Handballexpert

Manapság már szinte magától értetődő, hogy, legalábbis profi szinten, minden mérkőzésen látjuk, melyik játékos mennyi időt töltött pályán. De egyáltalán hogyan mérik a játékidőt, mennyire hivatalos, és mennyire megbízható ez az adat?

Jegyzőkönyv

Egy korábbi cikkünk kapcsán, amikor, egyebek mellett, a játékidőről is értekeztünk, többen felvetették, a pályán töltött játékidő igenis része a hivatalos jegyzőkönyvnek. Nos, bár a statisztikai adatok, köztük a játékidő, minden érintett szövetség (a magyar MKSZ, az európai EHF és a nemzetközi IHF) online-rendszerében egyből a jegyzőkönyv mellett van, annak nem része.

Itt van például egy közelmúltbéli NB I-es bajnoki mérkőzés, itt pedig egy, a Bajnokok Ligájában lejátszott találkozó jegyzőkönyve. Jjól láthatjuk, hogy nem látjuk a játékidőt. Pár kattintással arrébb ez az adat már elérhető, de az már nem a hivatalos jegyzőkönyv. Magából a jegyzőkönyvből az sem feltétlenül derül ki, az adott játékos pályára lépett-e egyáltalán. Ha nem lőtt gólt és nem állították ki, akár végig is játszhatta a mérkőzést, erről a jegyzőkönyvben nem tanúskodik semmi.

Momentán egyetlen általunk ismert versenysorozatban sem játszik semmilyen szerepet az eredmények, helyezések elbírálása szempontjából, hogy mely játékos mennyi időt töltött pályán, ill. pályára lépett-e egyáltalán. Ez, pontosan azért, mert a cseréket a kézilabdában nem jegyzőkönyvezik, komoly problémákat is vetne fel, ha valakinek ilyesmi jutna az eszébe. A játékidő tájékoztató jellegű információ, a mérkőzés hivatalos adatainak sosem része.

A cserék

A statisztikák alapján egy csapat egy mérkőzésen tipikusan 100-150 cserét hajt végre. Minél több a védekezés-támadás csere, annál magasabbb ez a szám, profi szinten ritkán marad kétszámjegyű, ha pedig egy csapat sokat támad 7-6 ellen felmehet akár 200 fölé is. Ráadásul a cserék a meccsen belül nem arányosal elosztva zajlanak, hanem tömbösítve: pár másodperc alatt mindkét csapat cserél egyet, kettő, esetleg hármat, aztán fél percig semmi. A cserék pontos naplózásához tehát 3-5 játékos le, majd ugyanennyi becserélését, 6-10 akciót kellene rögzíteni néhány másodpercen belül. Ez azért elég komoly kihívás.

És akkor jön még, hogy manapság sok csapat cserél több körben: a padhoz közelebbi szélső lemegy, hogy bejöhessen a védőspecialista (esetleg a kapus, ha előtte kapus nélkül támadtak), majd lefut a gólszerző és visszajön a szélső. Taktikatilag nézve csak egy csere, de fizikálisan igazából kettő, ahol a szélső csak pár másodpercet töltött pályán kívül. Bőven benne van, hogy mire a lecserélését berögzítik, már megint pályán van.

A szabálytalan cserék ez tovább bonyolítják. Nincs belőlük sok, de amikor van: két játékos megy le, három fel, na, akkor most mi is van?

Személyzet

Ahogy az a fentiekből látszik, a cserék pontos naplózása komoly kihívást tud jelenteni. Márpedig a játékidő méréséhez ez elengedhetetlen. Hány emberre van szükség, hogy minden cserét pontosan rögzítsenek?

Egy nagy nemzetközi versenyeken a cseréket 4 fő rögzíti. Csapatonként 1-1 fő nézi a cseréket és diktálja szintén csapatonként 1-1 másiknak, aki a hallott információk alapján igyekszik berögzíteni, ami történt. Még ennek is van kockázata, pl. rosszul hallja, félreérti, ráadásul a legprecízebb munkavégzés mellett is a cserék egy része több másodperc késéssel kerül rögzítésre.

Magyar bajnoki meccseken sok esetben egyetlen ember írja a két csapatot, egyedül. Szóval egyszerre nézi a meccset és könyvel, amivel jelentősen megnő annak a valószínűsége, hogy valamit nem vesz észre, vagy rosszul észlel. Az NB I-ben ez a hazai csapat feladata az idei versenykiírás szerint. Nyilván egyetlen klub sem engedheti meg magának, hogy kizárólag erre az egy szezonban 13-szor két órát jelentő feladatra alkalmazzon valakit, így olyasvalaki kapja ezt a feladatot, aki amúgy valami mással foglalkozik. Egyes csapatoknál pl. sérült játékosok. Könnyű belátni, hogy ezek az emberek nem mindig és feltétlenül motiváltak a statisztika hibátlan vezetésében.

Márpedig egyetlen hiba is elég a pontos adatsor elvesztéséhez. Egy játékos lecserélése egy alkalommal nem, vagy nem megfelelően kerül rögzítésre, és máris borul az egész.

Hibák

A legtöbbször a hibák nagyjából kiegyenlítik egymást. A védőspecialista ide-oda cseréje hol 3, hol 9 másodperc késéssel kerül rögzítésre, összességében a végére néhány másodperc eltéréssel jó lesz az adat. Mindazonáltal szinte mindenki, aki foglalkozott már statisztikákkal, futott már bele komoly hibába. Láttuk, tudjuk, hogy egy adott játékos az utolsó negyedórában nem volt pályán, a táblázatban mégis 54 perc játékidő áll a neve mellett. Hogy mikor, melyik cserét rontották el? Nem tudhatjuk. Így aztán azt se, igazából menyi is az annyi, 35 perc volt, 40, 45? Ha nem mérjük le külön az egészet magunk (és ezt azért a legritkább esetben tesszük meg), akkor be tudunk tippelni egy adatot, ami nagyjából igaz, vagy nem.

Amikor látjuk, hogy a csapat két kapusának játékideje összeadva 68 perc, rögtön tudjuk, ez nem stimmel. De hány olyan van, amit nem veszünk észre? És most kifejezetten nem az egy percet el nem érő, a legjobb minőségű munka mellett is elkerülhetetlen hibákra gondolok, hanem a komolyabb, de azért mégsem annyira feltűnő eltérésekre.

Ha pedig valamit észreveszünk, rögtön jön, hogy „Hülye MKSZ” és hasonlók. Mintha személyesen Ilyés Ferenc, vagy a komplett elnökség, volna a felelős azért, hogy valaki figyelmetlen volt, és a 15-ös játékos cseréjét rögzítette, pedig a 45-ös került igazából pályára.

NB I-es mérkőzéseknél ráadásul, ha összeadjuk a játékosok statisztikában szereplő játékidejét, másodpercre pontosan stimmel a végösszeg. Mindig. Ami egyrészt nem teljesen reális, hiszen minden mecsen van legalább egyszer, hogy egy játékos lemegy, és a másik a helyére csak két másodperccel később jön fel, és hasonlóak. Másrészt nincs élő ember, aki ezt képes lenne meccs közben ilyen precízen rögzíteni. Az Európa-bajnokságnál például már nem ilyen szép a kép, ott jobban látjuk a kisebb tévedéseket.

Összességében, azt gondolom, a kisebb eltérésekkel tudni kell együtt élni. Annyira mindegy, hogy egy játékos fél perccel többet, vagy kevesebbe töltött pályán. Komolyabb hibákból azért nincs olyan nagyon sok. Ahhoz képest, amikor egy játékos a jegyzőkönyv szerint 6 gólt lőtt, a lövőstatisztikája pedg 7/12, tulajdonképpen még egy jelentősebb eltérés a játékidőben is apróság. De fontos megtanulnunk, hogy amit a táblázatban látunk, az nem biztosan másodpercre pontosan precíz.

Kép: Tim Reckmann és Petar Milošević, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons, a kép illusztráció!