Handballexpert

Valószínűleg minden olvasó hallotta már, mi is beszámoltunk róla, hogy a német női bajnoki címvédő HB Ludwisgburg komoly pénzügyi nehézségekkel küzd. A Bajnokok Ligájából már ki is zárták őket (a norvég Sola csapata vehet részt helyettük). Amikor ezeket a sorokat írom, papíron még nyitott, hogy részt tudnak-e venni a német bajnokság, a Bundesliga előttünk álló szezonjában – mire Ön ezt olvassa, talán ez a kérdés is végérvényesen lezárult.

Kezdjük a végéről: a klubnak nincs ificsapata. Így az, hogy valahogy kiállnak az ifivel, aztán nulla ponttal végigjátszák a bajnokságot, kizárt. Ha csak azokat a játékosokat nézem, akiknek a leigazolását új klubjuk már bejelentette, kb. egy kezdőcsapatnyi játékos maradt még Ludwigsburgban (mire ezt olvassák, talán annyi se). Szóval jövője a klubnak aligha van.

Egy év a csúcson

És múltja se. Bár a legtöbben úgy értelmezik, a Bietigheim költözött 2024-ben a szomszéd városba, esetleg csak átnevezeték a csapatot, valójában nem ez történt. Egy bonyolult jogi elájárás keretében, aminek kifejtésére aligha ez a cikk az optimális hely, kiszervezték az SG BBM Bietigheim klubból a felnőtt női kézilabdacsapatot (és csak azt), majd csatlakoztak egy már meglévő, másik egyesülethez. Szóval ez a csapat ebben a formában egyetlen évig létezett. Ebben a szezonban megnyerték a bajnokságot és a kupát, a hazai mezőnyben ennél többet nem lehet elérni. Mondhatni, a klub történelme során az elérhető címek 100%-át megszerezte, ezzel nem sokan dicsekedhetnek.

Mindent vagy semmit

A klub sikerei, a bajnoki címek, a 2024-es BL-döntő möggött lényegében végig egyetlen mecénás állt, egy bietigheimi ruhaipari családi vállalkozás, a márkanév kiemelten szerepelt a játékosok mezén is. Majd pontosan az történt, amit egy másik csapat, a norvég Vipers csődje után írtunk: a hajlott életkorú családfő helyett más családtagok vették át a kormányrudat, akik kiszálltak a kézilabda fonanszírozásából.

És nem azért írtuk ezt meg előre, mert annyira zseniálisak lennénk, hanem, mert ez tisztán látható volt. Azt a hivatkozott cikk írásakor még nem tudtam, hogy a történet vége lányegében akkor már eldöntött volt, de, hogy ez be fog következni, azt a helyzetet ismerők mind láthatták. Fennállt a lehetőség, hogy találnak más mecénást (klasszikus szponzorációról itt aligha beszélhetünk, a befektetés a finanszírozó számára nemigen tud megtérülni), ezért is költöztek át Ludwigsburgba, mert ott jobbnak látták a lehetőségeket. De nem voltak jobbak.

Business as usual

A Bietigheim/Ludwigsburg története korántsem egyedi. A női Bundesliga kereken ötven évnyi történelme sorozatban termelte ki a hasonló eseteket. A korábbi bajnokcsapatok közül a rekorder Bayer Leverkusen esetével mi is foglalkoztunk (de még ebben a cikkben is vissza fogunk térni). A Bundesligát csak hatszor megnyerő, de az NDK-s címekre való hivatkozással magát szintén rekordbajnoknak tekintő HC Leipzig csapatát 2017-ben zárták ki pénzügyi csőd miatt, azóta visszajutottak a másodosztályba, főként a saját utánpótlásnak köszönhetően. A Lützellinden és a Walle rég megszűntek, a háromszoros bajnok Nürnberget szintén hiába keresnénk ma már – legalábbis, ha a megyei bajnoságnál magasabb szinten nézelődünk. A Trier csődbement, az FHC Frankfurt szintén anyagi problémák miatt szállt ki a 2010-es években, alacsonyabb szinten ők még folytatni tudták.

Elkerülhetetlen volt az összeomlás?

Ahhoz, hogy pontos választ tudjunk adni, ismernünk kellene olyan üzleti adatokat, amiket nem ismerünk, nem ismerhetünk. De azért nem kell teljesen vakon tájékozódnunk. Az például tudható, hogy a fő mecénás nem egyik napról a másikra vonta vissza a támogatását, hanem időben, előre kommunikálva, két lépésben tervezett kivonulni (arról nem is beszélve, hogy az egész, ahogy fentebb is írtuk, előre látható volt). A klubnak bőven lett volna lehetősége reagálni.

Az persze nem lehet elvárás, még Németország egyik legfejlettebb környékén se, hogy rögtön találjanak egy azonos kategóriájú támogatót. Az viszont igen, hogy a klubvezetés játszon nyílt kártyákkal. Hogy ne kössenek olyan szerződéseket játékosokkal, amikről előre lehet tudni, hogy nincs rájuk fedezet. A folyamatban lévő eljárás során jelentős hiányokra talált a csődgondnok a gazdálkodásban, nagyon úgy néz ki, úgy kötöttek szerződéseket, hogy nem csak azt tudták, a jövőben nem lesz a fizetésekre pénz, de igazából már akkor sem volt, amikor a szerződést aláírták. Ez pedig nem csak felelőtlenség, de kimeríti a büntető törvényönyv néhány definícióját is.

Úgy tűnik, túl nagy volt az ego, nem ment annak fel- ill. beismerése, hogy ami eddig ment, azt nem fogjuk tudni tartani. El lehetett volna engedni a lejáró szerződésű drágább játékosokat, helyettük alacsonyabb polcról igazolni. Kis lépések történtek ebbe az irányba, de közel sem elegendő mértékben. A bajnok cím talán látótávolságon kívülre került volna, de a klub tovább szerepelhetne a Bundesligában, nyitva lenne a lehetőség új szponzorok keresésére, újbóli előrébb lépésre. És, nemutolsósorban, egyetlen játékost se hoztak volna nehéz helyzetbe. A korábbi szint nem volt tartható, a derült égből villámcsapásként érkező vég viszont nem tűnik törvényszerűnek.

Akik bevállalták

Aki figyelmesen nézte végig a korábbi bajnokok listáját, vagy csak egyszerűen követte a női kézilabdát a 2010-es években, feltűnhetett a hétszeres bajnok Thüringer HC. Ők még ott vannak, rendszeresen a Bundesliga élmezőnyében, tavaly pedig nemzetközi kupát is nyertek. Ehhez az kellett, hogy ott reálisan és őszintén gazdálkodjanak. A klubnak ma, lássuk be őszintén, magyar játékosaikat is figyelembe véve, nincs olyan játékosállománya, mint tíz éve. Ők belátták, felismerték a lehetőségeiket, és aszerint állították össze a keretet, tűzték ki a célokat, és tartották, ugyan egy-két lépcsővel lejjebb, de egyenesben a klubot. Pedig a klubnál másfél évtizede dolgozó vezetőedzőt, a sikerekhez szokott Herbert Müllert, a bajnoki cím elérhetetlensége érezhetően dühíti, de a nürnbergi sorsot (azzal a klubbal is ő lett háromszor bajnok húsz évvel ezelőtt) azért bizonyára ő is elkerülné inkább.

A Bayer Leverkusen egy legenda. Alapítő tag, ötven éven át a ligában. De a lehetőségek már rég nem olyanok, mint azelőtt, már a 2010-es évek is elérhetetlennek tűnnek – és nem csak a naptárban. De a szakosztályvezetés itt se vágott bele fedezetlen igazolásokba. MIndig csak addig nyújtózkodtak, ameddig a takaró ért. A vége az elkerülhetetlen kiesés lett – de a klub ma is létezik, néhány hét múlva újra mehetünk meccsre Leverkusenben. Ludwigsburgban aligha.

És a licenc?

Egy fontos kérdés még a végére. A Bundesligában már régóta licenc kell az induláshoz, már jóval azelőtt bevezették, hogy Magyarország is átvette volna ezt a mintát. A lipcseiek is ezen buktak el végül 2017-ben. De hogy kaphatott licencet egy óriási anyagi nehézségekkel küzdő klub?

Nem nyílt eljárásról van szó, szóval legalább részben találgatásra szorulunk. De kicsit visszatekinthetünk a tíz évvel ezelőtti helyzetre is, amikor Lipcsében éveket át görgették maguk előtt a komoly tartozást, mire egyszer megtagadták tőlük a licencet.

A német női kézilabdát láthatóan frusztrálja a sikertelenség. Él a szebb idők emléke, és a mostanság úgy klub, mint válogatott szinten megjelenő esélytelenség. A régi dicsőséget keresik, de az késik az éji homályban. Ha sikerül egy felkészülési meccsen csak kettővel kikapni a francia C-válogatottól, akkor rögtön megjelennek a diadalittas nyilatkozatok, na, innentől újra a világelithez tartozunk (aztán utána jön a kijózanodás), és nagy a vágy a szövetségnél egy nemzetközi szinten is versenyképes német női klub felé. Igen, amikor a Bietigheim 2024-ben BL-döntőt játszott, összesen 4 német játékos volt a keretben (és közülük is csak kettő született már németnek), de mindegy, a német zászló volt kiakasztva a budapesti sportcsarnokban, a német kézilabda sikerét láthattuk. Úgy kell ez, mint egy pohár víz – hát ne mi legyünk már azok, akik elkiáltják magukat, hogy a király meztelen.

A Bundesliga mezőnyének fele túlnyomórészt vagy kizárólag munka vagy tanulás mellett kézilabdázó játékosokat foglalkoztat, többre nincs pénz. Ha van egy profi német női klub, amelyik képes jegyzett külföldi játékosokat, szakembereket szerződtetni, akkor próbáljuk meg ebben segíteni, ne akadályozni. Akkor se, ha pont azért vagyunk itt, hogy tiszta kereteket teremtsünk. Nézzünk inkább egy kicsit félre, hátha megoldódik aztán majd a helyzet és minden jó lesz.

De nem lett.