Exkluzív interjút adott portálunknak Kim Rasmussen, a korábbi lengyel, magyar, montengrói és dél-koreai szövetségi kapitány, Bajnokok Ligája-győztes edző. A dán edzővel Cserfalvi Karesz beszélgetett a Magyarországon töltött időről, türelemről, kommunikációról és a következő feladatról, amely lehet, hogy nem a kézilabdázás berkein belülről érkezik majd.

Handballexpert.com: Kim, a Rapid Bukaresttől való távozásod óta nem sokat halottunk rólad, így az első kérdés kézenfekvő. Hol vagy és mit csinálsz most?

K.R.: Itthon vagyok Dániában a családommal, a barátaimmal, feltöltődöm és élvezem, hogy azokkal lehetek, akiket szeretek. Pihenek, próbálom kitalálni, hogy mi legyen az életem következő állomása, a kézilabdában, vagy azon kívül. Ez lehet edzői állás vagy más, keresem a lehetőséget.

Handballexpert.com: Mi lenne az az ajánlat, amire azonnal igent mondanál?

K.R.: Erősségem, de gyengeségem is, hogy szinte mindenre igent mondtam, mert hiszek abban, hogy jobb, ha megpróbálom és talán elbukom, mint ha meg sem próbálom.

Jelenleg rendkívül nyitott vagyok a következő kalandra, legyen az egy „topcsapat”, vagy akár egy alsóbb osztályú klub ajánlata. Nem kell, hogy arról szóljon, hogy minden egyes meccset meg kell nyernem. Egy olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol jó párbeszédet tudok folytatni a velem együtt dolgozókkal, szerintem ez képez jó alapokat. Egy olyan lehetőséget keresek, ahol fejlődhetek, építhetek valamit.

Elgondolkoztam azon is, hogy a férfi kézilabdázásba kellene bekapcsolódni. Nemrég nemet mondtam egy ajánlatra egy férfi csapatnál, mert nagyon messze volt innen. Ha elfogadom az állást, 10 hónapot kellett volna távol töltenem a családomtól úgy, hogy nem lett volna lehetőségem hazajönni. Ez nekem nagyon fontos, hogy időről időre láthassam a gyermekeimet. Ha egy munka miatt túl messzire kerülök – ez az a határ, amit nem akarok átlépni.

Handballexpert.com: Menedzserek figyelem! Itt egy edző, aki várja a lehetőségeket!

Mondjuk úgy, hogy sokszínű tapasztalataid vannak edzőként. Ha végignézünk az edzői karriereden, férfi edzőként kezdted, aztán nyergeltél át a női kézilabdára. Voltál szövetségi kapitány négy különböző országban. Voltál edző a Bajnokok Ligájában és alacsonyabb szinten is. Dolgoztál Skandináviában, Közép-Kelet-Európában és Ázsiában is. Mi vett rá, hogy ezeket az ajánlatokat elfogadd? Amit említettél a párbeszéddel kapcsolatban, vagy volt valami más is, amit mérlegelsz?

K.R.: Egyetlen dolgot kérdezek meg mindig magamtól: „Megbánnád 5 év múlva?” Ha belül azt érzem, hogy nem, akkor azt mondom magamnak: „Gyerünk, bízzunk bennük!”

Nagyon szerencsésnek gondolom magam, hogy láthattam Dél-Koreát, hogy dolgozhattam Romániában vagy Magyarországon. Megtisztelőnek tartom az összes lehetőséget, amiben részem volt. Nagyon-nagyon keményen dolgoztam, hogy az alapoktól kezdve felépítsem a karrierem.

Nagyon sok ígéretet kaptam a pályafutásom során. És amikor ezeket az ígéreteket nem tartják be, na az nagyon frusztráló! Minél keletebbre mész, annál kevesebbet érnek a szavak. Ha visszatekintek, voltak olyan döntéseim, amelyeket nem kellett volna meghoznom. Amikor azonban az emberek körbeudvarolnak, és azt mondják, hogy van időd felépíteni valamit, és elfogadják, hogy ez egy nehéz feladat lesz – akkor elhiszed, hogy rendben lesz. Gyengeségem, hogy hiszek az embereknek, az emberekben. Különben nem hiszem, hogy eljutottam volna a világ azon részeire, ahol dolgozhattam. Persze minden lecke megtanít valami jóra és rosszra is. Biztosan követtem el hibákat, de ki nem?

Ez egy olyan szakma, ahol egy-egy döntés munkahelyekről dönt.

Az utóbbi időben nagyon sok leckét kaptam, de sok éve edzősködöm, és 90%-ban ez egy nagyon jó élmény volt. 8 évig ugyanott dolgoztam, amikor az edzői karrieremet kezdtem, 6 évig dolgoztam a lengyel válogatottnál és 4 évet a magyarnál. Mostanában vált ez az egész hullámvasúttá és én is kemény leckéket kaptam.

Handballexpert.com: Ezek a tanulságok megváltoztatták azt, hogy innentől milyen szempontok alapján döntesz, vagy továbbra is ugyanazt a kérdést teszed fel magadnak arról, hogy megbánnád-e, ha visszautasítod az adott lehetőséget?

K.R.: Mindig ez marad az első kérdés, amit felteszek magamnak. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó kérdés, ami már nagyon sok szép kihívást hozott nekem. Megtanultam, hogy mitől kell távol tartanom magam, de nem zárom ki, hogy egyszer még olyan helyen kötök ki, ahol már egyszer voltam. Ennek ellenére úgy érzem, most csak valami új mozdíthat el az otthonomból. Megtanultam, hogy a világ egyes részein az adott szó nem jelent semmit.

Handballexpert.com: És mi a helyzet a szerződésekkel?

K.R.: Nehéz ez, mert volt olyan, hogy fél oldalnyi hosszúságú szerződést kaptam, de az utolsó szóig betartották. Más esetben 22 oldalas volt a kontraktus, tele záradékokkal. Mindig lesznek olyanok, akik előszeretettel keresik meg a számukra megfelelő paragrafusokat. A 2019-2020-as időszakban olyan szerződésem volt, amiben teljesen tiszták voltak a felbontás feltételei. Ám bizonyos emberek elkezdtek kutakodni, és csak megtalálták, amit kerestek. Ha megvan a megfelelő politikai támogatottságod, mindig legyőzöd az átlagembert. Egyetlen egy hely volt, ahol nem tisztelték a szerződésemet, de már lezártam életemnek ezen fejezetét.

Handballexpert.com: Említetted a türelmet, ami nyilván nagyon fontos, ha csapatépítésről van szó. Mit gondolsz, ezen a téren min kellene változtatni, illetve ez egy kulturális kérdés, vagy annál talán összetettebb?

K.R.: A lengyel szövetség nagyon türelmes volt, nagyjából két év telt el az első nagy eredményünkig, a többi, ahogy mondani szokták, már történelem. Magyarországon szintén megkaptam a türelmet, pedig mindenki többre számított, ám rengeteg volt a sérültünk, sokszor az alapoktól kellett újrakezdeni az építkezést.

A szerencse ugyancsak egy fontos faktor, s nekünk nem mindig jutott sok belőle. A 2017-es vb-n Norvégiával kezdtünk, akik simán vertek minket, ahogy egyébként az egész tornán nagyon erősek voltak. Utána jól játszottunk Csehország és Lengyelország ellen, de a nyolcaddöntőben jött Franciaország, és bár jó meccset játszottunk, 29-26-ra kikaptunk. Nem kifogásokat keresek, de sokszor hiányzott az a kevés szerencse, ami elengedhetetlen.

Olykor szrencséje is volt a magyar kispadon, ám sokszor sérülések, várandósság hátráltatták Forrás: nso.hu

Aztán mellénk állt a szerencse, nagyon jól sikerült a 2018-as Európa-bajnokság, és 2019 elején is megvoltak a biztató jelek. Aztán jött a vb Japánban…nos, igen. Utolsó másodperces hétmeteres, aminek kapcsán máig úgy érzem, hogy azon a meccsen valami mélyen igazságtalan dolog történt, elvették tőlünk a győzelmet. De persze egy évvel korábban meg mi nyertünk meg egy meccset az utolsó pillanatban. Nyilván csalódottak voltunk, de közben az Elnöki Kupán megint Franciaország ellen játszottunk, akik a következő évben olimpiai bajnokok lettek. Ők nem kapkodtak, Magyarországon elfogyott a türelem. Azóta pedig valószínűleg kevesen szeretnek beszélni arról, hogy milyen eredményeket ért el a magyar csapat.

Handballexpert.com: A kézilabda nagyon népszerű sportág itthon, sokan beszélnek róla, sokféle vélemény hangzik el. Van egy téma, amivel kapcsolatban nagyon kíváncsi lennék a tiédre: a fiatal játékosok beépítése. A magyar utánpótláscsapatok rengeteg érmet nyertek az elmúlt öt évben, a szurkolók pedig azt várták, hogy ez egyenes ágon vezetheti vissza a magyar kézilabdát az aranykorba. Te mit gondolsz erről?

K.R.: Ha visszaolvasol néhány akkori interjút, mindig elmondtam, hogy az utánpótlás és a felnőtt kézilabda két külön dolog. Egyetlen csapat sem lehet sikeres kizárólag a fiatalokra építve. Szerintem Magyarországon túl gyorsan akarnak mindent, és ezzel nagy nyomást helyeznek a fiatal játékosokra. A magyar sikerek előtt a dánoknak voltak nagyon jó utánpótlásgenerációik, a felnőtt csapat pedig egy évtizedig alig nyert érmet.

Magyarországon egészen elképesztő mennyiségű tehetség van, kétségtelenül az egyik legjobb utánpótlásműhely a világon. Egyénileg fantasztikusak a magyar fiatalok. Viszont úgy érzem, sok játékos nagyon hasonló stílusban játszik, ez pedig lehet hátrány is. Most talán Albek Annát tudnám kiemelni, aki kicsit más, mint a többiek. Hiába vannak tehetséges játékosaid, minden téren a szintézisre kell törekedeni;  a korosztályok, a játékstílusok, személyiségek és a játékosok felépítése tekintetében is.

A sorsdöntő 2019-es VB előtt több fiatalnak is bizalmat szavazott. Forrás: nso.hu / Földi Imre

Azt is mindig elmondtam, hogy nem érdemes ezeket a fiatalokat hamar felléptetni a felnőtt keretbe. Meg kell tanulniuk, mi a kemény munka! Ha 12 éves korodtól minden minden meccsen 60 percet játszol, mert nagyon jó vagy, igazából sosem tudod meg, milyen kaparni a játékpercekért. Folyamatosan azt hallom, hogy a magyaroknak fiatal csapata van, de azért legyünk őszinték: többen közülük – Klujber Katrin, Vámos Petra, a beállók közül néhányan – már nálam is keretben voltak, öt évvel ezelőtt. Akkor ők még mindig fiatalok?

A stabilitás és a hosszú távú tervezés a siker titka. Norvégia, Franciaország, Dánia, Svédország és Oroszország tökéletes példa erre. Közép-Kelet-Európában mindenki a pillanat rabja, és a saját céljait helyezi előtérbe. Senki nem tudhatja, hogy jövőre lesz-e még állása.

Hiszek abban, hogy ha Magyarországon nem lett volan úrrá a szövetségen a pánik, most stabilan a nyolc között lehetne a csapat, és elődöntőkért játszhatna. Mégpedig azért, mert egy ideig nagyon szépen és koncepciózusan építkeztünk együtt a szövetséggel. Néhány rossz szó, egy óriási hiba a részemről, majd minden szertefoszlott.

Handballexpert.com: Az együttműködés kérdése szintén gyakran előkerül, az egyes szereplők rendre hangsúlyozzák, hogy a szövetség, a klubok és nemzeti csapat között gördülékenynek kell lennie a kommunikációnak. Neked ezzel kapcsolatban mi volt a tapasztalatod?

K.R.: Magyarországon töltöttem karrierem egyik legszebb időszakát, máig hiányoznak az ott töltött évek. Szerettem a munkát, jó volt együtt dolgozni a szövetséggel és a lányokkal. Azt látom talán a legnagyobb kihívásnak Magyarországon, hogy a szövetség vezetősége tele van korábbi klasszis játékosokkal, edzőkkel, akiknek természetesen megvan a véleménye a kézilabdáról. De ha 25 ember szól bele egy döntésbe, nehéz mindig egy irányba haladni. Ha megnézzük a korábban említett szövetségeket, mindenhol egy-két ember felügyeli a nemzeti csapatokat.

Másrészt, ha valahova külföldiként érkezel meg, törvényszerű, hogy lesznek ellenlábasaid, akik egyszerűen azt érzik, hogy egy helyi szakember elől veszed el a munkát, és azért vagy itt, hogy megmond nekik, mennyire rosszak ők. Pedig erről szó sem volt! Azért jöttem ide, hogy tanuljak, és a két kultúra együttműködéséből hozzak ki valami igazán jót. Alapvetően remek volt a párbeszéd, de persze voltak, akik nem szimpatizáltak velem.

Handballexpert.com: Szóba került a szövetséggel való közös munka. Nemrégiben Pálinger Katalin volt a vendége az MKSZ saját podcastjének, és elmondta, hogy szerinte nagyon megváltozott a személyiséged az itt töltött idő alatt, egy idő után magadat a csapat fölé helyezted, és részben ez vezetett az említett bukáshoz. Van ezzel kapcsolatban bármilyen reflexiód?

K.R.: Szerintem a történtek épp az ellenkezőjét bizonyítják, valójában a játékosaimat védtem meg a Románia elleni vereség után. Magamra vállaltam a felelősséget, nem toltam a lányokra. Nem értek egyet a fentiekkel, de mit lehet erre mondani? Ez az ő véleménye, az enyém más.

Handballexpert.com: Mire számítasz az előttünk álló világbajnokságon?

Dánia, Franiciaország és Norvégia a legnagyobb esélyes. Svédország és Hollandia szintén erős, de előbbi csapatok mögött vannak. Sajnos a magyaroktól nem várok igazán sokat, annak ellenére, hogy egy tehetséges csapatról van szó, ha minden megfelelően alakul, sok csapatnak okozhatnak kellemetlen perceket az agresszív és gyors játékukkal. A gond inkább a védekezés lehet, a legjobb csapatok ellen ezzel nagyon küzdeni fognak.

Handballexpert.com: Hogyan látod Montenegró helyzetét? 2021-ben kivezetted őket az Olimpiára, ám mégis leváltottak a szövetségi kapitányi posztról.

K.R.: Nagyobb erők dolgoztak ellenem Montenegróban, és még az olimpiai kvalifikáció sem volt elég, hogy szövetségi kapitány maradjak. Így alakult és nem is lepett meg.

 

Bár nagy sikert ért el, tudta, nem maradhat Montenegró kispadján. Forrás: AFP

A Világbajnokságon Montenegró is nehéz helyzetben lesz, mivel a kulcsjátékosuk, Jaukovic sérülés miatt nem lesz ott. Véleményem szerint ő az egyik legjobb védekező játékos jelenleg. Az érzelmeikre támaszkodhatnak, mindig élvezet látni a harcias, érzelemdús játékukat.

Handballexpert.com: A tornán Horvátország, Magyarország és Monengró várhatóan egymás ellen küzd majd a középdöntős csoportban az olimpiai selejtező-torna szempontjából kulcsfontosságú nyolc közé jutásért. Kire fogadnál ebből a hármasból?

K.R.: Horvátország, Magyarország és Monengró? Fel kell dobnom egy érmét. Egyforma esélyekkel indulnak a csapatok. Ám ha Bíró Blanka képes úgy védeni, mint a Győr elleni rangadón, akkor a magyarok lépéselőnybe kerülhetnek.

Handballexpert.com: Visszautalnék az interjú elejére. Sokszínű karriered volt eddig edzőként és ebben a beszélgetésben inkább a nemzeti csapatokon és a szövetségi kapitányi szerepen volt a hangsúly. Ezen a vonalon szeretnél maradni, vagy inkább újra klubedzőként vállalnál szerepet?

K.R.: Szeretek válogatottak mellett dolgozni. Szeretem az ezzel járó nyomást. Ugyanakkor kapitányként a napi munka, amit egy klub megad, akár hiányozhat is. Ahogy említettem, a legfontosabb a kommunikáció és a kooperáció. Ha a kézilabdázásban maradok, az lesz a célom, hogy olyan helyen legyek, ahol azon dolgozunk közösen, hogy minden játékosból a legjobbat hozzuk ki közösen.

Handballexpert.com: Tökéletes végszó, nagyon köszönöm a beszélgetést!

K.R.: Én is köszönöm!

Megosztás