kedvezmény, rövidítve TAO, az állami támogatási rendszer szimbólumává vált. Bár mára a TAO már nem a sporttámogatások egyetlen, sőt, mint lentebb láthatjuk, talán nem is a legfontosabb eleme, de, kézilabdás viszonyrendszerben nézve, jelentős összegek érkeznek ezen a csatornán a klubokhoz.

Főként az Európai Unió korábbi észrevételeinek hatására a TAO-pénzek felhasználhatósága korlátozott. A kezdeti időkhöz képest szélesebb az ebből fedezhető kiadások köre, az utánpótláson túl szinte minden egyéb költség fizethető a TAO-ból, de pl. a profi csapat személyi költségei nem. Még ha abból indulunk is ki, hogy minden egyes fillért az előírásoknak megfelelően használnak fel, akkor is komoly jelentősége van a TAO-nak, hiszen ennek segítségével más forrásokat nagy részben a profi játékosokhoz lehet irányítani.

Kezdetben elég sok visszaélés jellemezte a TAO-t. Egy időben divat volt például az első csapat edzőjét vagy profi játékosokat utánpótlás-edzőként bejelenteni, és így TAO-ból fizetni, bár ténylegesen utánpótlással sosem foglalkoztak. Az ilyesmit az ellenőrzésekkel már évek óta alaposan visszaszorították. Anélkül, hogy minden klub gazdálkodását alaposan végigellenőriztem volna, úgy gondolom, a TAO felhasználása a klubok szintjén azért túlnyomórészt megfelel az előírásoknak. Ellenőrzésekkel talán lehetne találni nem teljesen rendeltetésszerűen kifizetett forrásokat vagy éppen túlfizetéseket, de rendszerszintű problémákat aligha.

A TAO kapcsán inkább a források kiterjesztése más sportágakra jelenthet problémát – de erről talán egyelőre korai lenne találgatni.

Közvetítési jogok

A magyar bajnoki és kupameccseket évek óta a közszolgálati MTVA közvetíti, kisebb részeben a televízióban, nagyobbrészt internetes felületen. Szintén náluk nézhetjük a válogatottak mérkőzéseit.

AZ MTVA ezekért a jogokért pénzt fizet a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) felé. Ez idáig rendben is volna, az ilyesmi sosincs ingyen. Azonban sok minden utal arra, hogy a tényleges összeg jelentősen, többszörösen meghaladja a közvetítési jogok valós piaci értékét – és így közvetítési jogoknak álcázva valójában rejtett állami támogatásról van szó.

Egy jelentős, az MKSZ, és a klubok bevételeit érezhetően csökkentő változáshoz nincs szükség politikai bejelentésre, parlamenti döntésre, sőt, szó szerint semmit nem kell ehhez tenni. A szerződés ugyanis lejár, ha az MTVA nem pályázik újra, akkor ugrott a pénz. Valószínű, hogy más televíziós társaság megpályázza a közvetítési jogokat. A legtöbben azt kérdezik, mi fog változni a közvetítéseknél, több meccset vagy éppen kevesebbet lehet-e majd nézni, de a változás legfontosabb eleme a közvetítés díjak jelentős csökkenése lehet, ami már fájhat az MKSZ-nél de a kluboknál is.

Tippmix

A Szerencsejáték Zrt. sportfogadási játékának márkaneve minden NB I-es csapat és a válogatott mezén is szerepel. Az SZRT ezért természetesen fizet, nem is olyan nagyon keveset. Ez nem közvetlen állami pénz, nem a költségvetésből érkezik, de, mivel a Szerencsejáték Zrt. 100%-ban az állam tulajdonában áll, a kormány bármikor felszámolhatja ezt a szponzorációt. Amikor lejár a szerződés, nem hosszabbítják meg – és megintcsak ott tartunk, hogy nem cseng a kassza.

Itt fontos kiemelni, hogy, míg arról, hogy az MTVA nem pályázik újra a jogokért, már nyíltan beszélnek, a Tippmix-szerződés egyelőre nincs napirenden. Legalábbis ami a nyilvános információkat illeti. Lehet, hogy a pénz marad, lehet, hogy csökken, ezt ma még nem tudjuk. De egy változáshoz itt sem kellene törvényt módosítani, elég, ha a cégvezetés nem mutat nyitottságot a szponzorációs szerződés meghosszabbítására.

Egyéb szponzorok

Az eddig írottak többé-kevésbé egységes a teljes magyar profi kézilabdában. A legtöbb klubnak vannak saját, csak az adott egyesületet támogató szponzorai is. Önmagában erről a témáról lehetne írni, nem is egy cikket, de egy rövidebb könyvet (az más kérdés, hogy elolvasná-e bárki is). Vannak szponzori szerződések, amik nagyjából reális piaci értéken köttettek, ezek fennmaradhatnak a továbbiakban is.

De vannak cégek, amelyek annyira kötődnek a leköszönő politikai elithez, hogy kétséges, a továbbiakban lesz-e igényük kézilabda-szponzorációra, vagy éppen egészen más problémáik lesznek. A 4iG vagy a V-Híd kiesése azért fájna az érintett kluboknak.

És ehhez jönnek az inkább csak közvetetten politikai hátterű szerződések. Mennyi alapja van pl. a Rail Cargo Hungária hosszú távú szereplésének? Hihető, hogy bárki is a Ferencváros csapatát látva jutott arra a gondolatra, vasúton rendeli meg nyolcezer tonna vasérc szállítását? Bár a vasúti szállítmányozásban ez nem volna igazán komoly tétel, azért mégsem valószínű, hogy Kovácsné este nyolckor a konyhában egy Fradi-győzelem (és öt konyak) után jutna ilyen elhatározásra.

Jelenleg szinte megjósolhatatlan, milyen átrendeződés fog zajlani a következő években a szponzori piacon. Nem igazán tudok osztozni azok optimizmusában, akik szerint több pénz lesz, mint eddig, de ennél komolyabb jóslatokra aligha vállalkozhat most bárki is.

De a lényeg: ez is egy olyan téma, ahol a politika nem jelenik meg direktben. Nem fog a kormány vagy az illetékes miniszter arról határozni, hogy X cég nem újítja meg Y egyesülettel a szponzori szerződést. Ennél fogva nem is valószínű, hogy rögtön az új kormány beiktatásának másnapján összedől a rendszer.

Összefoglalás

Ahogy láthatjuk, az anyagi források nagy része nem közvetlenül az állami költségvetésből érkezik. Bár a bevételeknek csak egy kisebb részét nevezhetjük valóban piaci alapúnak, de a pénzek meghatározó hányada papíron szponzori szerződésekből, közvetítési díjakból jön össze, azaz olyan forrásokból amiről nem jelenik meg a Magyar Közlönyben törvény vagy rendelet. Túlnyomó többségük ráadásul meghatározott időre szól, azaz magától lejár, nem is kell felmondani.

A legnagyobb közvetlen állami forrás, a TAO, valószínűleg csökken, de megmarad. Paradox módon a komolyabb ellenőrzés akár segíthet is a kluboknak, ha a most itt-ott elfolyó pénzek, de legalábbis egy részük, a rendszerben marad. A TAO már önmagában elég lehet a működés fenntartásához, egyszerűen fogalmazva, nem fordulhat elő, hogy egy klub ne tudja kifizetni a villanyszámlát.

A játékosoknál azért, legalábbis két, hároméves távlatban aligha lesz fenntartható a jelenlegi jó világ, ez pedig komolyabb átrendeződésekhez vezethet. A komplex hatássorozat jelenleg nem kiszámítható, az viszont szinte biztos, hogy a finanszírozás nem könnyebb lesz, hanem éppen ellenkezőleg.

És mindez valószínűleg nem egy nagy robbanással fog lezajlani, hanem lépésről lépésre, akár szépen, csendben.

Kép: Gemini MI, a kép illusztráció!