Handballexpert

Rendszeresen foglalkozunk a Handballexperten is statisztikai adatokkal. Sokat elemezzük a válogatottak mérkőzéseit a számok nyelvén, tanult kollégám pedig a közelmúltban még egy új statisztikai indexet is bevezetett.

De mit is mutat nekünk a statisztika, és egyáltalán, hogyan kell olvasni a helyenként végtelennek és teljesen átláthatatlannak tűnő számsorokat?

Eltérések

A kézilabda-meccsek statisztikai adatai nem egységesek. Azokat a különböző versenyekben egymástól eltérő módon vezetik, így csak részben vethetőek össze. Persze az alapadatok mindig megvannak, hány lövés, abból hány gól, a 4/7 ugyanazt jelenti, mindegy, hogy magyar bajnoki, Európa-bajnokság vagy éppen VB. De ha ennél kicsit jobban belenézünk, már a gólstatisztikánál is találunk eltéréseket (pl. a posztonként, ill. lövések helye és típusa szerinti bontásnál), nem is beszélve a többi adatról.

Ilyen például a gólpasszok száma. Ha valaki kicsit többet foglalkozik az adatsorokkal, akkor látni fogja, hogy egyes versenyeken szignifikánsan több gólpasszt írnak be, mint másokon, megint máshol meg nincs is ilyen adat. Az, hogy pontosan mit számítunk gólpassznak, nem teljesen objektív. Van, ahol egyszerűen nem jut ember ennek jegyzésére (ld. lejjebb), de az is látszik, egyes szervezetek nagyvonalúbbak, mint mások, és könnyebben írják be a gól előtti utolsó passzt gólpassznak. Minden meccsen (ahol egyáltalán vezetnek ilyet) sokkal kevesebb a gólpassz, mint a gól, de nem mindig ugyanolyan az eltérés.

Aztán van, ahol azt számolják technikai hibának, amikor a játékvezető veszi el a labdát (pl lépéshiba, vonalra lépés, kétszer indulás miatt), és van egy külön kategória az eladott labdáknak, más szövetségnél ezeket egybeszámolják, és egy rossz passz is technikai hibának van számolva. Aztán az EHF számolja a passzok számát, ilyen adat az IHF versenyein nincs, ott viszont feltüntetik a támadások átlagos időtartamát, amit pedig az EHF-nél hiába keresnénk. A kettő közt van némi korreláció, de azért nem állíthatóak egy az egyben párhuzamba.

Van, ahol közzétesznek félidőnkénti bontást, máshol ilyet hiába keresnénk.

A statisztikák nem maguktól keletkeznek, azokat ezzel megbízott emberek vezetik. A kézilabda egy elég gyors sportág, a férfiaknál különösen is, ráadásul, ellentétben például a szintén nem lassú jégkoronggal, alapvetően futó órával zajlik a játék. Egy ember képtelen mindent felírni, az pedig, hogy mekkora stáb áll rendelkezésre, már függ a körülményektől, anyagi lehetőségektől is. Minél többen csinálják, annál részletesebb lehet a statisztika.

Hibák

Ahol emberek dolgoznak, mindig lesznek hibák. És, hát mi is emberek vagyunk, könnyebben marad meg az emlékezetünkben, hogy tavalyelőtt láttunk valami nagy marhaságot, mint az, hogy azóta meg több ezer nagyjából precíz adatot.

Persze van, amit feltűnő. Ha egy játékos a jegyzőkönyv szerint 5 gólt lőtt, a statisztikában pedig 4/7 van a neve mellett, akkor valami egészen biztosan nem stimmel. Vagy a jegyzőkönyvvezető (aki szintén egy ember) írt be neki egy gólt, amit igazából nem ő lőtt, vagy a statisztikus írta be az egyik gólját egy másik játékoshoz. Hogy rájöjjünk, ki hibázott, végig kell néznünk még pár adatot, rosszabb esetben a meccs egy részét is, ezt pedig a legritkább esetben tesszük meg. Ha valaki írt már egy este fél tizenegykor végetért meccs után statisztikai összefoglalót, az érti, miért nem.

Én is láttam már olyat, hogy egy mezőnyjátékos az adatok szerint egy másodpercet se töltött pályán, és ez alatt lőtt 3 gólt és adott 2 gólpasszt. Ha ismerem a játékost és láttam a meccset, akkor valószínűleg elsőre tudom, hol a hiba. Ahogy azt se nehéz megfejteni, ha a táblázat szerint a harmadik számú kapus védett 18 lövésből 11-et, én meg tudom, hogy igazából fel se állt a kispadról. Valaki pongyola munkát végzett, hát, van ilyen. De itt is igaz, erre emlékszel jövőre is, a sok pontosan felírt adatra meg már másnap reggel se.

A legtöbb hiba mindig a pályán töltött időnél van. Bár úgy nagyjából, kb., közelítőleg, az is stimmelni szokott, de sosem precíz. Ennek egyszerű oka van, a kézilabdában, ellentétben a legtöbb más ismert csapatjátékkal, futó óra mellett zajlik a csere, és nincs is kiírva sehová (a jégkorong hasonló még). A statisztikát vezető emberek nem is biztos, hogy rögtön felismerik a le- és a becserélt játékost, a mezszám nem látszik, de még optimális esetben is a tényleges csere után néhány másodperccel írják be a cserét. Kettős cserénél (nem rtikaság) több lesz a csúszás. Ma nem ritka a többkörös csere: a pad felőli szélső lefut, hogy bejöhessen a kapus, majd lemegy egy átlövő, hogy visszajöhessen a szélső. Így a szélső lemegy, majd pár másodperccel később megint vissza. Szinte kizárt, hogy precíz legyen a cserék bevezetése a statisztikába. De a legtöbbször a hibák kb. kiegyenlítik egymást, pluszmínusz egy perccel szinte mindig stimmel a pályán töltött idő. Az meg a legtöbbször nem releváns, hogy egy játékos 37:35-öt vagy 38:25-öt töltött pályán (kivéve persze, ha erre akarjuk alapozni a finanszírozást).

Visszafújt helyzetek

Gyakran vitatott kérdés, amikor a játékossal lövés közben szabálytalankodnak, a kapus kivédi, de a játékvezetők szabaddobást vagy büntetőt ítélnek. Látunk néha extrém példákat, amikor a kapus éppen csak hozzáér, a labda tovább pörög, a kapus nagy vetődéssel védi a gólvonalon, erre jön a síp: hétméteres.

Ezek a lövések nem kerülnek be a statisztikába. Ez persze logikus, főleg a beállók lövőstatisztikáját nagyon lerontaná, nem ritka, hogy a lövéseik feléből hetes lesz. De a kapusok pártolói gyakran megjegyzik: a kapus védett, akár kimondottan nagy védés volt, ha nem védi ki gól, mégse számolják lövésnek.

Ennek is megvan az oka, egyből kettő is. Egyrészt, a faultos lövések egy része olyan, hogy én is kivédeném. Ha ezeket beírjuk védésnek, az eléggé humoros lenne. Akkor viszont már kellenének szakértők, akik megvitatják, ezt a lövést beírjuk-e vagy sem, erre természetesen nincs mód. Másrészt: ha az ilyen lövéseket a lövőnek nem írnánk be, a kapusnál viszont számolnánk, teljesen elferdülne a statisztika. A végére azt láthatnánk, a hazai csapat 44-szer lőtt kapura, abból a kapus kivédett 17-et és 34 gól lett. Ténylegesen a statisztikában a kaput eltaláló lövések és a kapusok kapujára menő lövések száma ugyanannyi, kivéve, ha volt lövés üres kapura, akkor annyi a különbség.

Adat, adat, adat

Aki látja a mérkőzést, bizonyos esetekre jobban, más jelenetekre kevésbé fog emlékezni. A statisztika ezt eltünteti. Egy lövés, amit a kapus a sarokból ujjheggyel kitol, meg egy másik, ami három méterrel mellé, az adatok közt ez is, az is egy rontott lövés a lövő szempontjából (a kapusnál már van különbség persze). És tulajdonképpen jogosan is, a mérkőzés alakulása szempontjából teljesen mindegy, mennyire nem lett gól.

A statisztika eltünteti a leglátványosabb eseményeket, azokat belesimítja a nagy egészbe. Ezáltal pedig igazából jobban mutatja meg a valóságot, mintha a 3600 lejátszott másodpercről csak az 15 maradna meg az emlékezetünkben, ami valamiért nagyon feltűnő volt. A statisztika egyik legfőbb előnye, hogy kiegyenesíti a tudatunkat, eltünteti a nagyon látványos és a kevésbé feltűnő, de pontosan ugyanannyira eredményes, vagy éppen eredménytelen, eseményeket.

Viszont sosem felejthetjük el: a statisztika nem része a jegyzőkönyvnek. Érdekesség, de nem hivatalos adat.

Értékelés

Hogyan is értékeljük a statisztikát? A kézilabdában nincs egy általános index, amivel össze lehetne foglalni egy-egy játékos vagy akár egy csapat játékát. És, ha lenne is, egy megnyert mérkőzés után a győztes csapaté minden bizonnyal magasabb lenne, mint a vesztesé, szóval ebből csak azt látnánk, a győztes játszott jobban, na, ki gondolta volna.

És egyénileg se volna könnyű egy ilyen mutatót képezni. Egy átlövőnek például 4/7 (ha kb. negyven percet játszott) átlagos, egy szélsőnek ugyanez brutálisan rossz lövőteljesítmény volna. Egy irányítótól egy meccsen 3 gólpassz kevés, egy beállótól egészen kiemelkedő volna, cserében egy irányítónak beleférhet 3 eladott labda, egy szélsőnél egészen ijesztő.

Viszont az adathalmaz túl nagy ahhoz, hogy bárki is átlátná. Egyebek mellett ezért is foglalkozunk mi is itt statisztikai elemzésekkel, hogy közelebb hozzuk az olvasókhoz azokat a releváns adatokat, amik megmutatják, miért is alakult pont így egy mérkőzés, vagy egy teljes szezon, verseny. Ebben érdemes azokat az adatokat kiemelni, amiket sok néző valószínűleg nem is észlelt a mérkőzés folyamán.

Tipikusan ilyan volt például a téli női EB-n, hogy a magyar válogatott szinte minden meccsen szignifikánsan többször lőtt kapura, mint az ellenfél. Egy tipikus női meccsen a két csapatnak külön-külön 40-50 kapuralövése van manapság, ha a két csapat közti különbség 4, vagy annál több, az már nem véletlen. Ezt ki lehet egészíteni azzal, ha megnézzük a lövésfajták számát. Egy női meccsen csapatonként 7-8 átlövés még normális, afelett már arra utal, hogy sokszor lőtték el helyzet nélkül, messziről a labdát. Ilyenkor láthatunk akár 2/10, és ehhez hasonló lövőstatisztikát átlövésből. A férfiaknál ennél több, de 10-12 átlövés ott is a maximum, ami még egy tipikus játéknak tekinthető.

A kapusoknál a legtöbben az utolsó percben bemutatott, vagy éppen be nem mutatott védésekre emlékeznek. Ezek valóban lehetnek kiemelt jelentőségüek, de ha az utolsó percben a csapatod azért van hátrányban, mert a kapus csak 14%-kal védett, akkor hiába hárít egy ziccert a végén, igazából mégis rossz volt a teljesítménye. A kapusoknál érdemes még valamit nézni: egy meccsen van a férfiaknál max. 55 kapuralövés, afelett csak brutális Tempohandball esetén (még a világ jelenleg leggyorsabb csapata, a Füchse Berlin, is ritkán lő 60 felett kapura egy meccsen). Ebből pár mellé, fölé, elakad a sáncban, vagy éppen üres kapura megy, szóval olyan lövés, amit a kapusnak kell védenie, van mondjuk 40. Itt egyetlen védés 2,5%. Ráadásul kerekítenek is, egész százalékra, így pl. 10 védés 25%, 11 védés 28%. Még látványosabb ez, ha a csapat kapust cserélt a mérkőzés közben, egy például 25 percet pályán töltő kapus kapujára megy 18 lövés, ott már egyetlen védés 5,5%-ot jelent.

A statisztikai elemzésekben megpróbáljuk azokat a pontokat kiemelni, amik érdemben befolyásolhatták a mérkőzést, elütnek az átlagostól, tipikustól, esetleg szignifikáns különbséget mutatnak a két csapat közt. A nem egy meccset, hanem egy szezont, vagy egy csapat pl. világbajnoki szereplését áttekintő statisztikákban szintén azt igyekszik a Handballexpert is kiemelni, ami tipikus, nem simul bele a nagy átlagba, kiemelkedően jó, vagy rossz volt.

Talán ezzel a rövid (na jó, annyira nem is rövid) összefoglalóval is sikerült egy-két dolgot bemutatni, hogyan is nézzük az első blikkre teljesen összefüggéstelen táblázatokat, és hogyan is igyekszik a mi kis csapatunk is felhívni a figyelmet az érdekességekre. Észrevételeket, megjegyzéseket ezúttal is szívesen fogadunk.